2011. május 20 Közélet

A HunHir.infon Hunhír összeesküvés-elmélet: Kahn kinyírásával nyílt pályára lépett a világrendek háborúja Kulcs Magyarország is címmel jelent meg G. Mariott  írása, melyről elégtétellel állapítottam meg: igen, jó nyomon jár. (A franciák többsége is egyetért ezzel. szerk.)

El tudja képzelni egy átlag józan magyar paraszt keskeny e Magyarhonban, hogy egy vezető és iszonyú hatalommal bíró zsidó világbankárt egy feka takarítónő vádjai alapján sittre vágjanak, ha erre nem adják meg az engedélyt az Új Világrend urai? (Hiszen irányitásuk alatt van a világ rendőrsége, ügyészsége, bírósága. szerk.) El tudja képzelni egy józan magyar paraszt, hogy az Új Világrend urai egy magyar hétszilvafás kalandor és egy görög zsidó nő tákolmányából létrejött franciaországi elnök állítólagos veszélyeztetettsége miatt leszámoljanak a szintén zsidó világbankárral? Hol számít a több évszázados családfával rendelkező zsidó világcsaládoknak egy Sárközy, vagy akárki, hasonló státuszú magukfajta? Sehol. Báb ez is, meg az is. Viszont van egy érdekes momentum, ami teljesen más megvilágításba helyezi az egészet. Kahn bácsi ugyanis nem egy kis piti ószeres, hanem a Világhatalom Világbankjának, az IMF-nek az első számú vezetője. Megkockáztatjuk: Nem egy Világhatalom van már, hanem kettő. Vagyis két, fajilag döntően egy tőről metszett, de egymással teljesen szemben álló Új Világrend nyílt háborúja kezdődött meg Kahn kilövésével a világuralomért. Ebbe a sorba tartozik az arab államok fellázítása, a korábbi szövetségi rendszerek szétverése is. Adott esetben még az is alapkérdés, illetve világrend-háborús ok lehet, hogy megtartsák-e a jelenlegi helyén a zsidó államot, és ott erősítsenek, illetve terjeszkedjenek, vagy minden erővel az Újhazára koncentráljanak. Kahn bácsi lefogásával tényleg kitört a világrendek nyílt háborúja, ez a nap így kerül be a világtörténelembe, ha a világ nem pusztítja el önmagát.

A magyar államadósság törlesztésének leállása esetére köthető biztosítási felár 2009 óta a legalacsonyabb szinten állt a múlt héten a nyugat-európai országokat tömörítő indexhez képest – írja a Bloomberg hírügynökség „a nap grafikonja” című cikkében. A költségvetési kiigazító intézkedések erősítették a bizalmat, hogy az ország finanszírozni tudja adósságát mentőcsomag nélkül. Ez mutatja, hogy nincs szükség az IMF-re - közli az amerikai zsidó gazdasági világhírügynökség.

El tudja képzelni egy átlag magyar halandó, hogy egy ilyen híradás egyáltalán megjelenhessen a legfelső engedély nélkül, mikor húsz éven keresztül a Valutaalap fontosságát és megkérdőjelezhetetlen nagyságát harsogták a világlapok ideológiai, politikai besorolásra való tekintet nélkül? Aligha. Az IMF vezérének lefogása magának a Valutaalapnak a halálát, vagy remélt halálát is jelentheti, illetve azt, hogy van olyan világerő, amely be meri vállalni ezt az iszonyatos erejű küzdelmet.

Kahn bepróbálkozott ugyan azzal, hogy zsidó származására hivatkozott lefogásának egyik lehetséges okaként, de ez kb. annyit ért, mint hogy Hunvald a munkásőr mazsihiszes Zoltaival akarta elsikáltatni a gazdasági bűncselekményeit, amelyekkel leginkább egy rokon identitású kör gazdasági érdekeit sértette. A közvagyon lenyúlás csak huszadrangú szempont a magyarnak nevezett országban.

Kahn bácsi lefogásával tényleg kitört a világrendek nyílt háborúja, ez a nap így kerül be a világtörténelembe, ha a világ nem pusztítja el önmagát.

