Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2012. július 13. Közélet
Visszavezetjük őket a munka világába” – ez a kormányzati retorika kifejezése a rokkantnyugdíjasok számának drasztikus csökkentésére. Nyilván sokat rágódtak rajta, hogy miképpen lehet ezt az egész kínos dolgot szépen becsomagolni valami szlogenbe, de csak ilyenre futotta. A „visszavezetjük” atyáskodást és fennsőbbségeskedést sugall, ráadásul az embernek a régi vicc jut eszébe róla, amelyben Timur és csapata átsegíti a nénit az út túloldalára, de negyedórába telik, mert a néni sehogy sem akar átmenni. A „munka világa” kifejezés pedig úgy szerencsétlen, ahogy van. Mintha bizony lenne egy külön világ a munkának. Legfeljebb az ötvenes évek legbárgyúbb brosúráiban.
De hát be kellett csomagolni valahogy a rideg lényeget: pénzelvonás itt is. Kell a pénz másra. (Az államadósság nevű birodalmi sarc fizetésére.)
A korábbi kormányok is próbálkoztak, de azok még csendben, felhajtás nélkül. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban részesülők létszáma 2005-ben 465 797 volt még , 2010-ben pedig már csak 379 326. 2009-ben 71504 új igényt adtak be rokkantsági nyugellátásra az NRSZH legutóbbi statisztikai évkönyve szerint. Csupán az új igénylők 35,8 százaléka, 25590 ember számára javasolták a szakértők a rokkantnyugdíj megadását. 2009-ben a szakértők 89 042 rokkantnyugdíjas esedékes vizsgálatát végezték el, és 11629 emberről állapították meg, hogy nem jogosultak az ellátás folytatására. De nyíltan, bejelentve és szinte eredményként beállítva csak a mostani Orbán-kormány mert nekimenni. Arra a kétségbevonhatatlan tényre hivatkoznak, hogy az ország nem bírja el ennek a tömegnek az eltartását, amely sokkal nagyobb más országokhoz képest.
Arról azonban nagy a csend, hogy hogyan, miképpen és miért keletkezett ez a rengeteg lerokkantosított. Kimondva-kimondatlanul azt éreztetik, hogy ezek az emberek – mármint akik nem igazán munkaképtelenek, csak megumbuldázták – mind csalók, és valamiféle mélységes sumákság és csalási hajlam vitte rá őket a munkakerülésnek és az élősködésnek erre a fajtájára.
Nos, korántsem.
Sőt a 90-es évek elején az állami cégek leépítésének legnagyobb hulláma idején az akkori kormányok (Antall, Boros, Horn), vagyis maga az állam részéről adták meg ezt az irányt a feleslegessé vált munkaerőnek a korkedvezményes nyugdíjazásba terelésével, illetve a leszázalékolások hallgatólagos tűrésével, majdhogynem ösztönzésével. Bizony, milliók váltak egészen egyszerűen feleslegessé. Mi több, ezek az emberek mindmáig feleslegesek a mostani gazdasági rendszerben. Nem azért kell „visszaterelni őket a munka világába”, mert szükség lenne a munkájukra. Dehogy van. Hanem mindössze a járadékuk kerül sokba.
Ezek a tömegek azonban nemcsak feleslegesek, hanem veszélyesek is. Nem egyenként, hanem együtt, tömegükben. Veszélyesek voltak a 90-es évek képlékeny időszakában, amikor nem lehetett előre tudni, hogy nem tör ki valami lázadás vagy egyéb komolyabb balhé. Nem tört ki, mert úgy-ahogy be lett tömve a szájuk. Több más dolog mellett leszázalékolással.
Sokan azt gondolják, hogy most már nem is lesz semmilyen felfordulás, mert ha eddig nem volt, akkor már nem is lesz, a magyar a jelek szerint nem az a fajta.
Hát – ki tudja!
Magyarországon eddig a bő 22 év, vagy még több év alatt egyszer sem volt általános sztrájk. Hébe-hóba történtek sztrájkok, összehangolatlanul, de az igazán hatékony általános sztrájk – amikor mindenki egyszerre sztrájkol – elmaradt. Magyarországon a környék összes többi országától eltérően egyszer sem volt előrehozott választás.
Mindez azért, mert a kormányok – mind közösen – megvásárolták a társadalmi békét. Egyéb elemek mellett a leszázalékolással.
Ha most Orbán Viktor visszacsinálja ezt a hoci-neszét, azzal komoly mértékben megkockáztatja, hogy nemcsak a rokkantosított százezrek veszítik el, amit ők kaptak, hanem a mindenkori kormány is elveszíti, amit ő kapott eddig.
Közismert a vicc, hogy hogyan lehet egy nyugdíjast felizgatni. Hát úgy, hogy elvesszük a nyugdíját.
„Eddig azért nem tört ki népfelkelés, mert még mindig nem vagyunk elég szegények” – mondta nemrég Endrésik Zsolt ex-jobbikos országgyűlési képviselő. Nos hát…(radicalpuzzle.blogspot.hu)
Szabad Hirek
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát