2010. január 19. Közélet

Vajon miért is ne hinné el a társadalom a szocialistáknak még egyszer, amit számtalanszor elhitt? Mi változott vajon pozitív irányban abban a szociológiai miliőben, ahol már az egyetemisták se tudnak helyesen írni, és nem tudják mi Magyarország államformája? Pegazus-szárnyakat hallunk magunk mellett suhogni?


Valamikor hajdanában-danában, a kilencvenes évek bokros napjai után a nyugdíjasok ingyen utaztatást kaptak kicsiny honunkban Amigyulánktól. Azután úgy 2002 táján történt az eset, hogy a nyugdíjas társadalom tekintélyes része 19.000 (írd tizenkilencezer) forintért szavazott a szocikra. Később megint a nyugdíjasok Mekkája lett ez a kis ország, végül Gyurcsány „megvédjük a nyugdíjat” Ferenc védte oroszlánként a szocialista párttal vállvetve az idősek kicsiny kis pénzecskéjét a gonosz és nyilvánvalóan náci jobboldaltól.

Végül is lett tizenharmadik havi nyugdíj, svájci indexálás, mindenféle szép és jó, addig, amíg a válság (ami nyilván a válság prófétáitól jött ide be, a vudu-gazdaságpolitikusoktól) miatt a szocialista párt kénytelen kelletlen elvonta e juttatást.

E kis bevezetés azért kellett, mert elindult a nagy sajtókampány a Fidesz ellen, miszerint az ellenzéki párt élve fogja a nyugdíjasokat ledarálni. UP írt egy kiváló publicisztikát arról, hogy a szocik és a Fidesz nyugdíjas ügyben micsoda „agyhalál” harcot vívnak, pedig ugye egyértelmű, hogy mi lenne a csodás e kicsiny hazának. A következőket írja: „(…)a tanulságos kis csetepatéra, amely szépen megmutatta, hogy legyen bármennyire is előre lefutott a tavaszi választás, az MSZP akár egy-két százaléknyi szavazatért, tehát 2-6 pártidióta (plusz családtagok) biztos megélhetéséért még mindig képes a legaljasabb demagógiára és hazugságra, és ami legalább ennyire szomorú, hogy agyilag nagyjából ugyanitt tart a Fidesz is, tökéletes partner ebben a játékban, szóval ezek ketten együtt annyira hülyék tudnak lenni, mint egy talicska trágyagiliszta.”

UP megkapó sorokat ír, csak hát egy valami elkerüli az ő mindenlátó figyelmét. És nem csak az övét: sorai jellemzően egy általános magyar értelmiségi problémára világítanak rá. Először is: nem látja be, hogy három - lásd még egyszer, az ő kedvéért (kedvükért) leírom számmal is: 3 - alkalommal nyertek a szocialisták, és mindannyiszor a legerősebb fegyverük a szociális demagógia, köztük a legélesebb pedig a nyugdíj-fegyver volt. Ilyen segély, olyan segély, ezt elveszik, azt elveszik, nyugdíjasgyehenna jön, jönnek a nácik a huszonhárommillió románnal karöltve, és utánuk a százezer kínai, soroljam még?

Az a szép gondolat, hogy majd a magyar nép egy bizonyos része „nem veszi be”, meg „felnőtten gondolkodik” e kérdésekben, azt tessék elfelejteni. Igenis el fog hozzá jutni, és igenis el fogja hinni. Erre nyilvánvaló bizonyítékaink vannak: már többször is megtették. Továbbá az sem felejtendő el, hogy a segélykérdés ugyanilyen. Miért is lenne másképp? Vajon miért is ne hinné el a társadalom a szocialistáknak még egyszer, amit számtalanszor elhitt? Mi változott vajon pozitív irányban abban a szociológiai miliőben, ahol már az egyetemisták se tudnak helyesen írni, és nem tudják mi Magyarország államformája? Pegazus-szárnyakat hallunk magunk mellett suhogni?

Nagyon jó lenne gúnyolódni azon, hogy Nyakó szóvivő, a szocialisták adu-ásza (és ne kuncogjunk, akármennyire is szeretnénk, ők nyertek legutóbb is, köztük volt, vele is nyertek!) egy gyönyörű asszóval ezt bírja mondani, hogy: „a svéd nyugdíjmodell magyarországi bevezetése nyugdíjkatasztrófát okozna, és a modell tulajdonképpen egy Orbán-Bokros-csomag a nyugdíjasoknak”. Orbán-Bokros csomag! Gondoljunk bele abba a mondatba, ahol az MSZP expénzügyére és csomagja egymás mellé kerül a Fidesz elnökével (huhh, azért szép pillanatok ezek), de ne örüljünk nagyon: ezt is bevehetik, ahogy a huszonhárommillió románt is bevették egyesek.

Szeretném jelezni UP-nek és az értelmiségnek: egy olyan országban él (ha nem vette volna észre), ahol az ellenzék vezére sokak agyában egyszerre tud hihetően cigány és náci lenni, közben pedig nem kelt senkiben feltűnést, hogy a Magyar Dolgozók Pártja jogutódának havilapjában hasonlítják Mussolinihez és Hitlerhez. Ezek itt mindent elhisznek.

A nyugdíjas fegyver igenis éles fegyver, és a Magyar Kommunista Párt jogutóda él is vele. Nem kell félni, ha lehetne kékcédulázni, kékcédulázna is. Úgyhogy az értelmiségi nyavalygás jogos, de a kutya ugat, a karaván halad. Lehet mindenkit leostobázni, csakhogy a magyar értelmiség a lehető legjobb úton halad afelé, hogy szintén ostoba legyen, és akkor valósul meg a kommunista álom a hatalomhoz vezető út első szakaszán: a kicsit hülyék hülyézik a nagyon hülyéket (l. Marxnál: osztályharc).

Úgyhogy a bűnbánó exballib értelmiség, ha már az elmúlt pár tíz évben a siránkozást választotta az érdekei melletti tökös kiállás, normális képzettség-szerzés, és ami a legfontosabb: a normális nevelés helyett, akkor most, az utolsó pillanatokban, amikor még lehet tenni valamit, talán ne kezdjen el fanyalogni, még ha vannak is jó meglátásai.

( gondola.hu alapján szerk.)