Julien Assange, mióta kirobbantotta a WikiLeaks-botrányt, számos ország célpontjába került. Az ausztrál férfi már fiatalkorában is a nyilvánosságért és a szabad információáramlásért harcolt.

A korábban még kevésbé ismert Assange újságíróként és aktivistaként dolgozott, amíg ki nem robbantotta a WikiLeaks-botrányt. Fiatalkorában hackerkedett is, illetve a világ számos országában felszólalt a sajtószabadság és az oknyomozó újságírás mellett.

Több díjat is elnyert az elmúlt években, többek közt a Time magazin olvasói őt szavazták meg az év emberének 2010-ben (ennek ellenére Mark Zuckerberg szerepelt a címlapon).

A WikiLeaks-botrány 2010. november 28-án robbant ki, amikor dokumentumok ezrei kerültek nyilvánosságra, többnyire szigorúan titkos amerikai állam- és hadititkokról. Mai napig folyik a vizsgálat, pontosan milyen jogcímen lehetne Assange-t perbe fogni az ügyben. Emellett Svédország körözést adott ki rá, nemi erőszak gyanújával.

A nyilvánosság szolgálatában

Assange 1993-ban, 21 évesen munkát vállalt az egyik első nyilvános internetszolgáltató indításában Ausztráliában, majd a későbbi években is kizárólag nyílt forráskódú programokon dolgozott. Elkötelezett híve volt a hacker-etikának, könyveket is jegyez a nyílt programok előnyeiről (a hacker-etika elsősorban nem a feltörésről, hanem a szabad szoftverről és ingyenes információáramlásról szólt).

2006-ban indította meg a WikiLeaks-akciót. Akkoriban úgy írta a blogján, minél jobban őrzi egy szervezet az információit, annál nagyobb paranoiája van ezáltal, és annál valószínűbb, hogy ezen információk súlyos károkat okoznának nyilvánosságra kerüléskor. 2010-ben számos médium úgy nevezte, hogy a WikiLeaks feje, ám ezt cáfolta: úgy mondta, ő inkább egyfajta „vezető szerkesztő”, aki csak az alagút végén van, és csak arról határoz, mi kerül ki az oldalra.

Assange nyilvánossága

Miután elkezdett dolgozni a WikiLeaksen, elköltözött Ausztráliából. Először Kenyába, majd Tanzániába, Kairóba, Párizsba költözött, majd számos másik országban is töltött több-kevesebb időt.

Több konferencián is megjelent a nyilvánosság előtt, felszólalva a szolásszabadság és a nyilvánosság ereje mellett. A Guardian úgy írt róla, hogy látszólag nem félti a biztonságát, de Amerikát mégis elkerüli – mint Assange mondta, a jogászai tanácsolták neki, hogy ne utazzon oda.

2010-ben, egy nyári New York-i konferencián felszólalt volna, ám helyette Jacob Applebaum beszélt, mivel FBI ügynökök jelentek meg a helyszínen. Applebaum ekkor jelentette be, hogy az ideiglenes szünet után újraindult az oldal. Két napra rá meglepetésként Assange Oxfordban volt vendég, ahol hozzátette az elhangzottakhoz, hogy a WikiLeaks ismét fogadja az információkat. Nem sokkal később, miután más útjairól Londonba érkezett, ott őrizetbe vették.

Érdekes módon decemberben mégis szabadon engedték – nomád életmódjára és bizonytalan lakhelyeire tekintettel. Amíg rabságban volt, több ország gondolkodott arról, hogy politikai menedékjogot adjanak-e Assange-nak.

Szexuális bűncselekmény?

2010 augusztusában a svéd hatóságok nyomozást indítottak Assange-zsal kapcsolatban, mondván nemi erőszakot követett el két nő ellen. Ugyan a nyomozást egyszer megszűntették (mondván nem biztos, hogy elkövette a bűncselekményt), később mégis újrakezdték azt. Decemberben elment a rendőrségre, ahol az angolok őrizetbe vették, majd tíz nap múlva elengedték.

A két nő azt állította, augusztusban molesztálta őket, és szexuális kapcsolatra kényszerítette őket. A rendes tárgyalásokra 2011 februárjában esett sor a Westminsteri Bíróságon. Itt a vád gyengének bizonyult, például az egyik felperes korábban azt állította, álmában akart vele Assange közösülni, ehelyett csak félálomban volt – ahogy kiderült. Számos tárgyalást tartottak még, ami Assange-nak több szabadlábon töltött időt jelentett, és tudott még menedékjog után kutatni.

Az ügyvédek szabadlábon tudták tartani Assange-t, aki egészen a legfelsőbb bírósági szintig vitte az ügyét. Az ügy sokáig elhúzódott, majd 2012. június 19-én az ecuadori külögyminiszter bejelentette, Assange menedékjogot kért az országtól, továbbá a londoni követségükön tartózkodik. Az angol hatóságok azt vélelmezték, hogy letartózgatják, mivel feltételes szabadlábon van, és joguk van ezért behatolni a követségre. Június 24-én Assange azt mondta, csak akkor hajlandó Svédországba utazni a tárgyalásra, ha nem adják ki az Egyesült Államoknak.

Védelem a követségen

Ecuador külügyére, Ricardo Patino azt nyilatkozta, az Egyesült Királyság azzal fenyegetőzik, hogy behatolnak a követségre, ami szerinte a Bécsi Diplomáciai Kapcsolaton Egyezményének súlyos megsértése lenne.

A két svéd nő ügyvédje Ecuador hozzáállását abszurdnak nevezte. Úgy vélte, Ecuador visszaél a jogi lehetőségeivel, ráadásul Assange nincs kitéve annak, hogy az Államokba vigyék, mindössze egy svéd kiadatásról van szó.

A menedékjogot végül augusztus 16-án adta meg Ecuador. Az ország külügyminisztere azzal indkolta a lépést, hogy Svédország nem biztosította Assange-t arról, hogy nem adja ki az Államoknak. 19-én a követség erkélyéről elmondott beszédében, ami az utolsó szereplése egyelőre, követelte az Egyesült Államokról, hogy hagyjon fel a boszorkányüldözéssel, továbbá kiállt Nabeel Rajab bahreini aktivista és a Pussy Riot mellett is. Az Egyesült Államok visszautasította a boszorkányüldözés vádját. Assange egyelőre a követségben biztonságban van, ideiglenes védelmet élvezve, amíg a követség ki nem adja, vagy ő maga nem hagyja el az épületet. (barikad.hu)

Szabad Hirek