2011. december 6. Közélet

Dávid zsidó király nem létezett.

Mindösszesen néhány ókori bronzérme felforgathatja, sőt, csaknem bizonyosan lényegileg megváltoztatja a tudást, amelyben nagyon sokan, nagyon sokfelé és nagyon sokáig - két évezrednél is régebb óta - hittek.

A világ egyik legszentebb helyéről, a jeruzsálemi óvárosban lévő Templomhegyről van szó. Szakrális tér ez az iszlám számára, nyugati fala pedig nem más, mint a Siratófal, amely a zsidó vallásgyakorlás egyik legszentebb helye.

Az óvárosban magasodó Templomhegy lényegében vallási emlékek együttese: itt áll a fenséges Al-Aksza mecset, a muszlimok egyik legfontosabb építménye, a zsidók hite szerint pedig valaha az ókorban itt állt két templomuk is. Mindmáig úgy tartották-tartják, hogy a Templomhegyet (rajta a lerombolt szentéllyel) Heródes király építtette. Ez a hit sziklaszilárdan tartja magát, és az izraeli politika is e hit alapján formál jogot magának arra, hogy a Templomhegy egésze fölötti fennhatóságát (amelyet az 1967-es háború után terjesztett ki) megtartsa.

Bronz érmék cáfolják Izrael történeti érvelését

Csakhogy izraeli régészek most bejelentették: egy érme-leletanyag alapján elmondható, Heródesnek az egészhez semmi köze, az uralkodó ugyanis, szerintük, egyáltalán nem építtetett sem palotát, sem szentélyt e szentnek tartott helyen, következésképpen a judaizmus ebbéli hite téves.

Ronny Reich, haifai archeológus ugyanis, munkatársával együtt, különös bronzérmékre bukkant a Siratófal masszív alapozó-kövei alatt. Vizsgálódásaik szerint az érméket a római prokonzul verette, két évtizeddel Heródes halála után. Vagyis még csak a Siratófalat sem építtethette a király, akinek halálakor az egész komplexum építése még meg sem kezdődött. „A mostani felfedezés alapjaiban változtatja meg nézeteinket a korabeli építkezésről, s arra utal, hogy ez az építkezés jóval hosszabb ideig is tartott, mint hittük, vagy igazoltnak véltük" – fogalmaz az ásatások társigazgatója, Eli Shukron.

A négy bronzérmét valószínűleg Krisztus előtt 17-ben verette a római Valerius Gratus. Reich régész szerint ő volt az Újtestamentum Pontius Pilátusát megelőző római helytartó. S a bronzérmék alátámasztják a zsidó generálisból római történetíróvá vált Josephus Flavius korabeli elbeszélését is. Flavius a Róma elleni zsidó felkelés és a szentély lerombolása után (Krisztus előtt 70-ben) a Templomhegyi építkezést csak II. Agrippa király, Heródes dédunokája fejezte be, két évtizeddel azelőtt, hogy teljes egészében lerombolták.

Régészet, mint politikai küzdelem

Bár a tudósok számára hosszú ideje ismert volt Josephus Flavius elbeszélése, a mostani ásatási szenzáció mégis nagyon is fontos tény, mert – mint Aren Maeir, a Bar-Ilan Egyetem régésze mondja – egyértelmű régészeti bizonyságát adja, hogy a Heródeshez kapcsolt „hősi tett" csupáncsak legenda.

Az ókori történész egyébként arról is írt, hogy a Templomhegy komplexumának megépítése után vagy tizennyolcezernyi munkás maradt munka, s ezzel megélhetés nélkül Jeruzsálemben. Egyes történészek szerint az ennek nyomán kialakuló társadalmi elégedetlenség (is) vezethetett a zsidó felkeléshez.

Jeruzsálemben és környékén (így a többi között a palesztin Silwan városkában) pillanatnyilag a „Dávid király városának feltárása" projekten dolgoznak. Ennek keretében ásattak egy római kori vízelvezető alagútnál is, amely részben a Siratófal alapkövei mentén halad. Itt bukkantak rá váratlanul a bronzérmékre. A felfedezésnek valószínűleg nagy visszhangja lesz. Annál is inkább, mert a Szentföldön a régészet már jó ideje a politikai küzdelem eszköze is: annak bizonygatására, hogy ki, melyik népcsoport élt korábban e vidéken, s így kinek „lehet" nagyobb létjogosultsága az itteni államiságra. ( hetivalasz.hu)

Szabad Hirek