Mostanában sokat beszélünk az angloszféra elit (az egyetlen elit, ami számít) által a társadalomra erőltetett üzenetekről, és arról, hogy a nyugati világban folyó események kísértetiesen hasonlítanak a korai XX. század eseményeire.

A párhuzam megfigyelése azért fontos, hogy nyilvánvalóvá váljon, a jelen eseményei egy világkormány létrehozásának folyamatát hivatottak felgyorsítani. Arról is számtalanszor írtunk, hogy az események hátterében egy felfoghatatlan pénzügyi hatalommal rendelkező, a központi bankokon keresztül a gazdaságot, és így szinte az egész világot irányító elit csoport áll.

A csoport célja egy tényleges világkormány felállítása, amit ők továbbra is a háttérből irányítanának. [Tehát amit most országonként, sok fáradtsággal tesznek, azt egyszerűbben, egyetlen kormányon keresztül tehetnék.] Céljuk elérésében a fent említett társadalmi üzenetek (félelemkeltő kampányok) az egyik legfontosabb eszköznek számítanak, amellyel leginkább a középosztály tagjait próbálják rávenni, hogy a hatalmat és jogaikat az erre a célra felállított globalista intézményeknek adják át.

Ezek a társadalmat célzó üzenetek önmagukban nem elegendőek. Ahhoz, hogy valóban működjenek muszáj, hogy a szavakat tettek kövessék. Például, ha egy elkerülhetetlen olajválsággal akarnak ráijeszteni az emberekre, olyan intézkedéseket kell hozzanak, amelyek olajhiányt és ebből kifolyólag olaj áremelkedést okoznak. Erre nemegyszer volt már példa (a közelmúltban is) az olajkutatások korlátozásával, olajtermelő országok megtámadásával, stb.

A hatalmi elit stratégiáit mi „irányított történelemnek” hívjuk, ami azt jelenti, hogy az egyelőre még árnyékhatalomnak számító elit a lehető legnagyobb mértékű, de még irányítható káoszt próbál teremteni. A káosz létrehozását követően azonnal előállnak az alkalmazni kívánt autokratikus megoldással, amit a fent leírt társadalmi üzenetek formájában közvetítenek a tömegek felé.

Számos különböző típusú társadalmi üzenetet alkalmaznak, melyek között akad olyan, ami társadalmi elégedetlenséget hivatott szítani, hogy ezen keresztül világkormányi terveiket  előbbre vihessék vagy egy ehhez szükséges háborút robbantsanak ki.

Jelenleg a szuverén adósságválság végzi romboló munkáját Európában. Sokak szerint ez a válság a korábbi évek fellendüléséből következő véletlen, előre nem látott esemény. Sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és arra a következtetésre jutottunk, hogy ebben az esetben is egy irányított történelmi helyzettel állunk szemben. Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy az elit most is azért teremt gazdasági káoszt, hogy autokratikus megoldásaikat bevezethessék. A régi jól bevált káoszból rend taktikával állunk szemben.

Feltételezésünk alátámasztására érdemes távolabbra visszamenni az időben, mert a korai XX. század eseményei igen sok hasonlóságot mutatnak a jelen helyzettel. De vajon van-e más történelmi hasonlóság is? Elképzelhető. Nézzük meg, hogy a mostani szuverén adósságválság mennyiben hasonlít a Versailles-i Szerződést körülvevő eseményekre. Tudjuk hogy a szerződést ráerőltették a németekre és a hagyományos történelemkönyvek azt tanítják nekünk, hogy ez „hiba” volt.

De vajon véletlen volt-e ez a „hiba”? Három fontos tényezőt kell figyelembe vennünk: Először is, a német vezetőknek alá kellett írniuk egy záradékot, amelyben Németországot háborús agresszornak nyilvánították, ezzel ismerve el bűnösségüket a háború elindításában.

Másodszor, Németországot jóvátétel megfizetésére kötelezték, amit akkor 33 millió dollárban állapítottak meg, de végül 10.000 millió dollár lett belőle. Harmadszor, létrehozták a Nemzetek Szövetségének Egységokmányát a béke fenntartására (ami sikertelen volt és a II. Világháborúhoz, majd az Egyesült Nemzetek felállításához vezetett).

Nézzük meg, hogy vannak-e a párhuzamok és tudjuk-e azonosítani őket. Szerintem igen és az alábbi táblázatban foglaltam össze őket:

A feltételezést támogatja az elit bankok által tanúsított agresszió, a PIIGS országoknak nyújtott hitelek terén. Talán ez a legárulkodóbb jel. Ha elfogadjuk, hogy a cél a válság szándékos előidézése volt, hogy ezáltal a PIIGS országokat még szorosabban Brüsszel irányítása alá vonhassák, sokkal könnyebb átlátni a helyzetet. Ez nem egyéb, mint egy európai szuperállam létrehozásáért folytatott gazdasági terrorizmus.

A stratégia nem új. Ha belegondolunk, Versailles sem véletlenül alakult úgy, ahogy alakult. Szó sincs hibáról vagy tévedésről. Mindez azért történt így, hogy Németországban bizonyos szociálpolitikai események végbemehessenek és az ország hatalomelvű irányítás alá kerüljön, ami akár egy újabb háború kirobbantásánál is jól jöhet.

A végcél, és ezt ne felejtsük el, a világkormány megalakítása. A gazdasági destabilizációval az elit komoly kockázatot vállal, hiszen pont azt az egységet gyengítik általa, amit hosszú távon összpontosítani akarnak. A fenti táblázattal és feltételezéssel igazából az elit gondolkodásmódját és munkamódszereit szeretnénk érzékeltetni. A történelem során ugyanazokat az eszközöket alkalmazták a kívánt eredmény (a hatalom összpontosítása) eléréséhez.

Akik nem értenek egyet a feltételezéssel valószínűleg azt mondják majd, hogy a párhuzamok véletlen hasonlóságok csupán. Amikor rávilágítunk, hogy a modern történelem tele van ilyen véletlen egybeesésekkel, a válasz az lesz, hogy a gyanúsnak tűnő események csupán „tévedések”.

A probléma az, hogy túl sok van belőlük. A Jaltai Szerződés, ami fél Európát átadta a Szovjetuniónak szintén ilyen tévedés volt? A Vietnámi háborút elindító Tonkini incidens is egy hasonló tévedés csupán.

Gazdasági területen pedig ilyen tévedés lehetett a New Yorki Fed inflációgerjesztése, ami a 29-es krachhoz és az azt követkő Nagy gazdasági világválsághoz vezetett. A 2000-es hitelválság is csak egy a sok tévedés közül, mint ahogy a szuverén adósságválság is.

A megoldás pedig minden egyes tévedésre a hatalom szorosabb összpontosítása, a globális kormányzás és a autokrata kormányzás erősödése.

Véletlen események vagy a történelem manipulálása? Mindenki döntse el maga.

Szabad Hírek