Merthogy valami olyasmiről van szó, amit pedzeget: a mai zsidóság két áramlata vívja kőkemény harcát és ebben a Kárpát-medence, közvetlenebbül pedig a magyar nép súlyosan érintett. G. Mariott csak érinti a gondolatot, én meg itt megpróbálom részletesebben meg is fogalmazni. Forrásaim Benjámin c. könyvemben  bőven megtalálhatók, itt nem idézem azokat.

Korábbi írásomban már említettem, hogy a zsidóság fogalma sokkal későbbi, mint az alapirodalmát jelentő judaizmusban megfogalmazott izraelita vallás. A judaizmus három ágából az egyik – az esszenius – megtagadta az alaphitét és Istennel új szövetséget alakított ki, eltávolodott a júdazimus alapfelfogásától, a született felsőbbrendűségtől. Ebből alakult ki a mai keresztényi hitrendszer, de az emberiség korábbi letelepedettjei lélekhite erkölcsére hangolódottan. A magyaroknak azért nem volt nehéz átvenni az immár ezer éves keresztényi hitet, hiszen erkölcsi felfogásuk lélekhitük alapján a kereszténység tanításaival nem ellenkezett, sokkal inkább harmonizált vele.

Jeruzsálem lerombolását követően a rabbinikus zsidóság szétszóródott Eurázsiában. Ázsiában nagyjából az Arab-félszigeten és Anatóliában alakultak ki elszórt telepei, ahová sorolható a krimi (európai) telepük is, míg Európában a nyugat-római fennhatóság alatti területekre vonultak. Legnagyobb sűrűségben a mai Franciaország déli területein, Spanyolországban, a mai Németországban a Rajna mentén, és természetesen Olaszországban találhattunk zsidó kolóniákat. A zsidó szellemi élet a babiloni iskola mellett mégis Palesztinában virágzott, majd a mohamedanizmus kialakulásával zömmel a spanyol területre költözött. A talmud mai alakjának megalkotása végül is a XIII. századra a spanyol zsidó iskolákban történt meg, majd a XV. században az araboknak Európából való kiűzését és ezzel védett működésének elvesztését követően a helyi zsidóság nagy része a keresztényi vallás védelmébe menekült: kikeresztelkedett.

A század végi földrajzi felfedezésekben az akkorra nagyrészt meggazdagodott spanyol zsidóság tetemes mértékben vett részt és a rabszolga kereskedelmet szinte monopolizálva a XVII. századra hatalmas vagyonokat harácsolt össze. A szellemi élete ennek következtében visszaszorult és a zsidó hitvilág ápolása az akkorra ismertté vált kelet-európai zsidósághoz tevődött át. A gondok veleje itt keresendő.

Ugyanis a zsidó hitvilágban az egy tőről származás eszméje uralkodó – a rasszizmus teljes mértéke éppen náluk ismerhető fel – és tudva tudták, hogy a kelet-európai zsidóság nem Ábrahám köldökéből származott, azt a kazárok, mint államszervező vallást vették fel. Valójában ez 740 környékén történhetett meg. A zsidó vallás eredetileg elit vallás volt, ám a kazároknál – a turk műveltségnek megfelelően – a póri népnek is föl kellett venni nemesei vallását, így hatalmas zsidó tömegek jelentek meg Kelet-Európában. Ezek később a tatárok elől nyugatra menekültek és a Litván Királyságban találtak menedéket.

A kazár zsidóság kezdetben nem fogadta el a Talmudot, megmaradt a 'könyvnél' és ezért az ún. karaita mozgalom jellemezte őket. Egy évszázaddal később már maguk is fölvették a Talmudot (emiatt több csoport levált róluk és megmaradt karaitának) és a XV. századot követően a nyugat-európai zsidóságtól kényszerből átvették a zsidó szellemiség továbbvitelét – és ebben is erősen támaszkodtak az akkorra már szépen kialakult kabbalára. Így történhetett meg, hogy a XVIII. századra a kelet-európai – magát askenázinak nevező – zsidóság már szellemileg az eredeti nyugat-európai – magát Spanyolország alapján szefárdinak nevező – zsidóságtól mind életfelfogását, mind szellemét tekintve eltávolodott. Manapság sokan az askenázi zsidóságot a rajnai zsidósággal azonosítják, de ez tévedés.

A szefárdi zsidóság nem fogadta el az askenáziak zsidó mivoltát, egyszerűen fattyúnak (mamzer) tekintették azokat. Mégis, a XVIII. századi 'messiások' askenáziak voltak, de tevékenységük belenyúlt a szefárdi közösség területébe. Az ütközőpont akkoriban a bajor, a német nemesi terület lett, ahol a gazdagabb szefárdiak a szegényebb askenázi messiásokkal szembesültek.

Az igazi szembesülés azonban Amerikában történt a XIX. század során. Ekkorra a gazdag szefárdi zsidóságból épültek fel a nemzeteknek pénzt kölcsönző bankok, az országok adósságait pénzelő bankhálózatok, melyek eredetileg a Spanyolországból elüldözött zsidóság holland telephelyeiről hatoltak be az angol, majd fokozatosan a többi királyság gazdaságába. Ennek a pénzügyi hálózatnak egyik leghatékonyabban terjeszkedő, az államokat adós rabságba kergető ágát a bizonytalan múltú, de férfi ágon föltehetően szefárdi eredetű Rotschildok jelentették, akik a XIX. század végére már dinasztikus házasságaik révén gyakorlatilag a nyugati gazdaságokat behálózták, uralták. (Eredeti nevük talán Bauer).

A XX. század elejére sikerült az Amerikai Egyesült Államokat is pénzügyi rabszíjra fogni, így a világhatalom lehetősége kitárult előttük. Európában azonban még számtalan lerabolható terület, állam létezett – többek között a német nyelvterület, ide értve az Osztrák magyar Monarchiát. Azt a Monarchiát, ahová az orosz területekről tömegesen távozó askenázi zsidók Amerika felé tartó útjukon áthaladtak, s nagy részben ott megragadtak.

Tudvalévő, hogy a Német-Római Birodalom valójában a XIX. századra felbomlott. A Birodalom császárai hosszú időn át a Habsburg családból kerültek ki. A Habsburgok eredete Velencébe vezet, ahol kereskedők voltak és meggazdagodva maguknak európai várat vettek és onnan elfoglalták Ausztria trónját. A morvák elleni kritikus háborújukat IV. (Kun) László nyerte meg nekik és viszonzásul a magyarokat mélyen megvetetve törekedtek azok királyi trónjára. Trükkös házassággal, föltehetően méreggel vegyítve ez végül is II. Lajos halála után sikerült nekik és ettől kezdve három évszázadon keresztül viselték a magyar királyi címet. II. Lipót halálával azonban a Habsburg ház férfi ágon kihalt. Ellenben az ő idejében lódult meg az uralma alatt álló magyar királyságba a galíciai zsidóság tömeges betelepülése.

1610-ben még nem több, mint 1000 zsidót számoltak össze Magyarországon, de a számuk exponenciálisan növekedvén a XIX. század végére már milliósra duzzadt. Ilyen mértékű növekedés – a korban általános népességnövekedés tízszerese – csakis betelepüléssel magyarázható, természetes szaporodással kizárt. A növekvő betelepülés mellett Pestre került a keleti zsidóság szellemi központja és a Dohány-utcai zsinagógával, a hozzá csatolódó rabbi iskolával Európa legjelentősebb zsidó szellemi műhelye jött létre.

A magyarországi zsidóság előbb magát vallásnak, majd nemzetnek, majd ismét vallásnak fejezte ki – éppen időszerű érdekeit követve – és beépült az ország gazdasági életébe, a XX. századra azt már uralva. A Habsburgok nemesi címeket adományoztak a zsidóknak, mintegy biztatva őket az ország teljes elzsidósítására. Budapestről indult ki a keleti zsidóság mára már államalkotóvá vált mozgalma, a cionizmus, melyet Herzl Tivadar pesti újságíró indított el, s melynek célja a 'vissza Palesztinába' volt. Közben egyre több olyan elgondolás látott napvilágot, melyben a galíciai zsidóság a Kárpát-medencét tekintette, mint számára méltó hazát, mint isteni ajándékot, mint az igazi Kánaánt.

Herzl mozgalmát a szefárdi zsidóság támogatta. Palesztinában területet vásároltak részükre, ahová aztán tömegesen telepedtek ki elsősorban az európai – zömmel kelet-európai – zsidók. Ott hamarosan a létszámuk messze felülmúlta a helyi zsidóság létszámát és a sajátos életvitelüket, eszmei érdekeiket érvényesíteni tudták. Az angolszász bankárvilág támogatta a palesztinai betelepedést de egyáltalán nem támogatta, hogy a kelet-európai zsidóság az ő gazdasági érdekterületére nagyobb tömegben kitelepedjen. Ez aztán a XX. század során odáig fajult, hogy amikor a németek a velük szemben ellenségesen fellépő, valójában hadat üzent zsidóságot üldözni kezdték, akkor az angolszász államok nem voltak hajlandók a német uralom alól elmenekülőket befogadni. Feltűnő közömbösség!

A XX. század kezdetére tehát Európát elözönlötte a keleti, az askenázi zsidóság, Palesztinában felduzzadt az ugyancsak askenázi zsidóság miközben Európa behódoltatásának az igénye fölöttébb felerősödött. Ahhoz azonban az európai műveltséget előbb szét kellett rombolni, a gazdaságot lebénítani, a lakosságot nyomorba dönteni, hogy aztán rabszolgaként lehessen működtetni a behódoltatása után. Ezt a célt szolgálta a XIX. század során kialakított kommunista eszmei és társadalmi mozgalom, majd annak megvalósítását és európai uralmát megvalísítani szándékozó világháború.

Nem jött be. Csak Európa legkeletibb részén lett sikeres a kommunista forradalom, de sem Közép-Európában, még kevésbé nyugat-Európában nem tudott győzedelmeskedni. De még a lengyeleket sem tudták ebbe belekergetni, holott az orosz kommunista haderő már Varsót támadta – de vereséget szenvedett. Az egyetlen kézzelfogható eredményként a Magyar Királyság szétdarabolását és népének szétszaggatását, gazdasági tönkretételét tekinthetjük. Mindezt a helyi askenázi zsidóság aktív közreműködésével és uralomra törekvésének eredményeként.

Aki a Kárpát-medencét uralja, az uralja Európát.

Ez a tétel évezredek óta él. A Kárpát-medence őslakos népe a magyarság. Évezredekre visszamenő története során következetesen az emberiség ősi, mellérendelő szemléletét követte, műveltsége, hagyományai, életfelfogása hihetetlen mértékben kifejező nyelve ennek felelnek meg. Az évezredek során a Kárpátok közé betelepülő törzsek, embercsoportok zömmel a sztyeppei lovas pásztorok közül kerültek ki és azok a Medence sztyeppei területein telepedvén általában nem léptek fel az őslakosokkal szemben hódítóként. A kettős műveltség a hun időkben alakult ki a medence egészében és a műveltségileg hozzá tartozó, a Kárpátokon túli keleti folyóvölgyekben, míg a Dunántúlon a Kr. e. 3. évezredtől már ez található meg. A Medence teljes birtoklása azonban egyetlen alárendelő szemléletű műveltséghez tartozó törzsnek, népnek sem sikerült egészen az ún. honfoglalás idejéig. Az ezt követően kialakult Magyar Királyság a Medencét egészen bukásáig védte mind a nyugatról, mind a keletről induló hódításokkal szemben és ezen közben fokozatosan felmorzsolódott a katonai ereje.

A tatár ugyan katonai győzelmet könyvelhetett el magának, de a Medence egészét nem sikerült uralma alá keríteni és a fő-kán halála után elvonult. A török másfél évszázadig birtokolta a középső, síkvidéki területeket, de valójában nem sikerült uralmát a teljes medencére kiterjeszteni. A török időkben a német-római császárság ugyan megszerezte a magyar koronát, de az egész terület uralma nekik sem sikerült. Csak a török kiverése után terjeszthette ki a hatalmát az egész területre – Erdélyre is – de ettől kezdve a magyarok állandó lázadással tették az uralmat kétségessé. Mária Terézia először nem koronáztatta meg magát a magyar koronával, de e miatt nem is kapott a magyaroktól katonai segítséget és nyugati hadjáratai aztán sorra kudarcba fulladtak. Ferenc József ugyancsak akkor fogadta el a magyar alkotmányt, azaz koronáztatta meg magát magyar királynak,amikor a háborúiban vereséget szenvedett és szüksége lett a magyar katonákra is. A magyar katona azonban nem jó katona, nem használható külföldi hódításhoz – annak ellenére, hogy mint honvéd, hazáját szívvel-lélekkel védi. Az osztrák seregbe besorozott magyar katona nem is szolgálta az osztrák érdekeket – ahogy erről számos népdalunk tanúskodik is.

Az I. világháborúba a magyarság belesodródott. Nem volt érdekében háborút viselni, nem volt érdekében idegen hatalmakért külföldön vérezni. Miniszterelnöke ellenezte a háborít a koronatanácsban. Miután a német haderőnek föl kellett adnia a harcot – zsidó, bolsevik forradalom miatt kényszerült erre – a magyar haderőnek is vissza kellett vonulnia. Az országot a korabeli zsidó 'értelmiség' kerítette hatalmába és a magyar haderőt teljesen leszerelte: nem akartak a magyar önvédelemmel szembesülni! Nekik bolsevik – rabszolga – köztársaság kellett, abszolút zsidó uralommal.

Az eredmény, a Tanácsköztársaság megmutatta a zsidó szellemiség igazi arcát: barbár vérengzés, korlátlan hatalom, az alávetettek teljes behódolási kényszere. Az országba települt askenázi zsidóságnak azonban még sem sikerült hatalmát megőriznie, a romjaiból feltámadt magyar nemzeti hadsereg elől elmenekültek. Ami maradt, az a féktelen gyűlölet a magyarsággal szemben, merthogy a hatalmi helyzetből kipenderültek.

Az I. világháború céljainak kudarca magával vonzotta a következő háborút. Sztálin szerepe ebben az volt, hogy Nyugat-Európa népeit, államait összeugrassza, majd amikor azok háborúban kivéreztek, akkor hatalmas katonai erejével, a marxista háttértámogatókkal megerősítve lerohanja Európát és a rabszolga társadalmat rájuk kényszerítve hódoltassa Európát a keleti zsidóság vezetésével. Már felvonult a szovjet hadigépezet, amikor a németek – bár ki voltak már véreztetve, mégis – áttörték a támadó vonalat és a szovjet haderőt védekezésre kényszerítették. Ezzel 3 évvel eltolódott a szovjetek nyugatra vonulása és Nyugat-Európa átmenetileg megmenekült a kommunista rabigától.

A szovjeteket a szefárdi zsidóság bankár kasztja pénzelte és támogatta. A cél, Európa uralom alá helyezése azonban éppen a németek öngyilkos támadó harca miatt nem jöhetett létre. A harmadik világháború szükségességét azonnal meg is hirdették.

Magyarország a keleten 'kinevelt' minden valószínűség szerinti askenázi zsidó körök uralma alá került. Büntették. Büntették, mert a keleti zsidóság védelmét egészen a nyilas időkig ellátta. Büntették, mert nem adott rabszolgát a német hadiiparnak de nem is hódolt be a keleti zsarnokságnak. Két tűz között bukta el a háborút. Azt a háborút, amit maga nem akart, amibe megint csak nem akart belekeveredni és aminek a során a sorsát tevékenységétől teljesen függetlenül, a hatalmak már előre megírták: rabszolgaság!

Azonban a magyarok ezt a sorsot sem viselték el és 1956-ban fellázadtak a zsarnokság ellen. A kommunizmus arculata ettől Nyugaton is világossá vált és az elegáns, világhódító zsidó ideológia valójában csődöt mondott. A Szovjetunió is és ettől kezdve a szefárdiak Európa rabigába hajtásának másik útjára léptek: megindult az Egyesült Európa 'mozgalom' – nyugatról. A kérdés ezen túl úgy fogalmazódik meg: kinek sikerül Európát az uralma alá vonni? Az Izraelbe menekült askenáziaknak, vagy a Nyugat-Európát pénzügyileg már ellenőrző szefárdiaknak? Az uralomhoz vezető út pedig a Kárpát-medence uralom alá hajtásával kezdődik és bélyegeződik meg.

Így érkezünk a jelenhez. Innen érthető meg a magyar jelen, az országunkban tomboló cigányterror és az egymást váltó kormányzat látszólag egymás elleni, valójában a Kárpát-medencét valamelyik zsidó ágazat kezére játszó politikája. Innen érthető meg, hogy mindkét kormányzat – a szoclib korábbi és az álnemzeti jelenlegi – leginkább a magyar társadalom önmagát megszervezésétől fél és lép fel, – ha kell átlátszóan brutálisan is – ellene.

