2010. augusztus 20. Közélet

Az alanti tanulmány nagyon érdekes, szép és megfontolandó. Ellenben a Likud-Viktor uralomnak nem erre van szüksége. A napi eseményekből az világlik ki, hogy azért kell 'új alkotmány' nekik, hogy az 'új helyzetet' rögzítsék, bevezessék.

Az új helyzet pedig nem tűri sem a Szent Koronát - még kevésbé annak Tanát - sem a nemzeti jelképeket, lobogókat, a haza szeretetét. Az új helyzet, hogy a magyar népet rabszolgaként, jellegtelen tömegként kell tálalni a 'felvásárlóknak' . A többi egyszerűen parasztvakítás és a helyhatósági választások után minden bizonnyal el is enyészik. (Szerkesztő).

A Fidesz-KDNP vezette kormányzó pártkoalíció - Schmidt Pál köztársasági elnök javaslatára - 2011. március 15-én szeretné elfogadtatni az országgyűléssel a Magyar Köztársaság új alkotmányát. Az alábbi tanulmány arra keresi a választ, hogy kell-e Magyarországnak egy vadonatúj alkotmány?

A magyar alkotmányosság kezdetének a 851-es Vérszerződés esküjének öt pontját tekinthetjük. Ebben már rögzítik a tagok és a fő egymáshoz való viszonyát, és a közösen szerzett gazdasági javakról is rendelkeznek. A szerződésről ugyan nem maradtak fenn írásos korhű emlékek, azonban ezt megtörténtnek tekintjük.

Jogi dokumentumaink között az 1222-ben II. András által kiadott Aranybulla tekinthető az első alkotmányos okiratnak, amely az István királynak tulajdonított törvényekre, s az uralkodása óta eltelt időszak szokásaira hivatkozva formulázta meg a nemesség előjogait a királlyal szemben (személyes szabadságának garanciáit, adómentességet, ellenállási jogát stb.).

Werbőczy István Hármaskönyvében - amelyet az alkotmány második nagy pillérének tekintettek, annak ellenére, hogy formálisan sohasem emelték törvényerőre - a megelőző időszak jogszokásait gyűjtötte össze. A Hármaskönyvben megjelent Szent Korona-tan szerint az egymással egyenjogú nemesek a királlyal együtt képezték a magyar államiságot szimbolizáló „Szent Korona testét”.

A Szentkorona-tan hét alapelve

1. Hungaria semper libera: A Szent korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani.

2. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

3. Una et eadem libertas: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül.

4. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent Korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

6. Jogfolytonosság elve: A Szent Korona Országaiban a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a magyar állam azon évszázados intézményeinek és elvek szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a magyar állam függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság évszázados lényege. (Deák Ferenc – Adalékok a Magyar közjoghoz)

7. A csorbíthatatlanság elve: szerzett és adományozott jogot senki nem korlátozhat. (Werbőczi: Hármas könyv)

A magyar történelem évszázadai alatt az alkotmány - ha nem is egy törvényben testesült meg - ugyan bővült, de a jogalkotóknak és a hatalom birtokosainak, tisztelve elődeik bölcsességét eszük ágába sem jutott, hogy felrúgják azokat a történelmi hagyományokat, melyek biztosították a nemzet fennmaradását. Az első brutális támadás 1919-ben érte a magyar alkotmányt, mikor a vörös terroristák felfüggesztették, bár ehhez semmilyen jogalappal nem rendelkeztek. A tanácsköztársaságnak nevezett bolsevik országrombolás után a magyar politikai vezetés első feladatai közé tartozott az alkotmány visszahelyezése jogaiba, minek köszönhetően megszilárdult a rend, bizonyítandó, hogy a legfőbb törvény alkalmas a stabil belpolitikai viszonyok biztosítására.

1944-ben azonban a német nemzeti-szocialista megszállás, majd 1945-ben a szovjet nemzetközi szocialista intervenció vetett véget Magyarország szabadságának, felfüggesztve (ismét minden jogalapot nélkülözve) egyúttal Történelmi Alkotmányunkat. Sztálin parancsára államforma-változtatás történik 1946-ban Magyarországon, eltörlik a közel ezeréves királyságot, és helyette a népköztársasági államformát hazánkra erőltetve.

1949-ben a csalással, tehát illegitim módon hatalomra került parlament megszavazza a szovjet mintára megírt XX. törvényt, melyet alkotmánynak neveztek el. Az a tény, hogy hazánk nem volt akkor szuverén állam, illetve, a törvényt olyan országgyűlés fogadta el, mely törvénytelenül jött létre mutatja, milyen állapotban leledzett jogalkotásunk az elmúlt több mint fél évszázadban. Új, alkotmánynak nevezett jogszabállyal tehát több esetben is próbálták felülírni a történeti alkotmányunkat, láthatjuk mindkét alkalommal törvénytelenül, ebből következik, hogy annak legitimitása több mint kétséges. A Történeti Alkotmány tehát jelenleg is Magyarország egyetlen alkotmánya.

Felmerül a kérdés: miért akar a jelenlegi kormánykoalíció „új” alkotmány létrehozni? Ennek megválaszolása ugyan nem képezi jelen írás tárgyát, azt az olvasóra bízom, azonban annyit meg kell említeni, hogy képzett jogászoknak illene ismernie a magyar jogtörténelmet. Szokás hivatkozni arra, hogy egy modern, a mai viszonyokat figyelembe vevő alkotmány elfogadása időszerűvé teszi alaptörvényünk megújítását, és itt hadd kapaszkodjak az alaptörvény szóba. Az alkotmány és az alaptörvény nem kell, hogy feltétlenül egymás szinonímája legyen, akár ki is egészíthetik egymást. Mi értünk ez alatt? Megint csak forduljunk a történelemhez.

Kétféle alkotmányt ismerünk: a történeti és az úgynevezett kartális alkotmányt. Az első egy nemzet hagyományaira, szokásaira (szokásjog) épül, elődei joggyakorlatát használja és fejleszti tovább, ezért folyamatosan épül, megújul. Az ilyen típusú jogszabály gyűjteménynek általában nincsen egy dokumentumban (törvényben) rögzített változata, bár akár megjelenhet írott változatban is. Ilyen volt Magyarországon, jelenleg Nagy Britanniában és Új Zélandon élnek vele.

A kartális alkotmány egyszeri aktusként létrehívott alkotmány, melyet egy vagy több írott jogszabály tartalmaz. Kartális alkotmánya van például az Amerikai Egyesült Államoknak, Németországnak és a legtöbb országnak.

Mindkettőre jellemző, hogy a legmagasabb szintű jogszabálynak minősül, minden más jogi norma meg kell, hogy feleljen az alkotmánynak, a jogszabályok végső soron az alkotmányból merítik érvényességüket.

Az alaptörvény kifejezés valahol a kartális alkotmány megfelelője, inkább ráhúzható, mint egy történeti alkotmányra.

Magyarországon nincs és nem is volt soha alaptörvénye a szónak államtudományi értelmében; bármennyire gyakran forduljanak is elő régibb (rendi) latinnyelvű dokumentumokban az ily kifejezések „Lex fundamentalis” vagy „Leges fundamentales”, és bármennyire legyen, is tagadhatatlan, hogy 1868: 30: 4 és 69. törvénycikkeink e kifejezést „alaptörvény” és «alaptörvények» szemlátomást használják. Az alaptörvény tehát a magyar használatban nem beágyazott, jogilag „szabad” fogalom.

Ebbe kapaszkodva megoldás lehetne, ha hivatalosan is visszaállítanánk a Történeti Alkotmányunk jogfolytonosságát, ugyanakkor az úgynevezett sarkalatos törvényekhez létrehoznánk az „Alaptörvények” (Leges cardinales) intézményét. Történeti Alkotmányunk tekintélye megmaradna (hiszen visszamenőlegesen történelemhamisítás lenne módosítani rajta), az Alaptörvény pedig képviselné a rugalmas módosítások lehetőségét.

Kommentál

Szeretném ha az alkotmányunk része lenne: Minden embernek születésétől fogva megillető joga, amely Isten által (vagy szentkorona által) adományozott nemre és fajra való tekintet nélkül : a élethez való jog, a szabadsághoz való jog, a boldoguláshoz való jog. (Alapvető emberi szabadság jog, mert a liberális jog csak nesze semmi fog meg jól.)

Másik : A jogtalanság még a jogosság elvében sem szülhet jogokat. (Zsarnokság elleni kitétel.)
Harmadik: A zsarnokság ellen mindig küzdeni kell, még az úgynevezett független intézmények esetében is. (Állandó kontroll elve)

Negyedik: ha egy választott vagy kinevezett testület megsérti a alkotmányt, a népnek joga van ellene küzdeni. A küzdelem eszközeiért utólag felmentés illeti. Ha a alkotmányosság visszahódításáról van szó.
(Polgár Info alapján JOBBIK GONDOLAT)