Ön visszamondta már a Népszabadság előfizetését?
2010. november 22. Közélet

"Pofátlanság" címen hozott vezércikket a Népszabadság a minap, folytatva jogelődje, a Szabad Nép hagyományait.


Kapcsolódó anyagok
    > Tóth Ákos Pofátlansága

Vezércikk forgatja a „pofátlanság” fogalmát a minapi Népszabadságban

Az úriemberi béketűrésnek is van határa, ezért reagálunk rá. A szerző – Tóth Ákos az ő neve – 3630 karakteren keresztül képes rá, hogy folytassa a lap 68 esztendős hagyományát, miszerint minden jót képes feketére festeni, és fordítva, mindent szart aranynak mutatni.

A cikk tartalma röviden: pofátlanság volt, hogy Szász Károly meg Baranyay László ennyi meg annyi pénzt kaptak, és most, amikor 98%-os adó sújtja a végkielégítéseket, nem kell visszafizetniük.

Íme megint egy szélsőséges kommunista eszmefuttatás. Tóth Ákos szerint a Szász meg a Baranyay esete ugyanaz, mint mondjuk Sz. Sz. Eleonóráé vagy a fél MSZP-frakcióé. Lássunk egy mondatot, ízelítő gyanánt:

„…talán valaki odaszólt Lázárnak, hogy figyelj, a Karcsit hagyjátok már, emlékszel, még meg is verték, és Lázár János forgatta is egy kicsit a fejében a jó erkölcs kategóriájának definícióját, amit összevetett a többségnek tett ígéret manifesztumával, és úgy döntött, hogy a 131 millió forint nem pofátlan, és hát ők a kampányban nem is erre tettek ígéretet, hanem arra, hogy visszaveszik az MSZP-sek pofátlan végkielégítéseit.”

És még egyet:

„Baranyay László, aki egy évig töltötte be a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatói tisztségét 2001 és 2002 között, majd a kormányváltáskor történt elmozdítása utáni megnyert per végén úgy 138 millió forintot vett kézhez, tételesen a munkaszerződése alapján prémiumként és késedelmi kamatként kapott 33 millió forinttal, valamint az elmaradt bérének és juttatásainak fejében kapott további 90 millió forinttal, ami a kamatokkal és perköltséggel együtt 105 millió lett.”

Ezekben a veretes mondatokban az a lenyűgöző, ahogy csavarják a szót. A tények látszatra stimmelnek, csakhogy minden a fordítottját jelenti annak, ami a dolgok valóságos értéke.

 Szász Károly meg az erkölcs

Lenyűgöző például annak a relativizálása, hogy Szász Károlyt valakik megverették, csak mert kibukott a Pannonplast-ügy – ami aztán egyenesen vezetett az MSZP-s pénzgyárak egyikének, a Kulcsár-féle zsiványságnak a lebukásához. És aztán született egy Lex Szász – amellyel az MSZP-kormány megbüntette Szász Károlyt, mert volt pofája leleplezni a Kulcsár hajtotta pénzszivattyút. Szász nem hátrált meg (akkor sem), és meg is nyerte a perét. A Magyar Köztársaság bírósága Szász Károlynak adott igazat – és most a Népszabadság Szász Károlyt simföli.

 A Baranyay-ügyet Tóth Ákos nem érti - de ír róla

Ugyanez tökbe’ (kártyásnyelven mondva) a Baranyay-ügy. Tóth Ákos azért ragozza hosszan a Baranyay pénzét, mert a Népszabadság nyáron egyszer már helyreigazításra kényszerült, mivel hülyeségeket írt. Most a hosszas pénzsorolás célja, hogy Baranyayt gazdagnak, pénzéhesnek érzékeltessék. A lényeg azonban ezúttal is pont az ellenkezője annak, amit a vezércikk sulykol. Baranyay László, akit kilenc év (és nem egy szűk esztendő) után törvényeket felrúgva távolítottak el az MFB-ből, Szászhoz hasonlóan megnyerte a perét, volt ereje végigcsinálni az igazságszolgáltatás összes lépcsőfokán az összes eljárást – és neki adott igazat, mégpedig a Legfelsőbb Bíróság.

Baranyay László ügyét ugyanis a LB-ig vitte a szoci akarat, és végül – ott veszített. Az LB mondta ki, hogy Baranyay László nem követett el semmilyen jó erkölcsbe ütközőt, ami a kételemű logika szabályai szerint ugyebár azt is jelenti egyben, hogy az őt az LB elé citálók erkölcsi hullák voltak.

Szegény Tóth Ákos erkölcstanból bizonyára fel volt mentve; cikke alapján úgy fest, matekból viszont megbukott. Körülményes okfejtéséből ugyanis sehogyan sem jön ki a 138 millió, amit kioszt Baranyay Lászlónak. Szerkesztőségbeli főnökei bizonyára megmondták Tóth Ákosnak, hogy 138 milliót kapott a Baranyay, aztán Tóth, mint az egyszeri gyerek, magára hagyva eltévedt a számok dzsungelében. Segítsünk hát a szegény Tóthnak: Baranyay Lászlónak cirka két évvel később az MFB kifizette a 2002. évre járó prémiumát, mégpedig azért, mert megérdemelte. Bizony, megérdemelte. Amiben az volt a kínos, hogy pont azért érdemelte meg, amiért hivatalosan kirúgták. Lehet, hogy szegény Tóth Ákosnak ez bonyolult, de sebaj. Pár év, és megérti, feltéve, hogy nem a Népszabadság szerkesztőségében érdeklődik.

