2010/07/04. Közélet

Részletek Donald S. Lutz alkotmány elemzéséből.
Visszatérés az alapokhoz

Thomas Jefferson híres arról a mondásáról, hogy minden nemzedéknek szüksége lenne egy kis "forradalomra" a szabadság áldásainak megőrzése érdekében.
A "forradalom", "revolúció" az ő korában, mai jelentésével ellentétben, nem a múlttól való erőszakos elszakadást, hanem a jelenből való átgondolt fejlődést, evolúciót jelentette……..
Az "alapelvekhez való visszatérés" inkább azt jelenti, hogy gondolatban visszamegyünk és fejtegetéseink során újra megragadjuk azokat az elveket, amelyek áthatják alkotmányos rendszerünket, és meghatározzák szellemét; azt, hogy a megváltozott körülmények és elkötelezettségek fényében újragondoljuk ezeket az elveket, és mai nyelven, mai jelképekben megerősítjük azt, ami még mindig az igazságot mondja nekünk, vagy megváltoztatjuk ezen elveket, és formálisan is ratifikáljuk a rajtuk végrehajtott módosításokat és kiegészítéseket….
Azonban a kommunizmus ellen vívott hosszadalmas harc során a saját alkotmányos demokráciánkban keletkezett torzulások egyrészt még mindig elemzésre várnak, másrészt olyan politikai szókincset hagytak ránk, amely a leírások tekintetében túl gyakran pontatlan, elméletileg pedig félrevezető. Egyszóval, az alapelvekhez való visszatéréshez szükséges beszédmód, diskurzus elkezdését éppen a terminusoknak a siker okozta pontatlansága akadályozza…. Az alkotmányos demokráciát lényegében a jogállamiság és a népfelség határozza meg….

Ahhoz, hogy az alkotmányos demokráciák alábbi listájára felkerülhessen, egy nemzetnek a következő öt teljesítmény-kritériumnak kellett megfelelnie:

1. Olyan alkotmánya legyen, amelyet nem figyelmen kívül hagynak, hanem betartanak;

2. Az alkotmány a jogállamiságon alapuljon, és támogassa azt;

3. Szabad választások legyenek, s ezeken lényegében a teljes felnőtt lakosság részt vegyen;

4. Legyen két vagy több, egymással versengő párt;

5. Szabad választások útján immár megtörténjen egy békés hatalomváltás a versengő pártok vagy lényegesen különböző pártkoalíciók között; vagy pedig bizonyosak legyünk abban, hogy a jelenleg hatalmon levő párt vagy pártkoalíció felváltásával járó választási eredményt békés hatalomváltás követné.

…..”az első számú szabály az, hogy az alkotmány igazodjék a néphez és annak körülményeihez”….

Az alkotmányos demokráciák egyre növekvő száma és a bennük fellelhető változók sokféle keveréke végre lehetővé teszi, hogy az alkotmányos demokráciát úgy tanulmányozzuk, ahogy Arisztotelész tanulmányozta az alkotmányosságot általában… Minden új fejlemény, amelyet egy szorosabb kölcsönös kapcsolatokon alapuló jövő látnokai megemlítenek, megköveteli, hogy zavartalanul működjön a nemzetállamhoz hasonló valamilyen politikai képződmény, és előnyben részesíti az a nemzetállamnak azt a formáját, amelyet alkotmányos demokráciának nevezünk…..
….. nagyobb szükség van a hatalmi ágak szétválasztására, mint amilyen mértékben azt az igazi parlamentáris rendszer biztosítani tudja. Nagy-Britanniában a jogállamiságot elsősorban olyan politikai kultúra tartja fenn, amely megakadályozta a parlamentáris forma rendkívül centralizált és lényegében korlátlan hatalmi szerkezetében rejlő potenciális hatalmi visszaéléseket……
az alkotmányos tervezés nem az optimális forma megtalálásának a tudománya, hanem inkább a régi és az új vegyítésének a művészete, méghozzá úgy, hogy az a lehetőségek egymásba olvadó széles skáláját eredményezze…...
Gyakran a választási rendszer szabályozása is kikerült a parlament kezéből. A hatalmi ágak fokozott szétválasztásának fontos eleme az, hogy mindenütt függetlenebb legfelsőbb vagy alkotmánybíróságok jöttek létre, amelyek léte kiegészíti az erősebb, illetve megosztottabb végrehajtó hatalom felé mutató tendenciát. Mindezt a törvényhozás felső avagy második házának, azaz a bilateralizmusnak az erősödése egészíti ki.

