Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2010. szeptember 2. Közélet
|
Zsidó vallás szerint a nemzsidók történelmi leírása tisztátalan mű. (Van olyan zsidó aki ilyen művet csak WC-én olvas.) Annak hamisítása, át írása nem a felkészültség telességet jelenti. Hanem a zsidó közösség védelme. Védelme az általuk hangoztatott „kiválasztottságnak”, azaz felsőrendűségnek. Bűntudat szinten tartása az új nemzsidó nemzedéknek.
Amint
korábban rámutattam, a zsidók a bűnátruházás bűvészei,
vagyis a saját magukra jellemző tulajdonságokat mindig másra
ruházzák át – mint a tolvaj, aki arra haragszik, akit meglopott,
mert nem is tudják elképzelni, hogy vannak, akikre nem jellemzők
az ő tulajdonságaik –, ugyanakkor a mentegetőzés mesterei is:
másoknál nem, maguknál mindig találnak mentséget, másokban
észreveszik a szálkát, magukban a gerendát sem.
Erről
tanúskodik Eytan Bensur – aki Izraelben született és az izraeli
külügyminisztérium főigazgatója volt (1996- 2000) – 288
oldalas, az 1919-es „patkánylázadásról” megjelent könyve
(Láng Európa szívében. Bp. 2010. K. u. K. Kiadó) , amely még a
Kádár-időkből ismert „udvari
történész”, Liptai Ervin e
tárgyban publikált műveit is alulmúlva, semmi fáradtságot nem
kímélve mossa az első betűtől az utolsóig Kohn (Kun) Béla és
elvtársaik véres lepedőjét, mentegetve a menthetetlent.
Lássunk
példákat! Kun (Kohn) Béláról írja (49-50. old.): „Elfogadható
kispolgári életszínvonalon élt, de nem mindig sikerült
családjáról gondoskodnia. Ezzel együtt a Munkásbiztosító
Pénztárban már voltak irigyei. Valószínűleg az ő segítségükkel
állapíttatott meg a Budapestről érkezett ellenőr
rendellenességeket a pénztár irányításában, ami miatt Kunt
állásából felmentették. Kollégái megígérték, hogy
elsimítják a botrányt, ha a hiányzó összeget pótolja. Apja és
apósa segítségével Kunt megtérítette a hiányt, amely
valószínűleg a lakásának és megélhetésének költségeiből,
és nem a törvény szerint elkönyvelt utazási költségekből
adódott. E triviális vétség miatt, ami inkább
figyelmetlenségből, mintsem szélhámosságból eredt, Kun, a
pénztár tisztségviselője és egyben a helyi szocialista párt
egyre jobban megerősödő irányítója, elvesztette vezetői
állását, és maradt a pénztár egyszerű alkalmazottja. Ez volt
az egyetlen folt, ami nevéhez tapadt, és ez is inkább politikai,
mintsem gazdasági következményei miatt bírt
jelentőséggel.”
Foglaljuk
össze! Szegénynek, mivel családja nem élhetett tejbe-vajba, csak
„kispolgári életszínvonalon”,
cigányéletből ismert módon kárpótolta magát: sikkasztott, amit
„irigyei”
lelepleztek, míg apja, apósa, kollégái kihúzták a gödörből,
hiszen „triviális”,
„inkább figyelmetlenségből,
mintsem szélhámosságból”
eredő vétség volt az egész pénzeltűnés, ami nyilván
megbocsátható egy „egyre jobban
megerősödő” szocialista
irányítónak, pláne, hogy ez az „egyetlen
folt, ami nevéhez tapadt”.
Könyve
irodalomjegyzékében persze hiába keresnők egykori (zsidó)
osztálytársa, Herczeg Géza eredetileg 1929-ben megjelent
emlékiratát (Kun Béla. Történelmi grimász. Bp. 2002. Gede
Testvérek Bt. 40-42. old.), amelynek idevágó része felfedi igazi
arcát, a maszk nélkülit, a csahost, aki mindig „addig
csaholt, amíg a [kolozsvári
Munkásbeteg-segélyező Pénztárban igazgatóhelyettesi – Ifj. T.
L.] jó állással be nem tömték”
száját, aki „alig melegedett meg
az állásában, alig hogy megházasodott, hogy apa lett, hogy a
tekintély szinte felvetette, tolvaj lett belőle, alig egy évi
működés után rábizonyították, hogy – milyen prózai –
postabélyegeket lopott és egy kis pénzt sikkasztott hozzá,
úgyhogy alig másfél éves dicsőség után Kun Béla eljátszotta
az állását”, ráadásul
feljebbvalói így is „diszkréten”
kezelték ügyét: „nehogy még ő
lármázzon vagy nehogy még ő neki álljon feljebb, tekintélyes
végkielégítést adtak neki”.
