2012. november 19. Közélet

Napról napra újabb demokráciaélménnyel (jó kis szó, mi?) ajándékoz meg engem a magyar baloldal.

Horváth Csaba sajátos történelemértelmezését most nem piszkálnám: igazi, sután őszinte, szocialista megnyilvánulás volt az, mondhatni: azt kaptuk, amit elvártunk tőle. Itt van viszont a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 mozgalom (volt kendermagos egyesület), amely ugye az új közép meglapítója lesz, az európai politikai kultúra letéteményese, a remény és a fényhozója. Úgy egyáltalán: az aláírósdiban verhetetlen értelmiségiek szerint ha Bajnai visszatér a kormányfői székbe, akkor több tojást tojnak majd a tyúkok, együtt játszik majd a farkas és a bárány és begyógyulnak a komcsizás-fasisztázás okozta sebek.

Koncentráljunk most az utóbbira. A Haza és Haladás Alapítvány blogján (külföldi liberális pénzekből) publikált egy kis esszét arról, hogy egy magára valamit is adó demokratának mit kell gondolni a 2006. őszén történtekről. Persze alapvetően egy maszatolás az egész, de a névtelen szerző legalább eljutott oda, hogy le mer írni olyan sorokat, mint hogy „Magyarországon 2006 őszén, mindenekelőtt október 23-án semmi nem úgy működött, ahogy azt egy jogállamtól elvárnánk”. Mindent elmond közelmúltunk közállapotairól, hogy hat éve ezért egy önmagát liberálisnak mondó pártban ezért megrovás és szemrehányás járt. Kérdés az is, hogy mit kap majd az övéitől Scheiring Gábor, aki szerint ez a szöveg „a magyar politikatörténet szempontjából példaértékű”, hiszen Bajnaiéknak „volt bátorsága önkritikusan értékelni a 2006 őszi eseményeket”. Kongresszus előtt ezek a sorok bizony túlmutatnak magukon.

Szóval már tényleg minden jel arra mutatott, hogy az Együtt 2014-nek Dávid Ibolyáék nélkül is sikerül megalapítaniuk a normális Magyarországot, amikor jött Bitó László és megjelentetett a Népszavában egy olyan cikket, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam. Mert az ő hitelessége egy alulról jövő, civil kezdeményezésben természetesen megkérdőjelezhetetlen, de az Együtt 2014 alapító tagjának nácizása valahogy nem éppen az árokbetemetést szorgalmazza. 2006 őszéről így vélekedik: „Demokratikus berendezkedésünk akkor még meg tudta védeni magát, pedig Orbánék elfogadták a neonácik és a brutalitást önmagáért élvező futballhuligánok élharcos szerepét.”

A kedvenc részem viszont nem is ez, hanem a következő pár sor: „A világ száz legvédettebb emberéből több mint ötven érkezett hazánkba, és a rendőrség minden elismerést megérdemel, amiért a feldühített tömegek és az elkötött tank ellenére biztosítani tudta mozgásukat. Persze voltak rendőri túlkapások, amelyeket mindannyiunknak el kell ítélnünk, de a helyzet veszélyességéhez képest a rendőrség hatásosabban lépett fel és fegyelmezettebben viselkedett, mint szeptember 18-án, és visszafogottabb volt, mint a nyugati demokráciák rendfenntartói lettek volna hasonló helyzetben.”

Ne sajnáljuk az időt, tudatosítsuk magunkban, hogy Bitó bizony 2006. október 23-áról ír így, úgyhogy olvassuk is el még egyszer. Persze mit csodálkozunk: szerzőnk abban az évben szükségét látta egy Miért szeretem Gy. F.-et? című cikk megjelentetésének. Persze a hiteles civil aktuális dolgozata is szolgál csemegékkel, megmutatja milyen is az új, európai vitastílus. Bitó (agyhalott) szerint az egyetlen oka annak, hogy az oktatási államtitkárság a német nyelv tanítását erőlteti, hogy a kormánypártok „talán ezzel akarnak kedveskedni neonáci tartalékuknak a demokrácia elleni végső küzdelemben, hogy lehetővé teszik a Mein Kampf és a húszas-harmincas évek antiszemita-nacionalista szennyirodalmának eredeti nyelvű olvasását.”

Hát nem tudom, az ilyen érvelés nekem nem tűnik túl újszerűnek, viccesnek meg normálisnak. Mert aki akarta már elolvashatta a Mein Kampf angolul, franciául is. Alulról jövőnek viszont annál inkább. (mno.hu)

Szabad Hirek