Összegezve, az alkotmányos demokráciában élők a változások melletti döntéseikkel a hatalom veszélyeivel való józan szembenézés szükségességét valamint a hatalom irányítása és kézben tartása szempontjából fontos alkotmányosság szerepét hangsúlyozzák.

Az alkotmányokat, az igazságosságot és igazságot érvényre juttató, nem pedig előre kiagyalt célok hatékony megvalósítását célzó eszközöknek kell tekinteni….. az alkotmánynak nem az a feladata, hogy közvetlenül békét teremtsen, hanem az, hogy segítse a konfliktusokat az utcákról és a csataterekről a kompromisszum és a meggyőzés arénáiba terelni……
A nép támogatása és elfogadása nélkül az alkotmányok, az egyéni jogokat rögzítő cikkelyeikkel együtt végső soron csupán papírdarabok. Ezek a papírdarabok azonban segítik a politikai cselekvés ösztönzését és keretbe foglalását. Az alkotmányok végső soron a nép helyeslésén és aktivitásán alapulnak, és nem logikai vagy jogi mutatványokkal szereznek érvényt önmaguknak…..
Az alkotmánykészítők, legalábbis a jól működő alkotmányos demokráciákban, sikeresen fejlesztettek ki olyan választási rendszereket, amelyek megfelelnek az érintett lakosságnak, és amelyeket az elfogad. A tanulság itt ismét csak az, hogy fontosabb az intézményeket a néphez igazítani, mint valamilyen optimális intézményi terv megvalósítására törekedni….
A modern politikatudomány ismét megerősítette Arisztotelész kijelentését, miszerint az alkotmányt kell a néphez igazítani, és az olyan nép, amely még nincs rá felkészülve, nem fogja az alkotmányos demokrácia semmilyen formáját sem támogatni. Arisztotelész megmutatta, hogyan kell általános elveket levonni az alkotmányok összehasonlító tanulmányozásából. Ugyanakkor idézett tétele, elvont elveivel együtt azokra a határokra is figyelmeztet bennünket, amelyekre figyelnünk kell, amikor új alkotmányok íróinak adunk tanácsokat. Egy nép akkor hoz létre alkotmányos demokráciát, amikor felkészült rá, és az a jó, ha annak formái hazai gyökerekre támaszkodnak. Eszméket és intézményeket lehet ugyan kölcsönözni, de az alkotmányos demokrácia nem valamiféle ideális terven alapszik, hanem azon, hogy a nép egyetért valami olyasmiben, ami ismerős és amit megért…….

Az állampolgárságnak és a hazaszeretetnek nincs szüksége nacionalizmusra vagy közös identitásra.

Azt azonban igenis megköveteli az állampolgárság és a hazaszeretet, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődjék valami, és a jelenleg folyó legtöbb alkotmányos vita arról szól, hogy mi is ez a "valami."
…..túlságosan sok szó esik mostanában az államhatalomról, és nem elég a civil társadalomról. Miért tételezik fel olyan sokan, hogy az állam a jogokat védelmezi, amikor a jogokat eredetileg éppen azért találták ki, hogy a polgárokat védjék meg az államtól? A többszörös identitás problémája nem új jelenség, de a politikai rendszer egyetlen nemzettel történő azonosítása viszonylag új, a hegeli etatizmusban gyökerező találmány….

Az alkotmányosság (professzionalista) három általános eleme

Nem jó összekeverni az alkotmányosságot a legalizmussal, noha az előző az utóbbihoz vezet; az alkotmányosságot a politika előtti kulturális erkölccsel sem szabad összetéveszteni, noha az alkotmányosság magában foglalja, de meg is haladja az antropológusok kultúrafelfogását. A "kultúra" szót következetlenül használják "ideológia", "közös érdekek, preferenciák vagy kilátások", "közös értékrend", "etnicitás", "közös tudatállapotok" stb. értelemben. Ezzel ellentétben mi formálisabb, antropológiai értelemben használjuk: közös problémák megoldásának együttes megszervezésére használt, nemzedékről nemzedékre öröklődő jelképhalmaz megnevezésére. A kultúrák társadalmakat teremtenek és tartanak fenn, és történelmileg politika-előttiek, mivel jóval mindenféle formalizált politikai rendszer megteremtése előtt léteztek már. Az alkotmányosság (constitutionalism), amely jelenleg a társadalmi-politikai szervezettség legösszetettebb formája, mintegy kifejezi az emberi társadalomszervezés lényegét, és mint ilyen, feltételezi és fel is használja a kultúrát. Ennek az összegzésnek az eredményeképpen az alkotmányok tartalmaznak kulturális elemet, hatalmi elemet és igazságelemet……
……kulturálisan szervezett társadalmak a múlt századig mindegyik földrészen megtalálhatóak voltak, amikor is végleg a politikai társadalmak uralma alá kerültek. Az, amit ma kultúrának nevezünk, annyira beivódott az emberi lélekbe, hogy ha kiirtanánk az emberi tudatosságból, elveszítenénk emberi mivoltunkat. Nyilvánvaló és magától értetődik tehát, hogy az alkotmányok olyan kulturális morált és értékeket testesítenek meg és foglalnak magukban - vagy legalábbis lényeges teret hagynak ezeknek -, amelyek az ember társadalmi szerveződésének még mindig alapvető elemét képezik.

Az alkotmányok kulturális elemének számos összetevője van, illetve különböző módokon jut az kifejezésre. Arisztotelész híres meghatározása szerint az alkotmányok igen általános formában meghatároznak egy életformát azáltal, hogy lefektetnek és szervező elvként használnak olyan értékeket, fontosabb szerveződési alapfeltételeket és egyfajta igazságfogalmat, amelyek köré egy nép szerveződik, illetve amelyek felé törekedik. Az alkotmányok gyakran meghatározzák az állampolgárság kritériumait, illetve jellemzik a néphez vagy nemzethez tartozókat - ez a kulturális elem alapvető kifejtése……

Az alkotmány hatalmi eleme a döntéshozó intézményekben rejtőzik. Egy koherens alkotmányban a hatalomszervező intézmények a politikailag szervezett nép kultúrájában vagy kultúráiban gyökereznek, azt/azokat tükrözik, és egyszerre több dolgot valósítanak meg. Azonosítják a legfelső hatalmat (amelyet egyes esetekben uralkodónak hívnak), amely mindig véglegesen meghatározó. Úgy osztják el a hatalmat, hogy az eredmény minden lehetséges kérdésben hatékony döntéshozatal legyen. Ezenkívül meghatározzák a politikai küzdelem kereteit. Igen lényeges, hogy a politikai küzdelem gyakran egy közös alkotmány alatt összekapcsolt kultúrák versengésével jár; ez lehet angolszász és bennszülött kultúra Kanada és Ausztrália esetében, vagy széles értelemben vett "etnikai", mint Kanada angol és francia nyelvű felosztása. A hatalmi elem lényegében úgy strukturálja a konfliktusokat, hogy azok politikailag kezelhetők legyenek, és ne az utcán kelljen őket erőszakos eszközökkel megoldani.

