2010. február 12. Közélet

A tavalyi év decemberétől egyre dinamikusabban emelkedik a devizahiteleseket is érintő valuták árfolyama, elsősorban a svájci franké.

A kormánypártot támogató egyik napilap rögtön kihasználta az alkalmat és Varga Mihály Fideszes szakpolitikus nyakába próbálta varrni a felelősséget. Ezután Varga az Echo TV-ben Bayer Zsoltnak tett nyilatkozatában értetlenségének adott hangot - külön kiemelve az IMF azon nyilatkozatát - hogy a jövőben „nem tolerálják az előre nem látható hiányokat.”

Varga és Bayer (miközben finoman tompítani igyekeztek egyes megjegyzéseikkel a pénzvilág ellenszenvét) csodálkozásával ellentétben (szerintem nekik sem újság) számomra ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy egyes bankok zsarolni próbálják Orbán Viktort és a Fideszt: eddig és ne tovább! Céljuk pedig egyértelmű, a jelenlegi helyzet fenntartása.

Hozzá kell még azt is tenni, hogy érdekük sajnálatos módon egybevág az MNB egyes vezetőinek, elsősorban Simor András jelenlegi elnök érdekeivel. Ismeretes, hogy látványos botrányok és egymásra mutogatások után Simor felszámolta a ciprusi off-shore érdekeltségét és a pénzt állítólag hazautalta Magyarországra. Ebben az esetben - mivel valószínűtlen, hogy forintot kapott volna - a jegybankelnök igen csak érintett egy emelkedő árfolyam kialakításban, ha itthoni befektetések után nézett, és forintra van szüksége. Nincs mit ezen csodálkoznunk, hiszen a hazánk további sorsát meghatározó intézmény vezetőjének apja Simor János, építőipari-miniszter helyettes a Kádár-rendszerben, de a monetáris tanács tagjaként az a Király Júlia a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, akinek apja Király István, országgyűlési képviselő volt a Kádár-rendszerben. Ezek az emberek génjeikben hordozzák a csalást.

Többek közt ezért kell egy más pályára állítani az MNB egyedülálló függetlenségét, hiszen a jelenleg sem ellenőrzésükre, sem vezetőik időelőtti törvényes leváltására nincs lehetőség.

Ezért értelmetlen egyes Fidesz vezetők azon nyilatkozata, hogy meglesznek kétharmados többség és az alaptörvények megváltoztatása nélkül, mert ha az eddigi rendszer marad életben, akkor az Orbán Viktor által ígért radikális változások egyszerűen megvalósíthatatlanok. A Magyar Nemzeti Bank megregulázása mellett égető szükség van az IMF és a Világbank azonnali kirúgására Magyarországról, valamint a külföldi bankok hatalmának visszaszorítására, új állami bank(ok) létrehozására. A jelenlegi rendszerben ugyanis az IMF minden erkölcsi és anyagi felelősségvállalás nélkül sokadszor kényszerítené a magyar államháztartást saját választóinak kifosztására (Bokros csomag, konvergencia program) úgy, hogy eredményessége igencsak kétséges. Ugyanaz IMF, amely a nap híre szerint újabb 250-300 milliárd forint elvételét követeli a lakosságtól az ún. GDP arányos „hiánycél” megvalósításának érdekében, miközben a korszerű közgazdaságtan már rég elvette az ilyen mutatók alkalmazását. Ráadásul ne felejtsük, ennek az összegnek a sokszorosát adta oda a kormány az IMF hitelből a nemzetközi bankoknak kölcsön, természetesen az IMF beleegyezésével.

