Ma lesz az első állomása a nemzeti konzultációnak. Ózdon rendőri vezetőkkel és a térség megválasztott fideszes országgyűlési képviselőivel a közbiztonságról cserél eszmét Orbán Viktor és Pintér Sándor. A Fidesztől korábban sem állt távol, hogy egyfajta politikai helyszínelőként járja az országot.

Az Orbán-kormány idején több kihelyezett kormányülésre került sor (ezt később Medgyessyék is átvették, lásd az emlékezetes balul elsült söjtöri esetet), 2005-ben pedig a Fidesz elnöke évértékelő beszédében már indított egy nemzeti konzultációt („2005-ben ezért tegyük lehetővé, hogy mindenki eljuthasson hozzánk, tegyük lehetővé, hogy 2005 legyen a nemzeti konzultáció éve.”). Öt évvel ezelőtt Nemzeti Konzultációs Testület alakult, amelynek nyilatkozatát Finta József, Hofmann Rózsa, Iván László, Jókai Anna, Szabó Gábor, Pozsgay Imre, Schöpflin György és Tulassay Tivadar jegyezték. Kérdőívek születtek, Kudlik Júlia tájékoztatás szerintéletre hívta a faluparlamenteket, valamint csatasorba állított „négy nemzeti konzultációs országjáró buszt” is. 1,6 millió ember véleményét hallgatták meg, ráadásul Orbán Viktor

(Fotó: fidesz.hu)

Most (egyelőre) nincs testület, talán a helyszínelők sem busszal utaznak, viszont feltehetően a korábbinál is erősebb lehet a figyelem, a reflektorfény. Az világos, hogy az ilyen típusú „álesemények” elsősorban a média kedvéért (értsd: figyelmének felkeltése érdekében) születnek, ahogy erről Bajomi-Lázár Péter is ír: „Az álesemény Daniel Boorstin által bevezetett fogalma nem arra utal, hogy az ilyen események a valóságban ne történnének meg, hanem azt jelenti: ezeket az eseményeket pusztán azzal a céllal szervezik, hogy a média hírt adjon róluk. Az álesemény megfordítja a hírműsorok logikáját: nem az látszik, ami van, hanem az van, ami látszik.” Fontos felfigyelni az első mondatra: nem arról van szó, hogy az ilyen alkalmak értelmetlenek lennének, hiszen esetünkben a tájékozódás, az információszerzés lényeges részét képezi a politikai döntéshozatalnak. Az azonban már a média szempontjaihoz történő alkalmazkodással függ össze, hogy ehhez a leendő kormányfő és minisztere nagy felhajtás keretében felkerekedik, és olyan helyekre utazik, ahol a sajtó lényegesen izgalmasabb vágóképeket tud készíteni, mintha a képviselői irodaház egyik unalmas tárgyalójában lenne szó ugyanerről.

Nincs ebben persze semmi rossz vagy különleges, a modern politika – megkockáztatom: a politika általában – így működik. Aki hatni kíván, annak figyelnie kell a hatásmechanizmusokra is – az okos politikusok általában tisztában vannak ezzel. Az eredményről pedig majd akkor beszéljünk, amikor már a politika lényege, a döntés is látszik.

(torok.hu alapján szerk.)