Az igazságelem az alkotmányosság kulcsfontosságú alkotórésze, hiszen az emberi történelem során a legtöbb politikai rendszer, noha per definitionem szervezett hatalmat képviselt, csak a legújabb időktől rendelkezik alkotmánnyal. Az alkotmányosság mint politikai technika a hatalmat az igazsággal igyekszik összeházasítani, mégpedig különböző módokon. Az írott alkotmány, amelyet bármely állampolgár és minden politikai szereplő elolvashat, olyan ismert és "kiszámítható" döntéshozó folyamatot hoz létre, amely a hatalom használatát megállapodott, megegyezéses eljárásokra segíti korlátozni. A hatalmi ágak szétválasztása, amelyet gyakran tartalmaznak az alkotmányok, úgy korlátozza a hatalmat, hogy a kollektív döntésekre jogosító felhatalmazást több kézbe helyezi, hogy ezáltal elejét vegye olyan önkényes döntéseknek, amelyek ellentmondanának a nép által elfogadott és az alkotmányban lefektetett, uralkodó igazságérzetnek. Alapvetően tévednek azok, akik szerint az angol és más parlamentáris kormányzati formákban nem érvényesül a hatalmi ágak szétválasztása. A politikai hatalom teljessége magában foglalja többek között a tényleges döntéshozók meghatározásának és kiválasztásának jogosítványát is. A parlamentáris hatalom a hatalmi ágak szétválasztásának legalapvetőbb aspektusát juttatja érvényre akkor, amikor a döntéshozók kiválasztását egy választói testület kezébe helyezve, azt más hatalmi ágaktól elválasztja. A választói testületnek viszont tilos népszavazás útján vagy önállóan összegyűlve törvényeket hozni. Anglia története folyamán a parlament nagyon hosszú ideig önmagát állandósító testület volt, amelynek tagjait igen hatásosan egy szűk körű társadalmi elit válogatta ki, amely aztán maga ült a testületbe. Anglia akkor valósította meg az alkotmányos kormányzatot, amikor ténylegesen és visszavonhatatlanul a népi választások útján határozta meg, kik töltsenek be hivatalokat, és kimondatlanul ugyan, de fenntartotta azt a jogot, hogy eltávolítsa azokat, akik nem feleltek meg a választók által támasztott követelményeknek. A hatalmi ágak szétválasztásának ez az egyszerű, ám gyakran figyelmen kívül hagyott oldala az alkotmányosság alapszintje.

…..mivel a jogok jelentős mértékben a mögöttes kulturális elem termékei, ez a bíróságot olyan helyzetbe hozza, ahogy potenciálisan meghatározhatja, vagy újrahatározhatja az alkotmány mögött meghúzódó kultúrát. Ez önmagában még nem lenne természetellenes, hiszen az alkotmányosság valóságához hozzátartozik az, hogy a hatalom, mintegy aduként "üti" a kultúrát. A baj akkor kezdődik, ha és amikor ezt az adut a bíróság játssza ki. Szerte a világon a formális, jogászi alkotmányos jog gyakran bevonja a bíróságokat egymással vetélkedő kultúrák, szubkultúrák küzdelmébe egységes kultúra többszörös ideológiai értelmezésekkel terhelt interpretálásába. Így aztán a bírói döntések rendkívül ellentmondásosak lehetnek - olyannyira, hogy az már akadályozza, vagy meghiúsítja a bírói döntések végrehajtását vagy foganatosítását. Ez a fő oka annak, hogy - amint már fentebb szó esett róla - 1945 óta a legfelsőbb és alkotmánybíróságoktól nemigen indultak ki komoly politikai változások……

…….mivel a jogok jelentős mértékben a mögöttes kulturális elem termékei, ez a bíróságot olyan helyzetbe hozza, ahogy potenciálisan meghatározhatja, vagy újrahatározhatja az alkotmány mögött meghúzódó kultúrát. Ez önmagában még nem lenne természetellenes, hiszen az alkotmányosság valóságához hozzátartozik az, hogy a hatalom, mintegy aduként "üti" a kultúrát. A baj akkor kezdődik, ha és amikor ezt az adut a bíróság játssza ki. Szerte a világon a formális, jogászi alkotmányos jog gyakran bevonja a bíróságokat egymással vetélkedő kultúrák, szubkultúrák küzdelmébe egységes kultúra többszörös ideológiai értelmezésekkel terhelt interpretálásába. Így aztán a bírói döntések rendkívül ellentmondásosak lehetnek - olyannyira, hogy az már akadályozza, vagy meghiúsítja a bírói döntések végrehajtását vagy foganatosítását. Ez a fő oka annak, hogy - amint már fentebb szó esett róla - 1945 óta a legfelsőbb és alkotmánybíróságoktól nemigen indultak ki komoly politikai változások……

