2009. december 29. Közélet

Karabentsov Zsuzsannának hívnak, egyedül nevelem tízéves kislányomat. Egy száztizenhárom esztendős öreg villában lakunk, ahol nincs mindenhol fűtés, csak két szobában, ahol alszunk.

December huszadikán esteledett, olyan hideg volt, hogy tudtam baj lesz a vízzel, mivel közvetlenül az előszobából nyílik a konyha. Teljesen kétségbeestem, mert ha elfagy, az anyagi helyzetünk miatt nem tudnám megjavíttatni. Már mindenkit megkérdeztem, hogy van-e valakinek gázpalackos melegítője, de senki sem tudott segíteni.

Egy ismerősöm azt javasolta, hogy forduljak a Magyar Gárdához, mert ők segítenek a rászorulóknak.

Az interneten megkerestem a budapesti honlapot és a Hunyadi századtól kértem segítséget. Reggel felhívott telefonon Lajos és egy órán belül hozott nekem egy ipari hőlégbefúvót, mely alkalmas arra, hogy a fagyást megelőzze.

Nos lehet, hogy azt mondjátok, hogy nem vagyok normális, de azonnal rokonszenves volt nekem ez a fiatalember, mert a kiskutyám amint meglátta, ezerrel kirohant hozzá az utcára és kikövetelte a simogatást. A gyors segítség mellett az is pozitívumként szerepeljen, hogy állataink ösztönlények, akik meg tudják különböztetni a jó és rossz embereket egymástól, csak az arra méltó emberhez ragaszkodnak.

Ezt azért írtam le, mert sok olyan ember van, aki a Magyar Gárdát nem érti, esetleg tájékozatlanságból, félelemből, de nincs igazuk. A gárdisták segítséget nyújtanak a bajbajutott embereknek, karitatív tevékenységgel próbálják a szegénységet és a nyomort enyhíteni.

Aki teheti, segítse a munkájukat, és félelem helyett tájékozódjon.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom az etikai kódexüket! Köszönöm szépen a gyors és hatékony segítséget.

Budapest, 2009.december 28.
Szebb jövőt:
egy hálás hívük

( Barikád.hu alapján szerk.)