Ki fogja uralni a Kárpát-medencét? A nyugati szefárdi, vagy az immár izraeli askenázi zsidóság?

Nekünk magyaroknak az az érdekünk, hogy egyik se uraljon minket. Mára világossá vált, hogy az SZDSZ-MSZP vonal a párizsi, illuminátusi vonal politikája szerint rabolta le az országot. Nekik a terület kell, nekik a vizeink, a földjeink kellenek, nekik nincs szükségük a dolgos magyar kezekre, így ha minél hamarabb kipusztul a rebellis magyarság, annál jobb. A cigányok felhergelésével kirobbantott polgárháború hatalmas vérengzést helyezett kilátásba, amit aztán a nyugati rendészet szépen vérbe fojthatott volna és a maradékkal – néhány millió emberrel bérrabszolgaságban, vagy saját embereikkel – a keleti irányban biztosíthatta volna az Európa-központ, akkorra a bankárvilágnak már teljesen alárendelt uralmát. Nem jött be. A magyarok nem lázadtak fel, nem estek neki a cigányoknak, hiába provokálták a cigányokat is a megrendezett gyilkosságokkal, nem jött létre a hecc.

Viszont ebben a harcban a párizsi vonal támogatta kormányzat elvérzett, a demokrácia játékára fintorral válaszolt és az ellenzéket segítette igen nagy jogkörrel hatalomba. Az ellenzéket, ami viszont az izraeli politika mentén uralkodik és tágítja annak térhódítását. Az izraelieknek viszont nem elég csak a föld és a víz, nekik inkább kell a helyi bérrabszolga is, kell a kiszolgáló tömeg – 5-6 millió ember az 5-600,000 zsidóhoz. Ezt fejezi ki az Orbán-kormány kezdeti 'szabadságharca', amivel az országot megbénító eladósodás ellen lépett fel a szefárdiakkal szemben, merthogy 'ha a birkát nyírni akarjuk, akkor etetni is kell' – azaz nem engedhető meg a dolgos munkáskezek kipusztulása. A szlogenek, a szájkarate ezt hangoztatja is ('mindenki munkájára szükségünk van'), csakhogy az ország, maga a kormány kicsi ahhoz, hogy a szefárdi-askenázi érdekellentétekben döntő tényezővé váljon.

Az ország tehát a két zsidó irányzat háborús terepévé alakult. Akié a Kárpát-medence, azé Európa!

Mit üzen ez nekünk?

Elsősorban azt, hogy a magyar társadalom szövetét helyre kell állítanunk és meg kell erősítenünk. A kormány rendeleteivel, törvényeivel szembemenve, a magyar szervezeteket létre kell hoznunk és onnan az idegen irányító személyeket, csoportokat, eszméket ki kell zárnunk. Kirekesztés! Meg kell szerveznünk önvédelmünket és oly mértékben működtetni, hogy a hatalom vele szemben képtelen legyen törvényesen föllépni. 'Többet ésszel, mint erővel'. Tudomásul kell vennünk a zsidó kultúra jellegzetességeit és nem elhinni szellemi felsőbbrendűségét, merthogy a zsidók 'szellemileg' csakis az átverésben, a becsapásban, az eltulajdonításban 'nagyok', a helyzetfelmérésben, cselekvési logikában nem. Mindeközben gyávák és sunyik.

Meg kell hirdetnünk az ellenállást minden olyan hatással, intézkedéssel szemben, ami magyarságunkat korlátozza, becsmérli, gúnyolja. Támogatnunk kell mindazon politikai erőt, aki a magyar érdek mentén lép fel, cselekszik, politizál. Ahol csak lehet, ismertetnünk kell az igazságot, bemutatni a hazug propagandát, félrevezető álhírek álságos tartalmát. Az igazat, mindig csak az igazat, mert az igazságtól fél leginkább a legitimációját hazugságra építő társadalmi erő, csoport.

Hajrá magyarok! A létünk a tét! Ne hagyjuk magunkat sem kiirtani, sem rabszolgasorba dönteni. Ne feled a gyűlölet gyengévé tesz...

Szabad Hírek