A kifosztó intézkedésekkel újra és újra negatív irányba állítják a gazdaságot, véglegesen beágyazva a nemzetközi globalista világrendszert hazánkba, hiszen látható a külföldi kereskedelmi bankok máris egy második jegybank szerepét töltik be, kényük-kedvük szerint alakítva a forint árfolyamát. Én nem vagyok közgazdász, de egyszerűen nem értem egyes Fideszes politikusok derűlátását, hogy mennyivel jobb lesz, ha bevezetik nálunk az eurót. Surján László EP képviselő különböző táblázatokkal próbálta bizonyítani, hogy miért van szükségünk az uniós fizetőeszközre. Holott ez a valuta ugyancsak minden stabil alapot nélkülöz, spekulálnak vele a tőzsdén, ugyanúgy nincsen mögötte megfogható érték, például arany. Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy a jelenlegi Forint/Euro árfolyamnál szinte minden bérből és fizetésből élő rosszul járna, hiszen a mostani béreket adoptálnák Euróra, az árak pedig feljebb kúsznának ismét. Nem véletlen, hogy nem választotta Nagy-Britannia az eurót a font helyett, így maga alakítja továbbra is a saját monetáris politikáját. Az uniós pénz bevezetésével Magyarország kiszolgáltatottsága még csak növekedne az uniós bürokraták felé, lásd a támogatások rendszere.

A helyzet megváltoztatására a Jobbik gazdasági programjában olvastam erre utalásokat, viszont a Fidesz álláspontja ebben a kérdésben sem egyértelmű, túl sok az általánosság. Pedig egy jó másfél hónappal a választások előtt az üres lózungok ideje végleg lejárt. Fidesz-szimpatizáns barátaim intenek, nincs más alternatíva, csak Orbán Viktor, ne szónokoljak örökké ellene, a Jobbik mellett. Holott én nem Orbán és a Fidesz ellen vagy a Jobbik mellett beszélek, hanem a rosszul működő rendszer ellen, a rossz gyakorlat, a rossz beidegződések ellen. Már nem is haragszom a Fidesz elnökére, csak azt nem tudom, hogy melyik Orbán Viktornak higgyek: annak, amelyik 2002-ben létrehozta a polgári köröket, vagy annak, aki hagyta elsorvadni azokat. Annak az Orbán Viktornak, amely anno kicsoszogott a Parlamentből a trianoni megemlékezésen, vagy annak, aki kettős állampolgárságot akar adni magyar testvéreinknek? A Likuddal testvérpártot emlegető Orbánnak higgyek vagy a radikális szónok Orbán Viktornak? Arról az Orbán Viktorról nem is beszélve, aki szó nélkül megszavazta a Lisszaboni Szerződést, vagy arról az Orbán Viktorról, aki szerint nincs cigánybűnözés.

Nyolc éve, de talán még négy éve is beértem volna azzal, amit Orbán az évértékelőjében mondott. Mára azonban más a helyzet, annyi volt a megvalósulatlan ígéret a politikusok részéről, hogy azzal már tele a padlás. Én két igen fontos részt hiányoltam a pártelnök értékelő beszédéből: elsősorban új megoldásokat a forint stabilizálására Orbán Viktor azonban nem mondott semmi konkrétumot, sokadszorra nehéz helyzetben van, ígérjek, vagy ne ígérjek? A másik pedig a magyar kultúra és oktatás gyökeres megváltoztatására tett ígéret részletes tervei. Érzi, tudja, hogy a parlamenti politikusok bizalmi indexe lassan a nullát közelíti, a Fidesz szimpátiát inkább a szocialisták gyűlölete táplálja. Gondjai sokasodnak, mi lesz, ha az egyre kiszélesedő korrupciós botrányok egy gyenge láncszem miatt utoléri a Fideszt is. Mi jellemezze választási nyilatkozatai hangvételét, a népieskedő liberalizmus vagy markáns jobboldaliság, vicinális vagy gyorsvonat, teljesíteni az európai, elsősorban a bürokraták és a néppárti elvárásokat vagy új utakra lépni; a kormánypártot lassan eltemetik saját ügyei, a veszély immár jobbról közelít.

Közben a bankok üzengetnek Orbánnak, - ő a Heti Válasz hasábjain üzenget a népnek. „Ismét rámutatott, hogy szerinte a radikális jobboldalra szavazni elvesztegetett voksot jelent, ugyanis ma a jobboldalon csak a Fidesz látszik kormányképes erőnek”, miközben a jelöltek és a lakosság által megkötendő írásos választási szerződések (hogy számon kérhessünk minden képviselőt megválasztása után ígéreteiről), ismét szóba sem kerülnek.
De azért higgyünk neki...
Higgyünk neki?

  ( polgarinfo.hu alapján szerk.)