2012. április 9. Közélet

A zsidó húsvét alkalmából a Nagyfuvaros utcai zsinagóga rabbija levélben köszöntötte híveit. A levél az Emberbarát című lap pészáchi számában jelent meg. Legalábbis ezt közli velünk a hazánkban született, de több mint hatvan éve Izraelben élő Naftali Kraus, aki blogjában ezt a levelet közzétette.

Naftali Kraus nyomán szó szerint idézem Glitzenstein Smuél rabbi pészáchi üzenetét:

„VONULJUNK KI A KORLÁTOK ’EGYIPTOMÁBÓL!’

TISZTELT BARÁTAIM, A NAGYFUVAROS UTCAI KÖZÖSSÉG TAGJAI!

Béke  veletek!

Pészách ünnepének beköszöntével ezúton szeretnék Nektek és egész családotoknak kóser és boldog Pészáchot kívánni, a zsidó szabadság ünnepén minden gondból és bajból való szabadulásnak!

A Hágádá, amelyet mindannyian olvasunk majd a Széderesten, ezzel a mondattal kezdődik: „Ez a nyomorúság kenyere, ezt ették őseink Egyiptom országában.”

De egy pillanat: Valóban ez  AZ a kenyér, amelyet atyáink Egyiptom földjén ettek? Hát nem ez az a macesz, amit Jeruzsálemben, Tel-Avivban, vagy a New York-beli Brooklynban sütöttek? Logikusabb, ha ezt a mondatot használjuk: „Ez a kenyér itt előttünk hasonlatos ahhoz a nyomorúság kenyeréhez, amit őseink Egyiptom országában ettek.”

Szent könyveink kifejtik, hogy a Hágádá szerkesztője egy nagyon fontos üzenetet akart nekünk közvetíteni, és ezt  már a Hágádá elején megteszi. Egyiptom nem csak a földrajzi fekvés meghatározására szolgál, és az egyiptomi száműzetés nem évszázadokkal ez előtt történt.

Gyakorlatilag az egyiptomi száműzetés a mi belső korlátainkat jelképezi, melyekkel nap mint nap meg kell küzdenünk. „Erec micráim” a „mécár”szóra vezethető vissza, ami a bezártságot, korlátoltságot, szorultságot -  a bennünk lévő akadályokat jelenti, melyek meggátolnak minket abban, hogy közeledjünk a Teremtőhöz és szolgáljuk Őt.

„Minden nemzedékben kötelessége a zsidó embernek úgy tekintenie magát, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból” mondja a Hágádá, és a liadi Snéir Zálmán rabbi hozzáfűzi, hogy az egyiptomi kivonulás egy naponta megismétlődő esemény. Amikor legyőzzük gyengeségeinket és korlátainkat, akkor vonulunk ki Egyiptomból! És így mondja nekünk a Hágádá szerkesztője: Amikor jöttök, hogy Széderestét rendezzetek és olvastok az egyiptomi kivonulásról, ne úgy viszonyuljatok a szöveghez, mintha sok  ezer  évvel ezelőtti történésekről szólna melyek ősatyáinkkal estek meg.

Tekintsétek ezt aktuális és releváns szövegnek, ami minden jelenlévőtől azt kéri: Vonuljatok ki Egyiptomból a mai napon!!!

A magyarországi „Egyiptomban”, a spirituális száműzetésben, ahol minden szent dolgot csak nagy nehézségek árán tudunk elérni, imádkozzunk ezen a Pészách ünnepen, hogy hamarosan valóban kivonulhassunk az igazi szabadságba, és eljöjjön a Messiás hozván a teljes megváltást, ahogy a Hágádá mondja: „Jövőre Jeruzsálemben!”

Az ünnep áldásával és baráti üdvözlettel

Glitzenstein Smuél rabbi”

Látjuk, a rabbi azt fejtegeti, hogy az egyiptomi száműzetés mítosza a zsidók belső korlátait jelképezi: ezek a belső korlátok, akadályok gátolják meg a zsidó híveket abban, hogy közeledjenek a Teremtőhöz, s szolgálják őt. A rabbi szerint akkor vonulnak ki a zsidók Egyiptomból, amikor legyőzik gyengeségeiket és korlátaikat. Érvényes ez minden zsidóra, tehát a magyarországiakra is – ezt üzeni a rabbi levele.

Ezeket a gondolatokat – mutatis mutandis - keresztény ember is oszthatja, hiszen a keresztény ember is szabadulni akar bűnei fogságából, s Istenhez akar megtérni. A keresztény ember azonban azt is tudja, hogy Jézus kereszthalálával magára vette a világ bűneit, tehát Jézus megváltó tettének „mintáját” követi a hívő ember, amikor nap mint nap felveszi a maga keresztjét.

A rabbi levelének azonban van egy olyan részlete, amely engem, nem zsidót, elgondolkodtatott. Azt olvasom, hogy a hazai zsidó hívek számára a spirituális száműzetés helyszíne a magyarországi „Egyiptom”, ahol „minden szent dolgot csak nagy nehézségek árán tudunk elérni”. Mi az oka ezeknek a nagy nehézségeknek? Ki és mi teremti meg ezeket a nagy nehézségeket?

A rabbi levele korábbi részében arról elmélkedett, hogy a zsidó híveknek le kell győzniük belső korlátaikat, ezt jelenti ma az egyiptomi kivonulás, a fogságból való megszabadulás. Magyarán: lelki megszabadulásról van szó, a gyengeségek, a bűnök fogságából való megszabadulásról. Ha pedig így van, akkor felmerül a kérdés: miért mondja a rabbi, hogy a magyarországi „Egyiptomban” a korlátaiktól, gyengeségeiktől szabadulni vágyó zsidó hívek „minden szent dolgot csak nagy nehézségek árán” tudnak elérni? Ki akadályozza a zsidó híveket a belső megszabadulásban? Ki(k)nek köszönhetők a rabbi által tételezett nagy nehézségek? A korlátaiktól, gyengeségeiktől szabadulni nem tudó zsidó híveknek? Vagy netán a spirituális száműzetés, a magyarországi „Egyiptom” urainak? Vagy amikor kivonulás katarzisa megtörtént és  Mózes távol volt,  új bálványt csináltak a pénz, az "aranyborjút"? Amivel megsértették a bálvány állítás alapvető törvényét, ami a kiválasztott nép léte?

Nem értem. Nem értem.

Szabad Hirek