2011. június 4. Közélet

Rajnai Sándor fontos alakja az úgynevezett kommunista békeidőknek, annak ellenére is, hogy korábban államvédelmi őrnagy volt, és Rákosi Mátyásnak is írt jelentéseket zsidóként – zsidókról: szinte ugyanolyanokat, mint amilyeneket az SS vagy a Gestapo készített egykoron. (Magyarország a német megszállás alatt a zsidó rabbik segítségével hozták létre a deportáltak névsorát.  Gazdag zsidókat ki mentve, szegényeket meg odadobva áldozatként.  Akik megúszták az elszámoltatást. Nekik nem kellett holokauszt kárpótlást fizetniük. szerk.) A róla készült árulkodó iratok egy részét viszont eltüntették, megsemmisítették, így Kádár János kegyeibe is visszakerülhetett, pedig 1950-ben részt vett a későbbi „első ember” kihallgatásában.

És köze van Nagy Imréhez is: abban játszott fontos szerepet, hogy a miniszterelnököt és társait Romániába hurcolták. 1992-ben kivándorolt Izraelbe, 1994-ben halt meg Detroitban. Tettei miatt többször is elítélhették volna, a felelősségre vonás azonban az ő esetében is elmaradt.

  Bonyolult időket élünk. Olyannyira bonyolultakat, hogy még most sem tudunk mit kezdeni a még bonyolultabb idők történéseivel, embereivel. Mint például Rajnai Sándorral, az úgynevezett kommunista békeidők több főnöki posztot is betöltő egyik fontos alakjával. Mivel a róla árulkodó iratok egy részét megsemmisítették, még Kádár kegyeibe is visszakerülhetett, noha 1950-ben az ő kihallgatásában is részt vett. Tettei miatt többször is elítélhették volna, a felelősségre vonás azonban esetében is elmaradt.

Rajnai (Reich) SándorA magyar zsidóság 1945-ben, a nyilas rémuralom után úgy érezte, szabad emberré válhat hazájában, mert a kommunista eszme mindenki számára egyenlőséget hirdetett. Joggal gondolhatták azt a zsidó emberek, hogy származásuk miatt nem érheti őket többet megaláztatás, elhitték a soha többé fasizmust, soha többé nácikat, és soha többé nyilasokat! – hangzatos jelmondatokat. A kommunista párt felkínálta azt a lehetőséget, hogy akik úgynevezett kisnyilasok voltak, miután bevallották múltjukat, beléphettek soraiba. Így aztán sokan átléptek a kommunista pártba, ezáltal megúszva a felelősségre vonást mindazért, amit nyilasként esetleg elkövettek.

Hatalomátvétele után Rákosi Mátyás gondosan ügyelt arra, hogy noha a vele együttműködő vezetőtársai szinte kivétel nélkül zsidók voltak, Moszkva felé mégis azt bizonygassa, hogy ő a nagy Szovjetunió hithű követője, aki ha kellett, zsidó származását is megtagadta. Az összes fontos pozícióba azonban hitsorsosait helyezte.

Üdvözítő volt a kommunista blokk számára Izrael megalakulása 1948-ban, mert joggal hihette azt, hogy Izrael állama a kommunizmus igazi bástyája lesz a Közel-Keleten. Izrael azonban elkezdte járni a saját útját, és nem állt be a sztálini csatlós országok közé. Sztálin, aki legalább annyira gyűlölte a zsidóságot, mint Hitler, készült a cionista perekre. Rákosi sem akart lemaradni tőle, s Magyarországon is cionista perre készültek, ezért különböző csatornákon keresztül rendszeresen megfigyelés alatt tartották a magyar zsidóságot, jelentéseket készíttettek a zsidó hitközségről, valamint mindazokról, akikről betegesen a cionista összeesküvést feltételeztek.

Péter Gábor ÁVH-vezér állandó megfigyelés alatt tartatta az izraeli követséget, és felhasználva különböző adatbázisokat, az ÁVH hozzá hűséges, zsidó származású tisztjeivel pontos kimutatásokat készíttetett. A többi között 1953. december 7-i keltezéssel is készült egy ÁVH-s jelentés Rákosi Mátyásnak a zsidóságról. A jelentés aláírója Rajnai Sándor államvédelmi őrnagy, IV-es osztály. A Belügyminisztériumban az Nyt.sz. 82-15510/1953. számon is készült egy összegzés a magyar zsidóságról. A jelentés természetesen titkos volt. (Forrás: Magyar Országos Levéltár, 276. f. 65. 184. ö. e. 174-176-os lap.)

