2010. április 8. Közélet

Biztosan sokaknak elkerülte a figyelmét, hogy ismét nyilvános koszorúzással dicsőítették március 31-én a Gellért hegyi emlékműnél a kommunista szovjethadsereg Magyarország 1945-ben történt megszállását.

(Tudni kell, hogy a szovjet megszállókkal új magyarul is beszélő SS-kommandó jött be országunkban. Akik a civil lakossággal, nőket és gyermekeket öltek meg. Ezen "antifasisztának" nevezett kommandó ölte a  általuk "fasisztának" minősített német és magyar civil lakosokat. Nőket erőszakoltak meg, még idős hölgyeket is. Jelenleg ezen ordas gyilkosok vagy zsíros állásban vannak, vagy extra magas nyugdíjat kapnak. Becslések szerint cionnáci parancsnokság mellett 800.000 embert öltek meg. A zsidó deportálás megtorlása  címén. Később ezek lettek a MSZMP nagy öregjei. Minnél több gyermeket öltek meg annál nagyobb kitüntetést kaptak. Történelem tanitásából hiányoznak ezek a tények. Mert aki ezt felveti az az szélső jobbos.szerk.)

Az ügyben az a legfelháborítóbb, hogy az „ ünneplő” Belarusz, Kazah, Kuba, Oroszországi Föderáció, Ukrajna nagykövetségek képviselői, és a MEASZ-Összefogás Demokráciáért, a Magyar Antifasiszta Liga, a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Magyarországi Munkáspárt 2006. mellett ehhez a gyalázathoz a Honvédelmi Minisztérium is asszisztált. Ez a rendezvény ugyanis nem a Vörös Hadsereg hazájukért harcoló, majd katonabecsülettel hazánkban elesett harcosainak állított emléket a temetőkben. Az esemény kizárólagos célja az egykori megszállók részéről az erőfitogtatás és így, hazánk újbóli kollektív megalázása, nyílt magyarellenes, sztálinista-kommunista propaganda a múlt ismereteinek történetében. Egy normális és demokratikus európai országban sehol sem működik olyan párt, - még kommunista sem - ahol az anyaország elfoglalását együtt ünneplik a megszálló idegen hatalmakkal és hazai kollaborálókkal. Ezzel a cselekedetével az itt részvevő magyar posztkommunista banda régi önmagukhoz híven ismét szembe sorakozott a magyar néppel, meggyalázva a nemzet méltóságát és ezzel végleg kiírva magát a megújulás lehetőségéből.

Követelnünk kell ezért, ha a zsidó holokauszt tagadása áprilistól büntetendő, akkor egy új nemzeti kormánynak is ugyanolyan súlyú jogi tiltásokat kell tennie a külföldi megszállókat felszabadítónak beállító és a „magyar holokausztot” tagadó vagy helyeslő szervezetek ellen. Mint sokan tudják, hazánkba a román és bulgár csapatok segítségével bevonuló szovjet hadsereg katonáinak legtöbbje országunk anyagi kifosztásán túl az Ilja Ehrenburg által fejükbe sulykolt „kegyetlen bosszúállás” címszava alatt a kommunista propaganda által felkorbácsolt és szabadjára engedett állati ösztöneiket élte ki. Viselkedésük örökre meggyalázta az orosz katonabecsületet, lemásolva vagy túlszárnyalva a hírhedt német SD vagy az Einsatzgruppék és a szovjet NKVD vagy SZMERS pártkatonáinak méltán bírált kegyetlenségeit.

