"A szabadság igazi tartalmát akkor ismerem meg, ha fölfedezem, hogy mire vagyok, mire lehetek szabad, hogy szabad lehetek a Jó cselekvésére. Ezt a leckét Magyarország csak (sic!) a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg", mondta a Parlamentben 2008. április 2-án megrendezett "Az ország lelke és az egyház" klerikális tanácskozáson Orbán Viktor, aki szerint az állam és az egyház szétválasztásáról ál vita folyik, hiszen ezek már a "kelleténél is jobban" szét vannak választva.

Mottó 2:

"Pap és ravaszság, pap és árulás,
Pap és minden rossz ... egy!
Ott a gonoszság, ott van a pokol,
A kárhozat, hová ily férfi-szoknya megy.

Okos volt, aki öltözetjöket
Barnának rendelé,
Fehér ruhát azért nem hordanak,
Mert azt sötét lelkök befeketítené.

Mint öltözetjök, lelkök oly setét,
Ők éjszakának gyermeki;
Azért látjátok őket mindenütt
A szabadság, e napfény ellen küzdeni."

Petőfi Sándor: A gyüldei ifjakhoz
(Pest, 1845. október 16.-november 25.)
______________________

1000. október 9.

István király II. Sylvester pápa tanácsára határozatot hoz a magyarok, székelyek, kunok, valamint a magyarországi keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írásmód megszüntetéséről, továbbá a templomokban található pogány írásmóddal írt imakönyvek megsemmisítéséről. „A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogányvallásra való emlékezés és visszavágyódás megszüntetődjék.”

1526. június 23.

A fenyegető török veszedelem küszöbén a magyar kormány elrendeli, hogy a templomi arany és ezüst jószág felét a haza védelmére összeszedjék és pénzzé veressék. Noha a begyűjtés a pápa jóváhagyásával történt, a papság annak több helyen is ellenállt.

1708. február 29.

Pozsonyban megnyílik az I. József által összehívott országgyűlés, amelyen a szécsényi konföderáció (Rákóczi) hívei nem vettek részt, megjelent viszont herceg Keresztély Ágost esztergomi érsek vezetésével 16 püspök, 26 kanonok, apát és prépost, valamint a világi arisztokrácia többsége, élén Esterházy Pál nádorral.

1719. október 9.

III. Károly elrendeli, hogy Csáky Imre kalocsai érsek elnöklete alatt a püspöki kar tartson gyűlést és határozzon azon összegről, amelyet a főpapság a várak karbantartására rendszeresen fizetni köteles. A főpapság megadóztatására vonatkozó császári rendelkezést az országgyűlések attól kezdve az állandó sérelmek közé sorolták.

1782. október 10.

II. József császár a Magyar Kamara Vallásalapjának ellenőrzése alá helyezi az egyházi vagyont és jövedelmeket, valamint kimondja, hogy egyházi személy vagy közösség csak szükségleteinek megfelelően haszonélvezője, nem pedig birtokosa az egyházi vagyonnak (mint azt a magyar rendi jog vallotta), az egyházi vagyonfölösleg fölött pedig az uralkodó rendelkezik, s azt a szegények és rászorultak javára fordítja.

1790. november 30. 

A magyar katolikus főpapok gyűlést tartanak a kalocsai érsek lakásán és II. József türelmi rendelete elleni tiltakozásként írásba foglalják, hogy téves az a felfogás, miszerint előbb magyar az ember és csak azután katolikus, ugyanis mindenben a vallás az első, ezért a lelkiismereti és vallásszabadság megengedhetetlen.

1848. január 20.

A Windischgraetz csapatai által megszállt Pesten kibocsátott pásztorlevélben a magyar katolikus püspöki kar „a gondviselő isteni akarat parancsára” hivatkozva a császári csapatoknak való behódolást a lelkészeknek éppúgy, mint a hívőknek vallási kötelességükké teszi. Korábban ugyanezek a püspökök azzal az indoklással, hogy a lelkipásztoroknak nem illik politikai harcokba avatkozniuk, megtagadták a Honvédelmi Bizottmány azon kérését, hogy a pásztorlevelekben a hívőket a haza védelmére buzdítsák.

1848. március 20.