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy ez a három elem - a kultúra, a hatalom és az igazság - egymás mellett él az alkotmányban, annak különböző részeiben és intézményeiben. Egy valamirevaló alkotmányból a három közül egy sem hiányozhat. A jó alkotmány egyrészt koherens keretet biztosít mind a háromnak, másrészt azonban a három elem belülről fakadóan "harcban" is áll egymással. A kulturális elem specifikus és partikulalista, míg az igazságelem az egyetemes alkalmazhatóság premisszáján alapszik. Azaz, az alkotmányos folyamatokban rejlő törvényesség megköveteli, hogy minden állampolgár egyformán és egyforma mértékben legyen érintve, miközben a kulturális komponens olyan különbségtételeken és elvárásokon nyugszik, amelyek alkalmazásukban nem egyetemesek. Az úgynevezett többségi/kisebbségi probléma ennek a diszjunkciónak az egyik oldala. A hatalmi elemnek a jogállamiság egyetemleges eleme szab határt. Ugyanakkor azonban a hatalom hajlamos a lakosság különböző részei felől jövő népszerű és partikulalista igényeknek eleget tenni, hiszen a jövő hatalma a kormányzati javak és szolgáltatások nem egyetemes módon végrehajtott elosztásán nyugszik. Ezt az elválasztást láthatjuk például az Egyesült Államokban az úgynevezett affirmative action, (pozitív diszkrimináció, 1960-ba vezették be az USA alkotmány kiegészítést.szerk.) azaz a kisebbségeket támogató pozitív diszkrimináció körül kibontakozott vitában.

A kultúra-hatalom-igazság…

Létezik az alkotmányelemzésnek egy olyan krémje, amely számos politikai gondolkodót magában foglal ugyan, de közvetlenül vezet Arisztotelésztől Montesquieu-n át A föderalistáig.
Montesquieu a politikai filozófia legalapvetőbb problémájának a szabadság és a kényszer összebékítését nevezte.
Egyrészt Montesquieu úgy határozta meg a civil társadalom jótéteményeit, hogy az ipar és kereskedelem lehetősége mellett nyíltan közéjük sorolta az igazság érvényesülését is, Locke viszont az igazságot meg sem említi. Másrészt Montesquieu felismerte, hogy az emberek által létrehozott legfőbb hatalom gyakran megfosztja a polgárokat éppen azoktól az jótéteményektől, amelyekért azok azt létrehozták. Így elemzése világosabban és mélyebben összpontosít a kényszerítő hatalom korlátozásának eszközeire, következésképpen megközelítését tekintve Montesquieu mélységesen alkotmányos volt, Locke viszont csupán véletlenül volt az.

Montesquieu igen jelentős mértékben Arisztotelész szellemi örököse, az őket elválasztó két évezred során működő politikafilozófusok viszont elvesztették Arisztotelész realizmusát és empiricizmusát (jelentése:tapasztalat)…..

a hatalom és a jog összeegyeztetését különböző kultúrákban és politikai rendszerekben különbözőképpen valósíthatják meg. Bármely adott megoldás sikere számos tényezőtől függ. Ezek között megnevezi a földrajzot, az éghajlatot, a lakosság méretét és jellegét, a gazdaság jellegét, valamint a helyi hagyományokat - a vallást és a létező politikai kultúrát is…….