 Az erkölcsi dimenzió

Ha arra volnánk kíváncsiak, hogy mitől születnek ezek a bonyolult okfejtések, akkor azt a választ találjuk, hogy a Fidesz az oka mindennek. Ugyanis a kérdés valóban a közerkölcs körül forog. Lássunk először is egy erkölcsi (munkaerkölcsi) axiómát:

Jó munkáért jó fizetés jár, rossz munkáért rossz fizetés jár. El nem végzett munkáért pedig nem jár fizetség. (Kivéve minket balliberálisokat.)

Az idei országgyűlési választáson a választók elsöprő többsége erre az axiómára szavazott. Az előző kurzus oly mértékben leszerepelt, hogy senki, ismételjük meg: senki (!) sem szavazott rájuk.

Miért mondjuk ezt? Mert sem a Fidesz–KDNP, sem a Jobbik, sem az LMP nem ígérte, hogy bármit is folytatna az MSZP (és egy darabig az SZDSZ) rémséges kormányzásából. Ráadásul az MSZP is azzal kampányolt, hogy: „ Újrakezdés”. (Hogy az MSZP hazudott-e a kampányában, azon rágódjon Tóth Ákos).

Röviden: az MSZP nyolcéves kormányzását a választók egy rakás szarnak minősítették.

És a Fidesz éppen ezért kívánta visszavenni a távozó döntéshozók végkielégítését.

 Mit hibáztak el a kormánypártok?

A kormányzó erők valóban hibáztak. Mégpedig azt a hibát követték el, amit nyugodtan nevezhetünk „ polgári humanizmusnak”. Lázár János indítványa tulajdonképpen gesztus volt: az első kétmilliót hadd tegyék el a szocik. Gallyra vágták az országot, szétlopták a közvagyont, felélték a jövőt, belelövettek az ünneplőkbe 2006. október 23-án – de mindegy. Távozzanak békében, egy fene, kapjanak valami pénzt, végül is bejártak a munkahelyükre.

Mondhatni, sorszerű volt, hogy az Alkotmánybíróság belemaszatolt a dologba. Igazuk volt a bíráknak, a kétmilliós javaslat nem volt alkotmányosan oké. Viszont igaza volt Lázárnak is, mert a lakosság nagy többsége nem az AB-vel ért egyet (nem is érdekli őket az AB-kritika).

Az emberek véleménye konzekvens és egyszerű: a Gyurcsány- meg a Bajnai-kormány döntéshozói egy vasat nem érdemelnek. Mivel az el nem végzett munkáért nem jár fizetség.

Ha megkérdezzük az utca emberét, nemhogy 2 milliót, a vérmesebbek kötelet javasolnak!

Az MSZP-kormányok nem kormányoztak, hanem loptak. Ez az emberek nagy többségének a véleménye, és nehezen mondhatjuk, hogy alaptalanul.

 Miért gyűlölködik a Népszabadság?

Az MSZP lelkéből lelkedzett Népszabadság hetek óta azon ügyködik, hogy a szoci elit elleni mérhetetlen, továbbá – ők is tudják, hogy erkölcsileg megalapozott! – indulatok egy részét átvezessék az ellen oldalra. Ezért kell gyalázkodniuk. Ez a gyalázkodás tölti ki a Népszabadság oldalait, immár hetek óta.

Szász Károly és Baranyay László személyével kapcsolatban van még egy extra oka a Népszabadságnak. Évek óta írnak mindkettejükről ostobaságokat. Évek óta gyűlölik mindkettejüket. Ez a gyűlölet arra alapozódik, hogy a 2001–2002. évi hazudozásuk (a korrupt, lopós Fideszről) pont ezen a két emberen siklott ki a leglátványosabban. Szász Károly és Baranyay László személye is vörös posztó a Népszabadságnak. Két sokszorosan törvényesnek, becsületesnek (és az LB által is jó erkölcsűnek) bizonyult ember, és velük szemben egy újság, amelyik 68 éve bűnösöket, tömeggyilkosokat meg hazaárulókat ajnároz, és hazafiakat, tisztességes embereket gyaláz. Csoda, hogy lelki beteg a Népszabadság, ha Szászék kerülnek szóba?

Szász Károly meg Baranyay László örülhetnek, ha a Népszabadság szidalmazza őket. A Népszabadság (és jogelődje, a Szabad Nép) dicsőítette Sztálint, Rákosit, Kádárt, Gyurcsányt, szidalmazta Mindszentyt, Nagy Imrét, az USA elnökeit, az európai egység megalapozóit, és általában is minden aljasságot megünnepelt, és minden tisztességes embert gyalázott.

Sorsszerű, hogy ez ma is így van. Akkor essenek hát kétségbe Szász Károlyék, amikor a Népszabadság megdicséri őket.(Gondola)

JOBBIK GONDOLAT