2012. szeptember 17. Közélet

Kis Farkas. Így hívták a bajtársai az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. Október 25-én sodródott bele a forradalomba, novemberben az utolsó pillanatig a harcok színhelyén volt. A legtovább kitartó „royalisták” csoportjának tagja volt, akiket azért hívtak így, mert a pesti Royal szállóban hoztak létre alakulatot. Egy lőtt seb miatt azóta is bottal jár. Szemtanúja volt annak, milyen vérfürdőt rendeztek a karhatalmisták Salgótarjánban, a sortűz idején. Többször nézett szitává lőtt barátainak, bajtársainak üres tekintetébe, ezért nem bocsát meg a bűnösöknek. Különösen a korabeli pártvezetőknek – például Biszku Bélának – nem, akiket szerinte már rég felelősségre kellett volna vonni a megtorlásokért. Priska József Tamással a Magyar Nemzet munkatársa budatétényi otthonában beszélgetett.

– A legfiatalabb nővéremhez utaztam Törökbálintról Zagyvapálfalvára. El kellett utaznom a főváros környékéről is, mert nagy erőkkel keresték azokat, akiknek lőtt sebe volt. A testvéremet megválasztották a helyi munkástanács titkárává. Velük mentem el Salgótarjánba a tüntetésre. A salgótarjáni sortűz egy előre megtervezett, megkonstruált, alaposan kitervelt gyilkosság volt. Elterjesztették a hírt, hogy a megyei munkástanács tagjait letartóztatták. Mint azonban később kiderült, csak néhány személy őrizetbe vételéről volt szó, akiket hajnalban ki is engedtek a fogságból. A hírek hatására viszont nemcsak a városból, hanem a környező falvakból is jöttek a tüntetésre emberek, sőt, még Nagybátonyból is érkeztek bányászok. A tanácsháza mellett volt a rendőrkapitányság, ahol a fogda is volt. Ez előtt több ezer tüntető jött össze.

– Ezek szerint a letartóztatások is azért lehettek, hogy összegyűjtsék és kivégezzék, illetve megfélemlítsék azokat, akik tiltakozni mernek?

– Egyre világosabb számomra, hogy így volt. Előre kitervelt módszerrel készültek a sortűzre is. Feltűnő volt például, hogy a környező szűk utcákat úgynevezett fakaruszokkal zárták le. Ezek olyan Csepel teherautók voltak, amelyekkel a bányászokat, munkásokat szállították, ezért téliesített fabódék voltak rajtuk. Mivel ezeket a járműveket beállították az átjárókhoz, a tömeg annyira beszorult a térre, hogy menekülési lehetőségük sem nagyon volt.

– Ön hogyan úszta meg a mészárlást?

– A sípcsonti sebem begyulladt, nehezen tudtam járni. Éppen vízért mentem a zagyvapálfalvai kúthoz, amikor jöttek a munkások, akik elindultak Salgótarjánba tüntetni. Mielőtt a nővéremék után mentem volna, hazavittem a vizet, majd elkezdtem bicegni Salgótarján felé, amely mintegy öt kilométerre volt Zagyvapálfalvától. Éppen az öblösüveggyár környékén jártam, amikor megkezdődött a sortűz. Meghűlt bennem a vér. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Alig tettem meg a következő húsz métert, már rohantak felém az első menekülők. Tőlük tudtam meg, hogy lövik a tüntetőket.

– Ennek ellenére nem fordult vissza, hanem a helyszínre ment. Mit tapasztalt a város főterén?

– Természetesen a helyszínre mentem, mert aggódtam a nővéremért, meg akartam keresni. Rettenetes látvány fogadott. Talán csak valami filmes tudta volna úgy elrendezni a teret, ahogyan egymásra dőlve feküdtek tömegével az emberek. Akkor még mindenhonnan sikoltások, kiabálás, jajveszékelés hallatszott. Sajnos járni is csak úgy tudtam, hogy néha tetemeket kellett átlépnem, miközben halottak arcát néztem, hogy nem találom-e meg közöttük a testvéremet. Százharminc halottról beszélnek, de ez nem igaz, hiszen később a félelem és egyéb okok miatt számos áldozatot nem jelentettek.

A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashat.

Kommentál

Biszku és társai, és leszármazottjai kárpótlással tartoznak az áldozatoknak, és utódaiknak. A holokauszt kárpótlás jogi folyamata alapján.

Biszku azzal védekezik, mint a Hitler által kinevezett vezetők. Akik mondták: "ők személyesen nem vettek részt a zsidók elleni vérengzésben".. Mégis a Bíróság bűnösnek találta őket. Biszkuval kapcsolatban megy az agymosás, hogy Ő személyesen nem volt ott. Így aztán nem felelős.

Szabad Hirek