Ungváry Krisztián írja a Magyar Honvédségről szóló könyvében, hogy a győztes szovjet horda a földön fekvő sebesülteket tankokkal gyakran eltaposták, rendszeresen puskatussal vagy gyalogsági ásóval verték agyon, így „ örülhetett az, akit csak” legéppuskáztak. A magukat megadó magyar katonákat több esetben karddal mészárolták le a kozákok. Ugyanebben a könyvben olvasható, hogy bizonyíthatóan volt több olyan megszállt falu, ahol az összes nőt - közöttük állapotos vagy frissen szülteket- megerőszakolták hét évestől- száznégy évesig és magas rangú tisztek, köztük tábornok is rész vett ezekben a gyalázatokban. Előfordult, hogy a férj és más civilek szeme láttára egymás után tíz-tizenöt katona erőszakolt meg egy nőt vagy volt olyan eset, amikor egy elmegyógyintézet összes ápoltjával történt meg ugyanez nemre és korra való tekintet nélkül. Sztálin 1944-ben elrendelte, hogy a megszállt területekről az összes „német” származású állampolgárt kényszermunkára kell hurcolni. Ez azt jelentette, hogy a 17-45 év közötti férfiakat és a 18-30 év közötti nőket mind elvitték, akinek németes hangzású neve volt vagy a megszálló hatóságok kijelölték. A sors furcsa fintoraként így kerültek ezek a Szovjetunióba deportáltak közé a németek elől bujkáló - a Vörös Hadsereget váró - magyar katonaszökevények vagy zsidók. Az már csak hab a tortán, hogy Budapest eleste után a gulágok felé induló halálmenetekbe egyenruhás vasutasokat, postásokat és tűzoltókat is beválogattak, hogy az elfogottak nagy számával magyarázza meg Sztálinnak a Budapestet ostromló szovjet hadvezetés, hogy miért tartott ilyen sokáig a magyar főváros elfoglalása.

A fenti eseményeket ünneplőknek a valóságban megtörténteket felszabadulásként beállítani nyilvánvalóan hazugság, akárcsak hősnek beállítani azt a pár tucat kommunista szabotőrt vagy a szovjet hadifogság elől átállással menekülő, kényszerből saját honfitársaikra lődöző „Önkéntes Ezred” katonáit. E cselekedetek miatt nem élhette át a megszálló német csapatoktól való felszabadulás katarzisát a frontokon és az angolszász bombázásoktól, a nyilas ámokfutástól kivéreztetett, agyongyötört magyar nép, hiszen az átélt borzalmak előrevetették a későbbi kommunista idők összes szenvedését, világossá téve, hogy csak a megszállók nemzetisége változott. Hogy Magyarországot nem felszabadítani, hanem megszállni akarta a szovjet vezetés, az a tény is bizonyítja, hogy Sztálin már előre megegyezett Teheránban és Moszkvában Roosevelttel és Churchill-lel az európai érdekszférák felosztásáról.
Ezt a több mint negyven éven át tartó gyarmatosítást ünnepelték tehát 2010-ben idegen hatalmak a „szabad” Magyarországon az adófizetők pénzéből élősködő MEASZ rendezésében, amelynek a működésére még visszatérek.

Sokan feltehetnék a kérdést, hogy miért hagyta ezt szó nélkül a külügyminisztérium, hiszen Izrael vagy Oroszország hivatalnokai egy percig sem haboztak volna az udvarias betiltással, a harcoló félként részt nem vevő Kuba esetében pedig egy fenéken billentéssel, hasonló esetben. Világosan látható, a külügy és a hadügy tele van karrierista, a volt szovjetbarát hatalom leszármazottjaival, akik jelenleg Izrael, az Egyesült Államok és még kitudja kinek az érdekeit tolva, erkölcsileg és szakmailag is alkalmatlanok feladatuk ellátására. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy egyáltalán nem csodálkoznék azon, hogy a mára már részlegesen megismert korrupciós ügyektől hemzsegő honvédelmi minisztériumból pénzért információkat adtak volna el külföldi katonai hírszerzőknek. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a most nyilvánosságra került, légterünkben évek óta szabadon grasszáló izraeli kémrepülőgépek hátterében is komoly vesztegetési pénzek állnak, de lehetséges, hogy ugyanezeket tikon megengedték álcázott orosz gépeknek is. Szekeres Imre szakminiszter munkásmozgalmi és a tábornoki kar szocialista-oroszbarát múltját és korrupt jelenét ismerve semmi sem lehetetlen. A Gellért-hegyen lévő Szabadság emlékműnél Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár mellett az egyik főszereplő Szekeres István nyá. dandártábornok, MEASZ alelnök vezényletével, - honvédeink aktív részvételével - katonai tiszteletadás zajlott.

Ugyanekkor a nemzeti és jobboldal oldal ellen uszított beszédében a MEASZ elnök is. Azt tudni kell Hanti Vilmosról, hogy a közelmúltban azon kesergett, hogy a kilencvenes évek elején sorra tűntek el a Kádár-rendszerben felállított szobrok, köztük az antifasiszta emlékek is az ország köztereiről - írta idén tavasszal az egyik országos napilap. A MEASZ tavaly novemberben arra buzdította az „antifasisztákat”, hogy fizessenek elő a Népszavára, ha nem akarják, hogy a legrégibb baloldali napilapot „megfojtsák kreált pereken keresztül”, vagy „meghurcolja az adóhivatal”. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista mocsokkal átitatott Honvédelmi Minisztérium 13 millió Ft-ot adott nekik a haza védelmére szánt közpénzéből. Ugyanakkor ez csak gombok az alkohol és egyéb elkerülhető kiadások mellett, ugyanis a hírek szerint még négy és fél millió forintot költene a ciklus végéig a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek külföldi útjaira. Az elmúlt évben összesen több mint 35,5 millió forint ment el erre a célra az adófizetők pénzéből, vagyis tízmillióval több, mint 2008-ban. Reméljük a közeljövőben az elszámoltatás során nyilvánosságra kerülnek majd az adatok, mert ezekhez az összeghez hozzáadódó felesleges luxuskiadások (autó, bútor, stb.) akár évi száz- százötvenmilliót is meghaladó összeget tehet ki.

Visszatérve a Magyar Honvédséget vörös pókként behálózó MEASZ-ra, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségével és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárral együttműködésben, 2010. március 4-én, 11 órától közösen a debreceni laktanyában emlékünnepséget szervezetek az un. „ demokratikus honvédségre” emlékezve. A megemlékezés és koszorúzás az 1945. március 04-én megalakult 6. és az 1. vasútépítő magyar hadosztály emléktáblájánál történt, amely 1990-től minden évben, a fenti időpontban került megtartásra. Már maga az „ünnepség” létrehozása és engedélyezése is erősen vitatható, hiszen az akkori megalakulás szovjet megszállás alatt jött létre, így szerintem erkölcsileg összeegyezhetetlen, mind az 1848-49-es szabadságharc honvédeinek, mind az 1956. forradalom szellemiségével, ráadásul az utóbbi leveréséhez tevékenyen hozzájárultak az 1945-ben átalakult, és most dicsőített „demokratikus” honvédség pufajkába öltözött kommunista tiszti különítményesei. A MEASZ részvétele tehát a nyílt és kendőzetlen kommunista propaganda eszköze, (ordas gyilkosok) szellemiségét nem is bizonyíthatná jobban mással, hogy ők újították föl a detektívek által törvényesen agyonlőtt kommunista agitátor, a bűnöző Ságvári Endre összetört emléktábláját.

Idén a debreceni ünnepség előtt egy pár nappal levélben tiltakoztam a Magyar Honvédség depolitizálása és a kommunista ideológia laktanyákban való újbóli terjesztése ellen Sólyom László köztársasági elnöknél. A KEH részéről Palásti Ferenc főosztályvezető úr egy - javára írandó, korrekt, baráti hangvételű - válaszban arról tájékoztatott, hogy a köztársasági elnöknek az alkotmánybíróság állásfoglalása szerint: „ az AB részletesen értelmezte a KE főparancsnoki funkciójából adódó feladatait és lehetőségeit, amely kifejti, hogy békeidőben a Köztársasági Elnök nem rendelkezik a Magyar Honvédség életébe történő beavatkozás közvetlen lehetőségével, így arra sincs módja, hogy a honvédelem irányításért felelős miniszternek közvetlen utasítást adjon”. Ez pedig azt jelenti, hogy a kommunista-szocialista rendszer állítólagos bukása után húsz évvel a „rendszerváltás” sokadszorra csődöt mondott, mert az összetákolt alkotmány és a báb köztársasági elnök - mint számtalan más esetben - nem tölti be feladatát, nem tükrözi a magyar polgárok többségének akaratát, és nem szolgálja a demokrácia védelmét.

A mostani választások után sok más feladat mellett a fenti események fényében igencsak sürgős egyrészt a honvédségnél és a minisztériumban elkerülhetetlen nagytakarítás, másrészt a MEASZ és más hamis kommunista gyűlöletet terjesztő és propagáló szervezetek a honvédség laktanyáiból való végleges eltiltása, valamint a köztársasági elnök szerepének és megválaszthatóságának felülvizsgálata. Számomra azonban van még egy megdöbbentő tény: a Magyar Honvédségben nem volt egyetlen olyan tiszt vagy tiszthelyettes (európai értékrendű) , aki a fent leírt és évek óta zajló események ellen a nyilvánosság erejét használva nyilvánosan tiltakozott volna.

Tábornok, tiszt és tiszthelyettes Urak! A hazáért rendületlenül?

   ( polgarinfo.hu alapján szerk.)