Miután a magyar országgyűlés alsótáblája három nappal korábban határozatban törölte el az egyházi tizedet, a magyar püspökök beadványt intéznek az uralkodóhoz, amelyben a bécsi udvartól kérnek védelmet „a jogaikba történt erőszakos beavatkozás és jövedelmeik csökkenése ellen”.

1849. január 12. Hám János esztergomi érsek körlevélben utasítja egyházmegyéje papságát, hogy támogassák a Magyarországra bevonuló császári csapatok tevékenységét, a császári kiáltványokat pedig a templomi szószékekről hirdessék ki.

1849. január 28.

A magyar fővárost elfoglaló Windischgraetz tábornok jelenti Schwarzenberg osztrák miniszterelnöknek: „Az ország püspökei, a prímással az élen jelentkeztek nálam, hogy egy küldöttséget küldjenek Olmützbe, amely az odaadás és tisztelet kifejezését helyezné a császár lábaihoz”. Ugyanezt az epizódot az említett prímás, a nemzeti kormány által kinevezett Hám János így eleveníti fel emlékirataiban: „Nem sokkal megérkezése után a Budán és Pesten tartózkodó főpapokkal tisztelegtünk Windischgraetz herceg előtt és kifejeztük Őfelsége iránt érzett hűségünket és hódolatunkat. Ugyanezen célból Jellachich tábornok excellenciáját is felkerestem lakásán”.

1849. szeptember 9.

Örömének adva hangot amiatt, hogy „Isten segítségével az ország újra engedelmességre tért és a rebellisek féktelensége elfojtatott”, Hám János szatmári püspök – akit a nemzeti kormány hercegprímássá nevezett ki, a császár viszont elmozdított hivatalából – hódoló feliratot intéz az uralkodóhoz.

1849. október 23.

A Religió című „kath-politico egyházi és irodalmi” lap írja Kossuth Lajosról: „bandita-talentum... az európai dulók (sic!) cinkosa, az orgyilkolási titkos társulatok szövetségese volt..., ki nagyravágyásának, dicsvágyának, kapzsiságának és bosszúszenvedélyének nemzete életét feláldozta, ki pályáját árvák meglopásával kezdette és honának s honfitársainak nagyszerű kifosztásával végezte”.

1849. november 8.

Scitovszky János, Magyarország hercegprímása ünnepélyes halotti misét celebrál a császári csapatok elesett katonáiért, a magyar nemzet szabadságáért életüket áldozó honvédekről viszont „elfelejt” megemlékezni.

1850. augusztus 25.

Az Esztergomban tartott magyar püspöki értekezlet résztvevői feliratot intéznek az osztrák uralkodóhoz, amelyben kifejezik szerencsekívánataikat a magyar nemzet felett aratott győzelméhez. „A krisztusi kereszt ellenségeinek szándéka az volt ugyanis, hogy a trónok mellett az oltárokat is eltöröljék a föld színéről, és minthogy tudták, hogy az uralkodók koronái nagyobb biztonságban vannak, ha a papság őrködik felettük, mint hogyha fegyverek, minden harci eszközüket Krisztus egyháza ellen fordították. De Isten, aki meghiusítja a népek terveit, megítéli szándékaikat, nevetségessé (...) tette őket", áll egyebek mellett a főpapi dokumentumban.

1868. december 5.

Eötvös József liberális javaslata alapján elkészül a népiskolai rendszer és a közoktatás reformjáról szóló törvény, amelyet csak a főpapság heves tiltakozása közepette sikerült keresztülvinni. A törvény kötelezővé tette a nyilvános iskolák látogatását 6-12, illetve 15 esztendős korig, biztosította az anyanyelvi oktatást és állami népiskolák felállítását.

Következik a zsidó kisebbség által létrehozott ordas eszme a kommunizmus avagy a szocializmus, ami egyező értékű a nácizmussal.

1919. március 29.

„A kommunizmus krisztusi elv. Tehát elvileg kifogás ellene keresztény alapon nem emelhető”, szögezi le lelkipásztor olvasóinak szánt szerkesztői üzenetben a Lelkészegyesület című református lap, miközben az egyház püspökei a Tanácsköztársaság iránti segítőkészséget és együttműködést javasoltak a lelkészeknek és az egyházi testületeknek. A debreceni tudományegyetem református teológiai karának három nappal korábban született határozata a bolsevizmust „mint a Názáreti által hirdetett és az emberiség által várt istenországát” köszöntötte, s annak megvalósításához felajánlotta támogatását.

