Izraelben is mindennap megalázzák a keresztényeket - ők meg tűrik és csendben méltatlankodnak.

Biztos vannak a magyarok között is olyanok, akiket az izraeli látogatásuk alatt valamilyen kellemetlen élmény ért. Mondjuk az, hogy egy zsidó kedvesen pofán köpte, megütötte, vagy jobb esetben megkiabálta. Mert az Ő demokráciájuk szerves része.

Mert ezek az ősi zsidó népszokások a mai napig jellemzőek a világ egyetlen nyíltan terrorista és rasszista államában élő zsidókra. Megtapasztalta ezt az a régóta a zsidók által megszállt Szentföldön szolgáló görög katolikus főpap is, aki Givat Shaulban, a Kelet-Jeruzsálemben található vadonatúj zsidó kormánynegyedben egy izraeli hivatalban történt találkozója után beült a kocsijába. A vallása által megkövetelt öltözetben levő főpap autójának ablakát egy öreg, csavart pajeszos, sábesz deklis zsidó megkopogtatta és mikor lehúzta az ablakot, akkor a zsidó gyorsan az arcába köpött.(Természetesen a  mértékadó jeruzsálem.post.com cikkéből megtudjuk, hogy az illető görög katolikus gyűlöli a zsidókat. Ezért antiszemita, a cikk sugalja azt kapta amit szerintük megérdemelt.)

A görög katolikus egyházi vezető nem szólt vissza, letörölte az arcát, és szó nélkül elhajtott a helyszínről. Később sem tett bejelentést a rendőrségen, mert hasonlóan a Magyarországon dúló féktelen cigányterrorizmus áldozataihoz, a zsidó rend héber őrei úgy sem csináltak volna semmit. De ha nagy nehezen fel is vettek volna egy jegyzőkönyvet, akkor sem történt volna semmi, ugyanis a nyomozás elindításának esélye a nullával egyenlő.

Ez az eset nem nevezhető egyedinek, mert a zsidók már eddig is többször leköpték nem csak őt, de rendszeresen leköpik vagy más módon megalázzák a többi Jeruzsálemben szolgáló vagy oda látogató görög, örmény, kopt, római katolikus és egyéb keresztény egyházi személyeket, apácákat, barátokat és/vagy nem zsidó zarándokokat/turistákat is.

A megaláztatásokat keresztényi hittel tűrő emberek legtöbbször szó nélkül hagyják ezeket az eseteket, nem szólnak sem az egyházi feletteseiknek, sem a nagykövetségeknek, sem a híveknek, sem az izraeli hivatalos szerveknek.

Ha a hazai szélsőbaloldali cionista sajtó seggnyaló munkatársai megkérdeznék az Izraelben és a megszállt területeken élő nem zsidó vallású egyházi tisztségviselőket, akkor ők is beszámolhatnának a velük megtörtént, hasonlóan gusztustalan és minden nap előforduló atrocitásokról. Ne gyere ide, ha valami nem tetszik - tartja a zsidó közvélekedés, és ezt a toleráns zsidók igyekeznek is a kultúrájuknak megfelelően kifejezésre juttatni.

Azért, hál' Istennek, vannak üdítő kivételek is. Például múlt vasárnap egy ortodox zsidó kaftánban pompázó kölyök ordítva rárontott az utcán hazafelé igyekvő örmény érsekre és szokás szerint le akarta köpni a kezében vitt keresztet. Nourhan Manougian, az idős érsek nem hagyta magát, és a felbecsülhetetlen értékű XVII. századbeli örmény kereszttel úgy elverte a sok évtizeddel fiatalabb zsidót, hogy az ereklye ripityára tört.

A minden értelemben jelzésértékű eset nagy nyilvánosságot kapott és a zsidó rendőrök ezúttal kénytelenek voltak lépni: szabadlábon hagyták őket, a zsidó kölköt szabálysértési eljárás alá vonták, és a büntetésének megnevezéséig mellékesen 75 napra kitiltották Jeruzsálemből. A bírság kiszabását a jövő hétre ígérték a Szent Várost megszállva tartó zsidó hatóságok. A fegyverét jól forgató örmény érsek is számíthat valamire izraeli részről, de ami sokkal rosszabb, neki el kellett számolni az évszázadokon át nagy becsben tartott összetört kereszttel a híveknek, a lelkiismeretének és a főnökeinek.

"Mikor a zsidókat bárhol a világon valamilyen támadás éri, akkor az izraeli kormány azonnal felbőszülten tiltakozik, de miért nem történik ugyanez akkor, mikor az ő országukban minket ér megaláztatás, mikor az ő országukban sértik meg a mi büszkeségünket?' - tette fel a költői kérdést Manougian érsek.

"Természetszerűen legtöbbször ott történnek ilyen esetek, ahol a keresztény és a zsidó lakosság az átlagosnál jobban keveredik, mint pl. Jeruzsálem óvárosában vagy a Jaffa-i kapunál, és megszaporodnak a keresztények elleni atrocitások a purim (három napos zsidó farsang, tavaszi örömünnep, aminek a fényét a zsidók a nem zsidók leköpködésével emelik) ideje alatt (...) én ismerek olyan [Izraelben élő] keresztény családokat, akik az egész purim ideje alatt ki sem jönnek a házukból (...) a köpködés az Izraelben uralkodó általános légkörnek és zsidók mások elleni intoleranciájának köszönhető" - jelentette ki Daniel Rossing, az izraeli vallásügyi minisztérium volt tanácsadója.

Puff neki, azt mondja egy volt izraeli kormánytisztviselő, hogy a zsidók nem toleránsak, ki hitte volna? Ezt eddig nem ismerték be, csak nagy szerényen az egész világtól elvárták, hogy legyen velük szemben toleráns. Pedig ők olyan toleránsak, hogy el dózeroltak egy régi és az utolsó pillanatig működő jeruzsálemi mohamedán temetőt azért, hogy a helyére építhessék a - Tolerancia Múzeumot. (The Museum of Tolerance, Jerusalem, Israel. Üzemeltetője Zuroff nácivadász és tolerancia bajnok, régi kedves barátunk a Simon Wisenthal Centertől)

"Engem is leköptek egy szerb püspökkel együtt, mikor az utcán gyalog mentünk a szálláshelye felé... egyszer csak körbe vett minket egy csapat zsidó egyetemista, és elkezdtek minket köpködni, a tanáruk pedig tisztes távolságból szótlanul, szinte bátorítólag nézte... csak állt és nézte, de nem szólt egy szót sem" - idézte fel egy fajtársaitól kapott szép élményét Shamuel Evyatar, egy másik izraeli vallásügyi tanácsadó.

A hivatalos izraeli reagálások természetesen igyekeznek az ügyeket az egész problémakörrel egyetemben elbagatellizálni. "Ismerjük a problémát. A megoldása nem igényel kormányzati beavatkozást, ez a rendőrség hatáskörébe tartozik. Úgy tudom, hogy az utóbbi két évben összesen két panasz érkezett a köpködő zsidókra a keresztény közösségek tagjaitól és mind a két esetben felelősségre vontuk az elkövetőket" - nyilatkozta Shamuel Ben-Ruby, a becsületességéről, a hitelességéről és az igazmondásáról híres, Jeruzsálemben működő zsidó rendőrkapitányság szóvivője.

Önök szerint mi történne, ha valaki a december 10.-e és 19.-e között az ismét provokatív módon hanukázó zsidók közül valamelyiket, mondjuk a Dohány utcai zsinagóga előtt csurgósan pofán köpne?

Vagy az idén is az űrbe nyúló budapesti hanuka gyertya meggyújtásáról távozó bábkormánytagok kapnának egy habosan buborékoló, sárgás-zöldes véleménynyilvánítást a szemük közé?

Csak úgy, kölcsön köpet visszajár alapon. Mert a zsidók is meg a bábjaik is mindennap leköpnek minket a saját hazánkban.

(jerusalem.post.com alapján szerk.)