2012. július 13. Közélet

Visszavezetjük őket a munka világába” – ez a kormányzati retorika kifejezése a rokkantnyugdíjasok számának drasztikus csökkentésére. Nyilván sokat rágódtak rajta, hogy miképpen lehet ezt az egész kínos dolgot szépen becsomagolni valami szlogenbe, de csak ilyenre futotta. A „visszavezetjük” atyáskodást és fennsőbbségeskedést sugall, ráadásul az embernek a régi vicc jut eszébe róla, amelyben Timur és csapata átsegíti a nénit az út túloldalára, de negyedórába telik, mert a néni sehogy sem akar átmenni. A „munka világa” kifejezés pedig úgy szerencsétlen, ahogy van. Mintha bizony lenne egy külön világ a munkának. Legfeljebb az ötvenes évek legbárgyúbb brosúráiban.

De hát be kellett csomagolni valahogy a rideg lényeget: pénzelvonás itt is. Kell a pénz másra. (Az államadósság nevű birodalmi sarc fizetésére.)

A korábbi kormányok is próbálkoztak, de azok még csendben, felhajtás nélkül. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban részesülők létszáma 2005-ben 465 797 volt még , 2010-ben pedig már csak 379 326. 2009-ben 71504 új igényt adtak be rokkantsági nyugellátásra az NRSZH legutóbbi statisztikai évkönyve szerint. Csupán az új igénylők 35,8 százaléka, 25590 ember számára javasolták a szakértők a rokkantnyugdíj megadását. 2009-ben a szakértők 89 042 rokkantnyugdíjas esedékes vizsgálatát végezték el, és 11629 emberről állapították meg, hogy nem jogosultak az ellátás folytatására. De nyíltan, bejelentve és szinte eredményként beállítva csak a mostani Orbán-kormány mert nekimenni. Arra a kétségbevonhatatlan tényre hivatkoznak, hogy az ország nem bírja el ennek a tömegnek az eltartását, amely sokkal nagyobb más országokhoz képest.

Arról azonban nagy a csend, hogy hogyan, miképpen és miért keletkezett ez a rengeteg lerokkantosított. Kimondva-kimondatlanul azt éreztetik, hogy ezek az emberek – mármint akik nem igazán munkaképtelenek, csak megumbuldázták – mind csalók, és valamiféle mélységes sumákság és csalási hajlam vitte rá őket a munkakerülésnek és az élősködésnek erre a fajtájára.

Nos, korántsem.

Sőt a 90-es évek elején az állami cégek leépítésének legnagyobb hulláma idején az akkori kormányok (Antall, Boros, Horn), vagyis maga az állam részéről adták meg ezt az irányt a feleslegessé vált munkaerőnek a korkedvezményes nyugdíjazásba terelésével, illetve a leszázalékolások hallgatólagos tűrésével, majdhogynem ösztönzésével. Bizony, milliók váltak egészen egyszerűen feleslegessé. Mi több, ezek az emberek mindmáig feleslegesek a mostani gazdasági rendszerben. Nem azért kell „visszaterelni őket a munka világába”, mert szükség lenne a munkájukra. Dehogy van. Hanem mindössze a járadékuk kerül sokba.

Ezek a tömegek azonban nemcsak feleslegesek, hanem veszélyesek is. Nem egyenként, hanem együtt, tömegükben. Veszélyesek voltak a 90-es évek képlékeny időszakában, amikor nem lehetett előre tudni, hogy nem tör ki valami lázadás vagy egyéb komolyabb balhé. Nem tört ki, mert úgy-ahogy be lett tömve a szájuk. Több más dolog mellett leszázalékolással.

Sokan azt gondolják, hogy most már nem is lesz semmilyen felfordulás, mert ha eddig nem volt, akkor már nem is lesz, a magyar a jelek szerint nem az a fajta.

Hát – ki tudja!

Magyarországon eddig a bő 22 év, vagy még több év alatt egyszer sem volt általános sztrájk. Hébe-hóba történtek sztrájkok, összehangolatlanul, de az igazán hatékony általános sztrájk – amikor mindenki egyszerre sztrájkol – elmaradt. Magyarországon a környék összes többi országától eltérően egyszer sem volt előrehozott választás.
Mindez azért, mert a kormányok – mind közösen – megvásárolták a társadalmi békét. Egyéb elemek mellett a leszázalékolással.

Ha most Orbán Viktor visszacsinálja ezt a hoci-neszét, azzal komoly mértékben megkockáztatja, hogy nemcsak a rokkantosított százezrek veszítik el, amit ők kaptak, hanem a mindenkori kormány is elveszíti, amit ő kapott eddig.

Közismert a vicc, hogy hogyan lehet egy nyugdíjast felizgatni. Hát úgy, hogy elvesszük a nyugdíját.

„Eddig azért nem tört ki népfelkelés, mert még mindig nem vagyunk elég szegények” – mondta nemrég Endrésik Zsolt ex-jobbikos országgyűlési képviselő. Nos hát…(radicalpuzzle.blogspot.hu)

Szabad Hirek