1920. április 25.

Az Új Lap országos felháborodást és nemzetközi visszhangot kiváltó cikke szerint Lőw Immanuel szegedi főrabbi holland újságíróknak nyilatkozva gyalázta a nemzetet. „Ennek az országnak nincs létjogosultsága. Magyar nemzet nem létezik, sőt a magyar faj is kiveszett már”, fogalmazott a főrabbi, aki a természetes földrajzi egység kapcsán kijelentette: „Kérem uraim, ez egy nagy hazugság, ilyen nem létezik. Erről csak szónokolnak. Ezek csak frázisok. (...) Magyarország a kutyának való: szét kell darabolni”.

1921. február 17.

„.Nagyon anyagiasak a püspökök, és csak a kommün alatti veszteségeikről tudnak sopánkodni": nem elég agilisek, sőt nem is jó hazafiak. Üzentem Rómába, hogy el lehetnek rá készülve, hogy rakásra gyilkolják vagy az ablakon hajigálják ki őket az elkeseredett magyarok! (…) Gasparri államtitkár bíboros erre azt válaszolta, hogy ’tegyék’!”, mondja Horthy Miklós Zadravecz páternek, a nemzeti hadsereg tábori püspökének, ez utóbbi emlékiratai szerint.

A szovjet megszállók által lerohant ország. Ahol a vezetőket a megszálló választotta ki. Megbízható szolgáló a holokauszt túlélő.

1950. szeptember 26.

A Katolikus Papok Országos Békebizottsága felhívásában minden katolikus pap és hívő kötelességévé teszi a tanácsválasztás és „a békéért folytatott harc” (vagyis a kommunizmus nemzetközi fedőcélja) sikeréért való küzdelmet.

1951. július 3.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatot tesz a Népköztársaság törvényei iránti szolidaritásáról, és támogatásáról biztosítja a katolikus papok békemozgalmát.

1957. február 18.

 A Magyar Református Egyház Konventi Elnöksége körlevélben határolja el magát az egyházon belül 1956. november 1-én haladó elemek által létrehozott Országos Intéző Bizottság „ellenforradalmi törekvéseitől”. Később vezető egyházi személyiségek egészen odáig mentek, hogy az egyház megtisztítását célzó 56-os reformmozgalmat „az ige elleni lázadásnak” minősítették.

1957. március 31.

A Reformátusok Lapja leközli Ravasz László püspök rádiószózatát az ’56-os események értékeléséről, amelyben többek között ez áll: „Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház mint földi intézmény a kényszerűségen felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselekvéseitől, és emiatt örökkévaló lelki céljainak elérésében is kárt vallott. (...) A forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is. Még gondolni se merjen senki az elmúlt korszakok rendszereinek visszaállítására. A forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, hibáinak megigazítása és igazságtalanságainak jóvátétele lehet egyetlen célunk.Életfeltétel, létkérdés, hogy mielőbb helyreálljon a rend és a nyugalom. Üdvözlet azoknak, akik az igazság és a szeretet magvetését végzik”.

1957. április 10. 

A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatban fejezi ki bizalmát a Kádár-kormány törekvései iránt.

1961. március 15.

A katolikus egyház és a kommunista államhatalom között kialakult „jó viszony” miatti aggodalom által vezéreltetve a Katolikus Püspöki Kar a tudomására jutott egyházon belüli államellenes szervezkedés kapcsán a papság miheztartása végett leszögezi, hogy „a leghatározottabban ellene van bármilyen államellenes cselekedetnek”, és „mint a magyar nép ellen vétőt” elítél minden egyházi személyt, aki államellenes szervezkedésben részt vesz vagy ilyen tevékenységet támogat, valamint nyomatékosan rámutat arra, hogy azok az egyháziak, akik „a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütköző államellenes szervezkedés” céljából „bárhol is működjenek bűnös tevékenységükkel (sic!), a katolikus egyház kárára cselekszenek”. A katolikus klérus által kibocsátott körlevél azután született, hogy 1961. február 3-ról 4-re virradó éjszaka a Kádár-kormány politikai rendőrsége őrizetbe vette katolikus papok – zömében az 1952 óta titokban működő Regnum Marianum papi közösséghez tartozó – egy csoportját. „...ezek a papok nemcsak a Magyar Népköztársaság ellen vétettek, hanem a katolikus egyház ellen is”, áll az egyházi testület dokumentumában.