Íme, így lehet
menteni a menthetetlent, akárcsak a cigány bűnözést (emlékezzünk
csak a volt belügyér Kuncze nyilatkozatára, miszerint megélhetési
tevékenység, amit űznek, nem lopás!), így lesz hovatovább
könyvében csupán (megélhetéséért) apró-cseprő botlásokat
elkövető, irigyei által meg nem értett magányos harcos, aki
amúgy messzemenően „azonosul a
munkások nyomorúságával” (48.
old.), aki azzal, hogy megerősíti kapcsolatát Leninnel, már a
diktatúra első napjaiban külügyi népbiztosként „ésszerűen”
lát hozzá feladataihoz (135. old.), akinek kezéhez egy csepp vér
nem tapad (ha mégis vér folyik, azért kizárólag Szamuely a
felelős (172-173. old.)), akinek a vezetése alatt álló budapesti
bolsevikok törekvéseit rendre „torzultan
értelmezik” a vidéki városokban
és a falvakban (138-139. old.): „A
hazatérő katonák is erősítették a bolsevikok által inspirált
tulajdon nélküli élet misztifikálását. Azt mesélték
Oroszországról, hogy ott mindenki mindenkié, és a szerelmi
élvezetek olyanok, mint a levegővétel. Felmerült a gyanú a
parasztok körében, hogy a bolsevik budapesti elvtársak
kommunizálni kívánják asszonyaikat és lányaikat. A gyanú
súlyos problémává érett, és egy magyarázó füzet kiadására
kényszerítette a Kormányzótanácsot: ’A cél a nők védelme.
Biztosítani kell számukra a jogot, hogy tetszésük szerint
döntsenek szívük választottjáról, és hogy ne kényszeríthessék
őket házasságra anyagi előnyökért és élvezetekért. A szándék
az, hogy a nő szabadon rendelkezhessen testéről és lelkéről’.
Az információs füzet azonban nem nyugtatta meg a falvak
lakosságát. Épp ellenkezőleg, aggodalmaik nőttek a bolsevik
Budapesttel szemben. Olyan helyek is voltak, ahol ünnepségek
keretében égették el ezeket a füzeteket [például
a nyíltan a házasság szükségtelenségét, a válást, a
szabadszerelmet ajánló
„Kommunizáljuk-e Zsófit?”
címűt – Ifj. T. L.] – a
szemükben immorális politikával való szembenállás
jelképeként.”
Szegény
Kun zseniális ötleteit tehát „torzultan
értelmezték” (és ha voltak
megtorlások, nyilván ezért, hiszen a „munkásosztályt,
ha kell, meg kell védeni még önmagától is”!),
amiért ellentmondást véltek felfedezni kijelentései között
(egyik pillanatban azt mondta, „be
kell jelenteni a bérek egyenlőségét”,
a következőben, hogy „magasabb fizetést csak a szakértők
kaphatnak” (115. old.)), amiért valahogy nem repdestek az örömtől
a „válási procedúra”
enyhítéséért (138. old.): „Jelentősen
enyhítettek a válási procedúrán. A már legalább egy éve
együtt élő párok akkor is összeházasodhattak, hogy ha egyikük
vagy mindketten házasok voltak még a törvény szerint. A
proletárdiktatúra kifejezetten haladó határozatot hozott, amikor
teljes egyenlőséget hirdetett a házasságon kívül született
gyermekek és azok között, akik törvényes házasságból
születtek. Ez a határozat radikális és fontos következményekkel
bírt, hiszen ismert, hogy 1900-ban Budapest gyermekeinek huszonhat
százaléka házasságon kívül született. A Kormányzótanács egy
részben magasztos, részben mulatságos magyarázatot fűzött a
határozathoz: a pszichológusok szerint a házasságon kívüli
gyermekek magabiztosabbak, mint a házasságon belül születettek,
és a házasságok legtöbbször gazdasági érdek vagy családi
tényezők és nyomás hatására jönnek létre. ’A
Kormányzótanács nem kívánja a társadalomba plántálni a szabad
szerelmet, mint a házasság intézményének alternatíváját, de a
szerelemhez való jog bármilyen anyagi érdek felett
áll.’”
Szerinte tehát
Kohn-Kun végső soron igazi szocialista gavallér volt, meg nem
értett néptribun, akinek apró esendőségei mindig érthetők és
ezért menthetők voltak. Tipikus esete ez tehát a zsidó
történelemhamisításnak,
a bűnök hol másokra ruházásának, hol mentegetésének, hol
elhallgatásának, de soha el nem ismerésének (1920-21-es krími
vérengzéseit hírből sem ismeri!), sőt annak is, miként lehet
polgárpukkasztóan hatva költeni, elhitetni akár azt is, hogy
sétáltam a Napon: „Kun elfogadta
Szamuelynek a forradalom kezdetén vallott nézeteit, miszerint meg
kell szabadítani a fővárost a ’nem kívánatos’ elemektől,
zömmel zsidóktól” (197. old.),
amiért „meg volt győződve, hogy
a zsidók Budapestről történő elűzése révén gyengíteni fogja
a terjedő antiszemitizmust.”
(198. old.)
A szerzőről végül még csak annyit, hogy
prófétaként tekint fel az újabban a Károli Gáspár Református
Egyetem Bölcsészettudományi Karán is professzorként alkalmazott
Kun Miklós „Szovjetunió- és
Oroszország-szakértő”-re,
amiért „teherként hordja magával
nagyapja, Kun Béla összetett emlékét”
(283. old.). Most már csak két kérdésem maradt: nem tekintik-e a
nagyapát és unokát egyként tehernek az eredetileg a magyar
nemzeti műveltség szolgálatára hivatott intézmény hallgatói,
illetve, mégis nem szégyellik-e magukat a könyv terjesztői, ha
utcára lépnek?
Csak az a baj,
hogy az ilyen káros tudat módosítást tanítják a
fiataloknak.
(HunHír.info
alapján JOBBIK GONDOLAT)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát