A nemzsidók emberi méltóságának védelméről...
2011. július 1. Közélet

A pol-korrektnek átnevezett véleménydiktatúra teljes ellentétben áll azzal, amit a szólás szabadságáról hirdetnek a jelenkori szocialista, liberális, de még a konzervatív pártok és gondolkodók is!

Vannak olyan tabutémák, amelyekről szó sem eshet! Ilyen például a zsidótörvény vitája az Országgyűlés képviselőházában. Nem eshet szó a nemzsidók emberi méltóságának védelméről a zsidókkal szemben. Pedig nagyon is fontos lenne végre kibeszélni azon okokat, amelyek részben a nemzetközi nyomás, a német expanzió és a hazai nemzetpolitikusok felvetései nyomán alakultak ki Magyarországon a két világháború között.

Nem valami antiszemita, pontosabban antijudaista elképzelés vezérel abban, hogy erről szót ejtsek. Sokkal inkább a tisztánlátás erősítése az ok. Hangsúlyoznom kell: számomra minden kiontott vér, minden elvett élet tragédia. Számomra a Titó vezette partizánok gyilkosságai, vagy a román Vasgárda, a Szovjet hadsereg által elkövetett borzalmak is olyan tragédiák, mint amit a nemzeti jelzővel felruházott szocializmus követett el! Nem szívesen fogadom el ezért a hazai politikusoktól, hogy ők keveset beszélnek a magyarság XX. századi holokausztjáról, de a legfontosabb nemzeti kérdéseinkről sem  és helyette valami szörnyű egyoldalúsággal próbálnak meg a nemzetre erőltetni valamit, ami nem úgy és nem az általuk diktált okból következett be! Tudom: a történelmet mindig a győztesek írják, de hol volt itt győztes az a Szlovákia, amely valóban utolsó csatlósa volt a harmadik birodalomnak, sőt még fejpénzt is  fizetett minden elszállított zsidó ember után a németeknek.

Vagy hogyan lehetett győztes az a Románia, amely Dél-Erdélyben önként irtotta ki az ottani zsidó lakosság tetemes részét. A kibeszélést tehát nem úszhatjuk meg, de nem is lenne szerencsés, hiszen így csak erősödnek a sebek mind a magyarság, mind a többi Kárpát-medencében élő többi nép lelkében.

Előre kijelentem, hogy a zsidó kifejezés éppen úgy nem jelenti az összes zsidót, mint ahogy a cigány bűnözés kifejezés sem vonatkozik minden cigányra, csak a bűnözőre! Sajnos erre a finom különbségtételre nem figyeltek fel a két háború között, de mi tudjuk, hogy egyetlen haja szála sem görbült meg a becsületes zsidó embereknek addig, amíg az országunk független volt!
Kijelentem, hogy a magyarság nem volt és a jövőben sem lesz zsidógyűlölő, bár a zsidóság parazitái mindent elkövetnek ennek az érdekében.

Ők egyébként sem a zsidó köznéppel törődnek, hanem a saját parazita létükről próbálják ezzel elterelni a figyelmet! Ők etnikai konfliktust, sőt egyenesen progromot szeretnének ma is, hogy az egyszerű és becsületes zsidók is beigazolva lássák a paraziták gyűlölködésének okát. Remélem azonban, hogy ennél okosabb nemzet a magyar, s nem fog provokációknak felülni!

Viszont kibeszéli végre magából a görcsöket, elveti a tabukat és visszautasítja a zsidó, cigány, magyar, stb. parazita réteg ordas hazugságait!

Egy országgyűlési képviselő fogalmazta meg a legszabatosabban akkor a zsidóság parazita rétegének a működését, amely működéshez nagyon is sok lakájlelkű magyar csatlakozott. Hiszen azt világosan kell látni, hogy az így kialakult parazita réteg a más nációk és a lakáj magyarok nélkül nem tudta volna birtokba venni a magyar államot!

„A zsidóság (egy vékony rétege) a monopolkapitalizmuson keresztül kezében tartja a tőkét, a szociáldemokrácián keresztül kezében tartja a munkást, tehát mindkét termelő tényezőt, végül a sajtón keresztül biztosítja a nemzeti társadalom mozdulatlanságát, amely az ő hatalmának előfeltétele s egyúttal tenyészterülete is!

Aki áttekinti ezeket a viszonyokat, annak el kell ismernie, hogy a gazdasági hatalom után a kultúra hatalmának is a zsidóság ölébe kellett hullnia és a valóságban ezek az erőtényezők együtt azok, amelyeken keresztül a zsidóság Magyarország politikai fejlődését az utolsó ötven esztendőben - mondhatni - meghatározta. Ebben a politikai fejlődésben keletkezett és alakult ki a polgári radikalizmus már a századforduló előtt, amely polgári radikalizmus szabadkőműves-páholyok mélyén helyet foglaló zsidó vezetőrétegek által meghatározott tervek és célok, sőt szervezetek szerint indul el, hogy később birtokába vegye a magyar államot.”

No de nézzük a teljesebb szövegkörnyezetét ennek a beszédnek:

„…a mai magyar kapitalizmus egyoldalúan a zsidó érdekek szerint fejlődvén ki, konstrukcionális hibákkal van tele, amely konstrukcionális hibák elferdítik a magyar gazdasági élet nemcsak termelési, hanem jövedelem-eloszlási processzusának majdnem egész felületét. Az oka pedig ennek az, hogy a zsidókérdés érzékeny kérdéssé, sőt hatalmi kérdéssé lett, tehát akadályozza a gazdasági rendcsinálást is Magyarországon…….Visszatérve a hazai viszonyokra, felteszem a kérdést, t. Ház, hiszi-e valaki, hogy ha meg nem történik a zsidóság kicserélése a vállalatok vezetésében, akkor a kapitalizmus vezetői felhagynak azzal a gazdasági rendszerrel, amelyet eddig folytattak? Én azt hiszem, hogy nem, kiváltképpen azok után az adatok után nem, amelyeket a múlt évi zsidótörvény végrehajtásáról kaptunk. A hivatalos adatok ugyanis arról számolnak be, hogy a helyszínen ellenőrzött 300 vállalat között csak egyetlenegy akadt, amely a törvény rendelkezéseit teljesítette - ez is csak azért, mert felszámolóban volt! - a többi pedig egyöntetűen szabotálta a magyar törvény rendelkezéseit.

Én éveken át hangsúlyoztam a t. Házban s több felszólalást szántam annak bizonyítására, hogy a magyar kapitalizmust a saját vezetői ellen is meg kell védeni, mert a kapitalisztikus termelési rendre a magyarság erőinek kifejlesztése érdekében és a magyarságnak a régi határok felé való jövő expanziójának céljából szükségünk van és ezért fenn kell tartanunk. Ezt hangsúlyozom ma is, hangsúlyozom az újabb idők közgazdasági novíciusaival szemben, akik azt hiszik, hogy az etatizmus irányában van a kitérés, holott ellenkezőleg a monopóliumok, a privilégiumok leépítéséből, az egyéni iniciatíva, kezdeményezés legteljesebb mértékű gyámolításából, elősegítéséből állhat elő az a gazdasági rendszer, amelyre jövő boldogulásunkat alapíthatjuk. Igénytelen nézetem szerint ez a javaslat a múlt évivel szemben az első lényeges lépés a jogegyenlőség helyreálltásához. Lényegileg nem más, mint a zsidóság önmaga által teremtett szeparáltságának, a saját különleges faji érdekei szerint az idők folyamán konstruált területenkívülisége konzekvenciájának levonása, a de facto helyzetnek de jure szabályozása, csakhogy természetesen a magyar faj védelmének intenciójával. De egyúttal az első komoly defenzív lépés is, mert az elmúlt nyolcvan esztendő alatt a magyar faj - az ellene irányuló offenzívasorozat ellenére - még csak nem is védekezett. És itt, hogy mindezt megvilágítsam, két dologról kívánnék beszélni, amelyek a kérdéssel kapcsolatosak. Egyik a sajtó, a másik a szociáldemokrácia kérdése. A kapitalizmus….és az úgynevezett liberális sajtó egy és ugyanazon anyaméhből születtek és most összenőtt ikrek, akik egymás nélkül nem élhetnek. A kartellkapitalizmus azért nem, mert ha lett volna az elmúlt évtizedekben önzetlen és az ország összességének érdekeit szolgáló sajtó, akkor a kartellkapitalizmus kinövései és ferdeségei régen eltűntek volna a közvélemény hatása alatt. A sajtó pedig azért, mert önmagában lógó, különálló cölöpépítmény, amelynek a közönségben csak igen kevés talaja van és nem alulról, hanem felülről tápláltatik, a bankok, a trösztök és a kartelek által, mégpedig - mint szakértők mondják - igen súlyos összegekkel. Ha a régi liberális sajtónak is - az újnak is, a régebbinek is egyformán - a bőségnek ez az emlője kellő időben kihúzatott volna a szájából, sajtóviszonyaink régen átalakultak volna.