1985. március 31.

„Népünkkel együtt ünnepelve, Isten irgalmasságát dicsőítve tekintsünk vissza a négy évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű eseményekre és az azóta megtett útra. (...) Megindultan és kegyelettel emlékezünk meg a Szovjetunió Vörös Hadseregének és szövetségeseinek a felszabadításunkért hozott súlyos véráldozatáról” írja a Reformátusok Lapja.

1985. április 28.

„Mi keresztyének felszabadult hazánkban örvendezve, szabadon és boldogan éljük keresztyén életünket”, lelkendezik az Evangélikus Élet című hetilap, amely az ország „felszabadulásának” negyvenedik évfordulójára emlékezve egy teljes hónapon keresztül a szocializmus építésére buzdította híveit, miközben „hálával” gondolt a szovjet halottakra is, „és az élőkre, akik négy évtizeden át verítékkel, naponkénti életáldozatokkal építik magyar népünk új életét”.

1987. március 6.

II. János Pál pápa kinevezi esztergomi érsekké Paskai Lászlót, akiről két évtizeddel később kiderül, hogy a hatvanas és hetvenes években „Tanár” fedőnéven az állambiztonsági szervek ügynökeként ténykedett.

Itt lehet okádni...

1987. május 21.

 Kádár János születésnapját szívből jövő, meleg szavakkal köszönti a Reformátusok Lapja, imigyen: „Mindezek a – népünk jövőjét megalapozó – eredmények elképzelhetetlenek lennének a népért odaszentelt (sic!) életű vezető személyiségek nélkül, akiknek Isten azt a feladatot szabta ki – mi több: azt a képességet adta kamatozásra ajándékul, sáfárságul –, hogy döntéseikben a nép egészének érdekeit képviseljék. A hálaadásnak adunk itt most is hangot azért, hogy a történelem Ura a bölcsesség, a mély emberség, a (sicc) népe iránt számtalanszor bebizonyított szeretet ajándékával rajta keresztül az egész közösséget gazdagította.”

1987. december 17.

 A magyarországi egyházak és a kommunista államhatalom közötti idillikus kapcsolatot demonstráló „egyházpolitikai vitára” kerül sor az Országházban. A kommunista apparatcsikok és az egyházi vezetők kölcsönös hozsannázása keretében Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke megállapítja, hogy az MSZMP és az egyházak eljutottak a közös társadalmi-politikai célokért munkálkodó szövetség kialakításához, melynek keretében minden ötödik (!) pap tagja valamely reprezentatív politikai szervnek; Berecz János, az MSZMP KB titkára örömét fejezi ki amiatt, hogy sok hívő ember van Magyarországon, akik szerinte együtt munkálkodnak a nem hívőkkel; Kürti László református püspök a marxizmusban rejlő „keresztyén szociáletikai értékeket” méltatja és egyháza feltétlen támogatásáról biztosítja a kormányzatot; Nagy Gyula evangélikus püspök teljes egyetértését fejezi ki Berecznek a hittel kapcsolatos eszmefuttatása iránt; Szakács József, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke pedig bibliai idézetekkel támasztja alá az állam és egyház közötti felhőtlen viszonyt.

1989. május 2.

„Tudomásul kell vennünk, hogy sajnos mi, katolikusok vagyunk, úgy látszik, a Kádár-rezsim utolsó támaszai. És azt se higgyék, hogy a katolikus egyházban nincs Münnich Ferenc társaság, legfeljebb másképp hívják. Az egyházak legfontosabb feladata a szocialista embertípus előállítása volt. Az egyház, közreműködéséért cserébe, megkapta a közreműködés lehetőségét”, mondja felszólalásában Giczy György, a KDNP későbbi elnöke a Jurta színházban.

Itt lehet okádni...

1993. február 26. (magyar és zsidó sicc békés egyetértése)

A Heti Magyarországnak nyilatkozó Landeszmann György budapesti főrabbi szerint ha kivonnák a zsidó értékeket Magyarországról, “akkor nem maradna más, csak a bő gatya és a fütyülős barack”, a második világháborúban elesett katonák pedig nem a magyar nép mártírjai, „mert (...) a fasizmus mellett harcoltak a bolsevizmus ellen, és akkor a fasizmus volt a nagyobb veszély”. (antidogma.hu)

Szabad Hirek