Amióta a judeodemokráciát feltalálták, azóta a birkanyájak élnek a lehetőségekkel Magyarországon.

Petőfi Sándor már országosan ismert személy volt, amikor indult a szülőfaluja körzetében egy választáson és megbukott.

Az ellenfele egy nagy boroshordó csapra ütésével biztosan nyert.

Mert indulhatna itt Jézus Krisztus is, egész biztosan megbukna.

Épp Magyarországon tartózkodtam, amikor egy alföldi falu fele rászavazott az erkölcsi toprongy Horn Gyulára.

A pufajkások és az újonnan megalakult munkásőrség 1959-60-ban tömény marxizmussal terelték be a parasztokat a tsz-be, de ezt már elfelejtették. Ment a népség ünneplőbe öltözve szavazni, mert ez mindig is ünnepnek számított.

Az utcán találkoztam Juliska nénivel és Juliska bácsival. Mivel ismertek már, ezért nyöszörögve és óvatosan körülnézve kinyögték:

"Mindegy itt, hogy kire szavaz az ember."
"Ha mindegy, akkor minek mennek szavazni?" - akadékoskodtam.
"Hát azt monták, hogy menjünk szavazni"- rebegték a megfellebbezhetetlen igét.
"Dehát kik modták?" - kérdezősködtem tovább.
"Hát ők az okosok" - kaptam a kielégítő választ.

Aztán a későbbi kutatgatásaim után rájöttem, hogy ezeknek az embereknek senki sem csinált egy felvilágosító és ismeretterjesztő beszédet. A régi kommunista rend fullajtárjai a helyükön maradtak és a zsidókommunista falusi orvos is besegített abba, hogy az emberek ne merjenek gondolkodni és féljenek a volt uraiktól. Ezek a birka tömegek képtelenek az önálló gondolkodásra és hiányzik az a réteg, mely összefogná őket.

A Kádár-korszak alatt a munkahelyek vezetősége szabadidőt biztosított a választások idejére, hogy mindenki szavazhasson. Mivel megtagadtam a szavazást, a pártpropagandista és szakszervezetis bunkó rám támadt. Megkapták a magukét, de ezt később éreztem minden vonalon. A munkatársak többségének a véleménye az volt: "Igazad van, de most mit érsz vele?"

Marad tehát itt minden a régiben. Úgy néz ki ez, mint egy forgószínpad, ahol a félbolond birkanyájat beterelik a nézőtérre, majd ismert humoristák nevetésre gerjesztik a népséget, akik a bábcirkusz végén azzal a tudattal mennek haza, hogy teljesítették a hazafias kötelességüket és várják a következő cirkuszi előadást, miközben a forgószínpad nyikorogva fordult egyet.

(Tímár Imre - Jövőnk.info alapján szerk.)
(Svédország)