A jelentés szinte majdnem ugyanolyan, mint amelyeket annak idején az SS vagy a Gestapo készíttetett Európa országaiban a zsidóságról. A különbség azonban az, hogy ezt a jelentést egy zsidó származású ember, bizonyos Rajnai Sándor írta, aki 1992-ben vándorolt ki Izraelbe, majd 1994-ben hunyt el Detroitban. Felvetődik a kérdés, hogy ilyen sötét ÁVH-s múlttal hogyan fogadták be ezekbe az országokba?

Rajnai 1949-ben a Dzerzsinszkij állambiztonsági főiskolán tanult Moszkvában. Igaz, Magyarországon ez vagy az ehhez hasonló előélet még ma is előnyt jelent, hiszen most is többen vannak vezető beosztásban, vagy tetszelegnek főszereplőként akár a jobboldalon is azok közül, akik például a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végeztek. Rajnai élete során sok felelős beosztást betöltött, s 1968-ban rendőr vezérőrnaggyá nevezték ki. Biztos megérdemelte, mert azon kívül, hogy elárulta a magyar zsidóságot, két másik jelentős fegyvertényt is végrehajtott.

Részt vett az 1956-ban Tökölön tárgyaló fegyverszüneti delegáció letartóztatásában, majd – Révész Sándor – fedőnéven Nagy Imre és társainak Romániába hurcolásában is vezető szerepet játszott. Ő tartóztatta le a romániai őrizetben lévő Nagy Imrét és társait, s a Gyorskocsi utcai vizsgálati börtönbe szállíttatta őket. A Nagy Imre-csoport vizsgálatát és perét lebonyolító külön részleg vezetője volt egy másik, zsidóságát megtagadó – az 1930-as években a cionista mozgalomhoz kötődő, Tel-Avivban élő – Vida Ferenc népbírósági elnökkel, aki a Nagy Imre-per népbírósági elnöke is volt.

Ha belegondolunk abba, hogy Rajnai és a hozzá hasonlók miképpen viselkedtek saját hitsorsosaikkal, felvetődik a kérdés: a magyar zsidóság miért nem akar tudomást venni ezekről a szomorú tényekről, miért nem látja be ennyi év után sem, hogy hiába tartották 1945 után a kommunizmust védőbástyájuknak, az sok esetben nemhogy védelmet nem nyújtott számukra, hanem inkább ellenségként viseltetett irányukban?

De térjünk vissza Rajnai múltjához! Kit is engedett be annak idején Izrael és Amerika? Vajon ennyire nem tudták, ki Rajnai, vagy nagyon is tudták, és éppen ezért volt fontos mindkét országnak, hogy megírja több száz oldalas visszaemlékezéseit? Rajnai mindenre hajlandó volt 1950-ben, még Kádár kihallgatásában is részt vett. Aztán 1962-ben a moszkvai Magyar Nagykövetség tanácsosa lett, a posztot 1966-ig töltötte be, majd visszakerült a BM állományába, ahol megbízták a III/I-es osztály csoportfőnöki teendőinek ellátásával. Ez a határon túli hírszerzés irányítását jelentette. Rajnai nagykövetként is ténykedett: 1978-tól Bukarestben, 1982 és 1989 között Moszkvában. Befolyásosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1982-ben Horn Gyulával szemben az MSZMP KB tagjává választották. Sok elismerést kapott, kétszer tüntették ki a Szovjetunióban, egy-egy alkalommal pedig Csehszlovákiában és Bulgáriában, de nem tudni, miért. Mondani sem kell, nagy károkat okozott, nálunk azonban elmaradt az igazságtétel, pedig Rajnait többszörösen is elítélhették volna. A haza elárulásának vádjával egészen bizonyosan. Ehelyett azonban, mivel a róla szóló iratok egy részét megsemmisítették, még Kádár János kegyeibe is visszakerülhetett. Sokan követtek el bűnöket az úgynevezett kommunista békeidőkben, bűnöket a zsidóság ellen, de ha ezeket zsidók követték el, akkor is feltétlenül meg kell történnie a felelősök megnevezésének és bűneik nyilvánosságra hozatalának.

 

Forrás: Magyar Országos Levéltár, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

Szabad Hírek