2012. július 25. Külföld

A kassai zsidó hitközség elnöke keddi sajtótájékoztatóján bejelentette: a szlovákiai zsidó közösség felszólítja a szlovák kormányt, kérje Csatáry László kiadatását a magyar hatóságoktól. Pavol Sitár hitközségi elnök szerint az 1948-as halálos ítéletet életfogytiglanra kell változtatni, s ezzel az ügy le is zárult.

A Népszabadság pozsonyi tudósítója, Szilvássy József, azt írja cikkében, hogy Kassán ma is élnek olyan idős asszonyok, akik gyermekként szemtanúi, illetve elszenvedői voltak Csatáry László állítólagos kegyetlenkedéseinek.

„Mindannyiuk emlékezetében szadista nyilasként maradt meg a csendőrtiszt” – mondta a tudósító szerint Sitár, miközben tudjuk, Csatáry nem csendőr-, hanem rendőrtiszt volt. A kassai zsidó vezetőnek volt még érdekesebb megállapítása is. Azt mondta, hogy a Csatáry-üggyel kapcsolatos iratok egy része 1995-ben rejtélyes módon eltűnt, éppen akkor, amikor a kanadai hatóságok vizsgálták a volt rendőrtiszt múltját.

Jana Zlatohlávková, a pozsonyi igazságügy-minisztérium szóvivője nem tudott arra válaszolni, Szlovákia kérni fogja-e Csatáry László kiadatását. Azt viszont közölte, hogy a kassai levéltárban őrzött Csatáry-iratok másolatait már megküldték a magyar nyomozó hatóságnak.

Röviden ez a legfrissebb hír Csatáry László ügyével kapcsolatban.

Egyébként vannak érdekes, elgondolkodtató „apróságok” ebben a történetben. AFelvidék.ma hírportálon néhány nappal ezelőtt megjelent egyik írásból kiderül, hogy pontosan mi is szerepelt a Csatáry László elleni 1948-as per vádiratában. Vádiratot említek, mert az ítéletet eleddig nem találták meg. Balassa Zoltán kassai helytörténész erről így nyilatkozott:

„Megvan a június 8-ai bírósági tárgyalás jegyzőkönyve, amelyben az szerepel, hogy az ítéletet csatoljuk. Maga az ítélet azonban nincs ott, csak egy cikk a 1948. június 9-ei Vychodoslovenská Pravdából."

A hivatkozott cikk számolt be a halálos ítéletről. Balassa az említett hírportálnak azt is elmondta, hogy Csatáry korabeli büntetőeljárási adatlapján mi szerepel. Idézem:

„Magas beosztású politikai tisztviselő, aki elrendelte a demokratikusan gondolkodó és faji okok miatt üldözött személyek letartóztatását és deportálását. Megkorbácsoltatta őket, és néhányukat agyonlövette. Politikai és nemzeti gyűlölet.”

A Csatáry elleni 1948-as vádirat 14 pontban sorolta fel a vádakat. A vádak lényege, hogy a volt rendőrtiszt a kassai téglagyárban létesített gettóból többször deportáltatott embereket, a gettó lakói közül több személyt – köztük asszonyokat és gyereket – bántalmazott, rugdosta, pofozta és megkorbácsolta őket. Ezeket a vádakat tanúvallomásokra alapozta a csehszlovák kommunista ügyészség. Balassa Zoltán a vádirat egyik konkrét pontját is ismertette:

„A vádirat egyik pontja szerint Csatáry László 1944 májusában például azt az utasítást adta beosztottainak, hogy a rend fenntartásakor a kard élét is használhatják, június elején pedig 300 olyan zsidót is deportáltatott, aki korábban valamilyen ok miatt kivételt kapott, így Csatárynak nem volt joga elvitetni őket."

A felvidéki hírportál cikke szerint tehát az 1948-as vádiratban szerepelt, hogy Csatáry deportáltatott több személyt. Az írás végén Balassa ugyanakkor leszögezte: a vádiratban nem szerepelt Csatáryval kapcsolatban a deportálás vádja. Itt tehát van némi ellentmondás a történész szavaiban.

Tudjuk, a züllött nácivadász azt állítja: Csatáry Lászlónak 1941-ben döntő szerepe volt abban, hogy mintegy háromszáz zsidót deportáltak az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba, ahol valamennyiüket megölték, s szintén kulcsszerepet játszott 1944-ben 15 ezer 700 zsidó Auschwitzba történő deportálásában. Most Balassa Zoltán azt nyilatkozta, hogy az 1948-as vádiratban ez a két vádpont nem szerepelt. Kérdés, hogy akkor honnan veszi ezt a két „vádat” Efraim Zuroff? Hiszen a nyugati sajtó elsősorban erről a „bűnről” ír.

Mi is most a jogi helyzet? Balassa Zoltán erre is válaszolt. Szlovákiában van egy érvényes ítélet, amelyet 1948-ban hoztak Csatáry ellen. Amennyiben ez az ítélet hatályban marad, nem lehet még egyszer bíróság elé állítani a volt rendőrtisztet, hiszen ügye ítélt dolognak számít. Ahhoz tehát, hogy itthon elítéljék Csatáryt, meg kellene semmisíteni az 1948-as ítéletet.

Kérdés, erre hajlandók-e a szlovákok. S az is kérdés, kérni fogják-e Csatáry László kiadatását. Mert ne feledjük: a két ország viszonyát még ma is megterheli, hogy az ártatlanul elítélt felvidéki politikust, Esterházy Jánost, máig nem rehabilitáltak, s ma is háborús bűnösként tartják nyilván Szlovákiában.

Egy biztos: Csatáry László ügye jócskán tartogat még meglepetéseket és nem várt fordulatokat.

Szabad Hirek