2010. június 9. Közélet

Az előzményekről

2006 elején a Gáza övezetben tartott választásokat megnyeri a Hamasz radikális szervezet. Mivel a Hamasz előzőleg elkötelezte magát, hogy nem ismeri el Izraelt, ezért az akkori izraeli miniszterelnök Benjamin Netanyahu először figyelmezteti, majd blokád alá vonja a gázai övezetet.

A Hamasz és az izraeli katonák között mindennaposak az összetűzések, gyakoriak a szórványos lövöldözések, rajtaütések. Az egyik ilyen akcióban a Hamasz tagjai foglyul ejtenek egy zsidó katonát, aki a mai napig is fogságban van. Izrael nem képes tárgyalni, ezzel a zsidók jó politikai érzékébe vetett hit is szertefoszlik a világ közvéleménye előtt, Izrael egyszerűen blokád alá vonja a Gáza övezetet.

2006-ban Izrael felhagy a libanoni Hezbollahhal vívott oda–vissza csapás taktikájával, és egyszerűen megtámadja az országot. A Libanonba behatoló zsidó hadsereg azonban nem az izraeli hadsereg legyőzhetetlenségétől rettegő gyávák csapatával, hanem tigrisekként harcoló, jól felkészült gerilla hadsereggel találja magát szemben. Ennek eredményeként az IDF kénytelen volt komoly veszteségei után a támadást leállítani, és visszavonulni. A zsidók legyőzhetetlenségének mítosza is összeomlott.

Erre válaszul a zsidók a palesztinokon töltötték ki mérgüket. Izrael gyengülését látva, a Hamasz – a közte és a Fatah közötti nézeteltérések, melyek Izrael elismerése, vagy el nem ismerése körül alakultak ki -, odáig vezettek, hogy a Hamasz (aki megnyerte a gázai választásokat) fegyveresen átveszi a hatalmat a Gáza övezet egész területén. Izrael megszigorítja a blokádot, és ezzel humanitárius válság felé sodorja a területet.

Miért is sínylődnek ott a palesztinok? A Gáza övezet a hatnapos háborúban került Izrael fennhatósága alá. (Senkit ne tévesszenek meg a hatnapos, és a Jom-Kippur háborúról terjesztett zsidó mendemondák.) Azóta a gázai emberek sorsa a folyamatos harc és küzdelem a zsidó elnyomókkal szemben. A rengeteg harc azonban nem volt felesleges, tárgyalások kezdődtek a palesztin vezetőkkel a térség autonómiája felől. Ezt még Jasszer Arafat ideje alatt be is vezetik 1996-ban, de a tenger, a légtér, és a határok felügyelete a zsidók kezében maradt. Ezután kezdődik meg a gázai-övezet, valamint Ciszjordánia kő- és vasfüggöny kerítéssel történő lekerítése. (Emiatt Izrael ellen ENSZ határozat is született, amire Izrael rá sem hederített, mégsem történt az ENSZ részéről semmi, jellemzően szokásos semmirevalóságára.) Izrael felé az átjárás nem engedélyezett, viszont Egyiptom a tárgyalások kikényszerítése miatt nem nyitja meg a határokat, és nem engedi át a palesztinokat. Volt egy kényszerű határnyitás, ami bevásárlási lázzal kötődött össze a közeli egyiptomi boltokban, de ez csak 11 napig volt érvényben. Mikor megkezdődött volna a tömeges elvándorlás, a határzárat visszaállították.

A palesztinokat ért folyamatos atrocitásokra válaszként a Hamasz a legegyszerűbb módszerekhez folyamodik, irányítatlan rakétákat kezdenek gyártani. A hozzávalókat csempészalagutakon keresztül szerzik be, melyek a Hamasz felügyelete alatt állnak. Ezzel meglepetésszerű csapásokat tudnak intézni Izrael ellen, ami nem is annyira a sérülésekben, vagy anyagi károkban jelentkezik, hanem az állandó stresszben, a fenyegetettség érzésén. Izrael azonban még mindig nem tárgyal, hanem újra csak pofátlanul, arrogánsan viselkedik, lekezelően beszél a világgal, és megkezdi a Gáza övezet bombázását.

Ez azért már kiveri a biztosítékot, a modern technikákon keresztül napi szinten láthatja a világ, mit művelnek a zsidók. Rendszeresen tömegpusztító fegyvereket használnak, és jóformán csak civil áldozatok vannak. A közvélemény nyomására a bombázással felhagynak, de viselkedésük arrogáns, lekezelő, nagyképű. Hiába készül el a Goldstone jelentés, mely az ENSZ Emberjogi Bizottsága megbízására készült, és egyértelműen megállapítja, hogy mind a blokád, mind a bombázás emberiség ellenes bűntett volt (soha nem évül el), valamint háborús bűncselekmény, az ENSZ mint mindig, béna és nyomorék. Bush, mint hűséges pincsi – valójában a cionista háttérerők 500 szavas szókincsű, szerény képességű bábja -, mindenekfelett támogatja a zsidó államot. Pedig a világ az USA-tól várt volna diplomáciai eredményeket. A bombázásnak volt még egy hatalmas vesztesége Izrael részéről, ami nem más, mint hogy pofátlan válaszai és viselkedése miatt Törökország hátat fordít Izraelnek, majd az USA-nak – és nyit Oroszország, a keleti blokk felé. Ezzel nyíltan megkezdődik a világ új hatalmi struktúrájának kiépülése.

Napjainkban

Jogos-e szenvedni hagyni ennyi embert? Sajnos azt kell mondani, ha nem így lenne, akkor senkit sem érdekelnének a zsidók viselkedése és hódításai. A Gáza övezet már régen elnéptelenedett volna, amit szépen belakhatnak a zsidó telepesek. Így azonban a gócpont fennmarad, és élő mementóként folyamatosan figyelmeztet a zsidók viselt dolgaira.

A mostani történések az előzőekhez hasonlóan a zsidóság arroganciáját váltották ki. Ahelyett, hogy az egész világ elítélő véleményét látva meghúznák magukat, mint egy durcás, hülye gyerek, úgy viselkednek, de ilyenek ők valójában, ez az igazi arcuk, ilyen a zsidó. Örömtáncot járnak, tüntetéseket szerveznek, ami a gyilkosoknak ad igazat. Hol vannak a zsidókat elítélő zsidó nyilatkozatok? Miután egyre többen hívják fel erre a figyelmet, biztosan lesznek majd ilyenek is. De alapvetően a nem érintett zsidó is titkon kiáll a másik zsidó mellett. Összetartja őket a tudat, a világ gyűlöletáradatáért ők felelősek. A rengeteg szenvedésért, bankok hasznáért, a kitört háborúkért, a pénzért elszennyezett világért – ezért mindért felelni kell egyszer.

Ha úgy vesszük, annak, ami ma zajlik, az anyagelvű világ a globális cionista rendszer összeomlását részben annak köszönheti, hogy a Gáza övezet, mint egy világ elé tárt tükör, bemutatja a zsidók valódi arcát, és ezáltal egyre kevésbé akarnak szóba állni, tárgyalni, és főleg üzletelni a zsidókkal. A kialakult új hatalmi képlet egyik alapismérve, hogy utálja a zsidókat. És ez nekünk magyaroknak csak jó.
(Jövőnk.info.Nemzeti InternetFigyelő alapján szerk.)