Sokban hasonlatos a szociáldemokráciával való viszony is. A kartellkapitalizmus azáltal, hogy magasra csigázza az árat és az árfenntartás érdekében különböző kartellmanipulációkhoz folyamodik, leszorítja a termelést és ezáltal nagyra növeli azt a munkástartalék-sereget, amely a munkásság elégedetlensége folytán állandó bázisa a szociáldemokrata vezetők uralmának és minthogy gyári vállalat nem vesz fel mást, mint akit a szakszervezet hozzáutal, a magyar munkás kénytelen a szakszervezethez csatlakozni. Ehhez képest a zsarnoki függésnek olyan folyamata keletkezett, amilyent semmiféle más szervezetben utánozni nem lehet.”

Ezt a hozzászólást elmondó Krúdy Ferenc 1883-ban születtet Szécsényben, s meghalt 1973-ban Torontóban. Mint tüzértiszt, három éven át harcolt a világháborúban. Széles látókörű jogász volt, s egy időben még országgyűlési alelnök is, de alapvetően agrárpolitikus.1907-ben még szolgabíró Nógrád vármegyében, majd a vármegye élelmezési ügyeit intéző másodfőjegyző. Baja város főispánja (1922-23), a Nemzeti Egység Pártja programjával a szécsényi kerület (1926-31), később a feledi kerület országgyűlési képviselője (1934-40). Szakértőként képviselte hazánkat  a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal genfi mezőgazdasági szakbizottságában (1938). A Magyar Élet Pártja programjával Mezőkövesd országgyűlési képviselője (1939-44).  A bolsevizmus elől kivándorol Kanadába, a fenti mondatai pedig remélhetőleg a tudatunkba vésődnek!
 
Mert nem zsidógyűlölet motiválta szavait, hanem az ország és a nemzet féltése, sőt a nemzeti közjó akarása. Remélhetőleg ezt, a legvérmesebb zsidóvédők is pontosan kiérzik a szavaiból, amelyek nem a zsidók elhurcolásához, hanem éppen az időleges mentésükhöz járult hozzá egészen a német megszállásig. Mindez azért fontos, hogy felismerje végre a tabukat kerülő magyar értelmiség: nem a szőnyeg alá kell söpörni a fontos kérdéseket, hanem kibeszélni, megoldani!

Szeged, 2011-06-03                                                  

Ui: Talán ezt kellene a tisztességes hazai zsidóságnak olvasgatnia, s nem Képíró Sándor megalapozatlan perével kapcsolatos hazugságokat. Mert ebből is kiviláglik a cionizmus atyának (Herzl Tivadarnak) a gondolata:

" A zsidókérdés létezik. Ostobaság volna ezt tagadni. A középkornak egy idehurcolt, darabja ez, amellyel a kultúrnépek a legjobb akarat mellett még ma sem tudnak végezni. Hiszen nagylelkű akaratukról bizonyságot tettek akkor, amikor egyenjogúsítottak bennünket. A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. Mi természetszerűleg oda húzódunk, ahol nem üldöznek bennünket; megjelenésünk által azután jelentkezik az üldözés. Ez igaz, igaznak kell maradnia mindenütt, még a magasan fejlett országokban is- példa rá Franciaország- amíg a zsidókérdés politikailag megoldva nincs."

Talán arra kellene figyelni tehát inkább, hogy mi a megoldás? Ritkán idézek Karl Marx tollából, de szerintem ebben a témában, mint érintett, s mint filozófus, megtalálta a megoldást:  "Ha a társadalomnak sikerült a zsidó sajátságos lényét, a nyerészkedést megszüntetni, akkor a zsidó megszűnt létezni" (Marx, 1843) Marx tehát kimondta: a zsidó sajátos lénye a nyerészkedés! Tegyük hozzá, hogy a nyerészkedésnek is van egy sajátos változata a parazitaéletre alapozott nyerészkedés, ahol nincs egyensúly a gazdaszervezet és a parazita között!

Igen, ezt az utóbbi sajátos típusú nyerészkedés megszüntetése lenne  a tisztességes, s nem a parazita zsidók gerjesztette antiszemita vagy inkább antijudaista szövegek!

S végre már a népirtó, bolsevik zsidók és nemzsidók pereiről kellene beszélni, mert azok ma is óriási nyugdíjakat tesznek zsebre, holott őket valóban meg kellene hurcolni! Hiszen az új alaptörvény is tagadja végre az "1944-1990  között elkövetett embertelen bűnök elévülését!" Ha pedig nem évülnek el a bűnök, akkor tessék elindítani a felelősségre vonást!

(karpatiharsona.info)

Szabad Hírek