Montesquieu véleménye szerint a változás elkerülhetetlen, és a politikai intézmények mindig lemaradnak a társadalmi és gazdasági változások mögött. Következésképpen az alkotmányos elvek tartalma és alkalmazásuk a tényeknek van alárendelve, a tényeket pedig azért gyűjtik össze, hogy az általános alapelvek alkalmazását lehetővé tegyék, mégpedig a körülményeknek megfelelően. A kialakuló elvek logikailag és tapasztalatilag kölcsönösen összefüggnek egymással. Logikailag megvilágítják a szükséges szerkezetfajtákat, tapasztalatilag pedig segítenek megérteni az adott nép által elfogadott konkrét szerkezetek belső logikáját. Ennek eredményeképpen elemezni tudjuk az egyes nemzeteken túlmutató elveket felhasználó politikai rendszerek intézményi logikáját, s közben elemezni tudjuk a partikuláris megoldást és annak a társadalmat összetartó alkotóelveit is - amelyet õ a "törvények szellemének" nevez. A "szellem" tulajdonképpen abból áll, amit korábban kultúra-hatalom-igazság kapcsolatnak neveztünk; ez látja el energiával a politikai rendszert, ahogyan a főrugó vagy a gombelem az órát. Mindent összevetve tehát, Montesquieu nem John Locke, hanem Jean Bodin és Niccolo Machiavelli örököse - realista, empiricista (Az emberi megismerés tárgyai … az érzékekbe éppen bepecsételődő ideák.”szerk.) „ és historicista.

Az összehasonlító alkotmánytan itt végrehajtott elemzése nem eleganciája vagy az általa helyesnek tartott elvek igazságértéke miatt használja Montesquieu módszerét, hanem mert az alkotmányosság jelenkorig tartó története megerősíti ennek a módszernek a használhatóságát és erejét. Való igaz, ma primitívnek és helytelennek tűnik, ahogy az éghajlat hatásait elemzi Montesquieu, azonban helyes volt az az általános tézise, hogy a politikai hatalom megszervezésének a célja az emberek felszabadítása a természet vak erői alól, és hogy az ember természet feletti egyre növekvő uralmából fakadó politikai szabadságot éppen azok a hatalmi eszközök fenyegetik, amelyeket a természet feletti uralom megszerzése céljából szervezett meg……

Mivel az emberek a természeti állapotban gyengék, ezért nem veszélyesek egymásra nézve. A civil társadalom létrehozása azonban együttesen erőssé teszi őket, és ez az újonnan szerzett erő konfliktust okoz a politikai rendszerek között és azokon belül. Azaz, a civil társadalom megteremtése jelenti a hadiállapot kezdetét, és Montesquieu e hadiállapot feloldására olyan alkotmányosságot javasol, amelyet a népfelség és a hatalmi ágak elválasztása jellemez……
Nem volt hajlandó a hatalmi ágak szétválasztását dogmaként kezelni, hanem csak olyan eszközként, amelynek segítségével a lakosság megszervezheti a hatalommal szemben az ellen-hatalmat. Ha egy nép és körülményei olyanok, hogy nem teszik lehetővé az alkotmányosság megteremtését, akkor az nem jön létre. Ugyanígy, ha a nép nem szervezi meg önmagát a hatalmi ágak szétválasztása által megengedett módokon az alkotmányosság megőrzése érdekében, akkor az alkotmányosság nem marad fenn.

Montesquieu nyelve néha elavult ugyan, de elemzése olyan benyomást kelt, mintha a mai lapok címoldaláról olvasnánk valahol a világon.

Kommentál

Amerikai alkotmány azzal kezdődik, hogy minden embernek Isten által adományozott joga van, amit ember nem korlátozhat: az élethez, a szabadsághoz, a boldogsághoz. Kiemeli a zsarnokság elleni függetlenséget. Zsarnokság az is amikor „függetlennek ki nevezet intézményeket” és választott hatalmi ágakat nem lehet ellenőrizni. Amerikai felfogás szerint az állandó ellenőrzés biztosíthatja, hogy nem él vissza a hatalmával, azaz nem válik a zsarnokság melegágyává. (Lásd hazánkban a társadalomtól független Bíróságot, ügyészséget, Alkotmány Bíróságot és a országtól független gazdasági hatalom a Jegybank.)

Remélem nem a negyven éve ismert formula alapján járnak el: „a nép alapvetően buta, tudatlan így nem tudja mik az érdekei” (mondta: Lenin és Hitler).

(karpatiharsona.info alapján JOBBIK GONDOLAT)