2009. november 9. Külföld

"A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit" - mondta az egyik túlélő.
Kasztner-gyilkosság: A zsidó, aki a nácikkal kötött alkut címmel játsszák az amerikai mozikban azt a dokumentumfilmet, amelynek világbemutatója a Titanic Filmfesztiválon volt Budapesten, majd - megjárva több fesztivált - országos vetítésre került az Egyesült Államokban.

Gaylen Ross amerikai rendezőnő a második világháború egyik elfelejtett történetét, annak politikai kihatásait, személyes tragédiáit vitte vászonra. Kasztner Rezső budapesti ügyvédnek és újságírónak a magyarországi zsidók megmentésére tett kísérlete teljesen ismeretlen az amerikai közvélemény előtt. Nem véletlenül - ahogy a rangos amerikai zsidó újság, a Forward megjegyzi: „a gondolat, hogy bármely izraeli alkut kössön az SS-szel, netán együttműködjön a náci szörnyetegekkel, visszataszító, ocsmány és elképzelhetetlen volt".

„Ötven évig Kasztner szerepéről nem volt vita. Míg Schindlert vagy a svéd diplomata Raoul Wallenberget és másokat a zsidó életek megmentéséért jogosan hősként tisztelnek, addig Kasztner tabutéma. Munkásságát nem említik az izraeli tankönyvek, a holokausztmúzeumok sehol sem emlékeznek meg róla. Ha neve felmerült, haragot és keserű vitát váltott ki. Steven Spielberg Oscar-díjas dokumentumfilmje, a magyarországi holokausztra emlékező Utolsó napok Kasztner nevét egyszer sem említi, fotóját nem mutatja. Népének hősi megmentője vagy egy hidegvérű gazember volt Kasztner, aki a zsidók legnagyobb ellenségével állt össze?" - teszi fel a kérdést a Huffington Post.

1944-ben Kasztner Rezső felismerte azt a lehetőséget, hogy a már a csőd szélén álló németekkel lehet tárgyalni a magyarországi zsidók megmentéséről. Adolf Eichmann tízmillió dollárt és tízezer teherautót kért a magyar zsidók megkíméléséért. A nagyszabású akciót nem tudták végrehajtani, de Kasztner segítségével több mint 1600 magyar zsidó menekült Svájcba. Minden személyért ezer dollárt fizettek a németeknek.

A cionista ügyvéd a háború után Palesztinába költözött, majd az újonnan megalakult Izrael első kormányában, a Ben Gurion-kabinetben dolgozott. Életmentő tette azonban visszájára fordult, hamarosan árulót, náci kollaboránst láttak benne, aki ugyan megmentett embereket, de cserbenhagyott 400 ezer magyar zsidót. 1957-ben merénylet áldozata lett, a magányos gyilkos Ze'ev Eckstein egy szélsőjobboldali csoport nevében cselekedett. A család a mai napig harcol Kasztner Rezső teljes rehabilitációjáért.

Bár az amerikai sajtó üdvözli, hogy egy ismeretlen holokauszttéma került elő, ritka az olyan elismerő vélemény, mint amilyet Ed Koch , New York volt polgármestere írt: „A film nagyszerűen mutatja be a történelmi eseményeket, és legnagyobb megelégedésemre Kasztnert hősnek tartja". Majd hozzáteszi: Kasztnernek kijár a zsidók elismerése szerte a világon.

Ami a volt politikusnak tetszett, azt veti a film szemére a többi kritikus: a rendezőnő elfogultan Kasztner pártjára áll. „Bár a film kétségkívül bonyolult történetet mond el, de hogy érzelmi kapcsolatot teremtsen a nézővel, teljesen feleslegesen hosszú időt szentel az emlékhelyeknek, Kasztner családjának, a túlélőknek. Nem kétséges, hogy a rendezőnő rokonszenve melyik oldalon áll; Gaylen Ross rendületlen hiszi, hogy Kasztner nemesen cselekedett" - írja a The New York Times.

„Teljesen képmutató, hogy Ross semlegességről beszél nyilatkozataiban. Miért nem vallja be, hogy filmjének az a célja, hogy Kasztnert tisztára mossa? A Kasztner-gyilkosság felvillant egy képet, de a kritikai megközelítés hiányzik belőle" - jegyzi meg a Hollywood Reporter.

„Míg Ross dicséretre méltón közelít témájához, a félreértett figura heroikus tetteihez, hibásan jut arra a következtetésre, hogy a néző rendelkezik azzal a képzelőerővel, hogy a holokauszt idejének meghökkentő döntéseit megértse" - véli a Slant kritikusa.

A nézőt az mentheti, hogy a holokausztfilmek többsége, a maguk sematikus, az árnyalatokat messziről kerülő ábrázolásával nem segítették abban, hogy bármiféle - meghökkentő vagy nem meghökkentő - döntésnek a mélyére lásson.

A New Yorki- bemutatón megjelent hálás, meghatott túlélők nyilvánvalóan nem kívántak semlegesek maradni, és Kasztner motivációját megkérdőjelezni. „A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit" - mondta dr. Ladislaus Löb, aki 11 évesen volt a Kasztner-vonat utasa.

A Szerkesztő megjegyzése: Soros György nem így működött együtt az SS-el, hanem emberek összeszedésében és kirablásában. Az rendben van? Lásd ITT a valóságot,miből alapozta meg a gazdagságát.(Részletek az USA-ban megjelent mértékadó  publikációból.)

A gólem megszületik

A Soros Györgynek nevezett szánalmas alak a korábbi élete tudatos döntésének eredményként vált azzá, ami ő most: egy gólem. A hazája, Magyarország náci megszállása alatti tizenéves Soros kezdte meg fajirtó küldetését, amikor annak a gyilkoló gépezetnek dolgozott, mely 500.000 magyar zsidót mészárolt le a holokauszt idején. Az ifjú Soros a zsidók tulajdonának elbitorlására vonatkozó munkát kapott Kurt Becher SS vezérőrnagy, a Waffen SS részleg főnöke uralma alatt, melyet megszépítve csak mint az SS Parancsnokság Gazdasági Részlege néven ismertek.

Soros az apjának (aki üzleti kapcsolatban volt a nácikkal) tulajdonítja a jobb sorsát, miszerint elkerülte a koncentrációs táborok borzalmas színterét. A WNET/Thirteen TV-ben az 1993. április 15-ei adásban elhangzott beszélgetésben Soros visszaidézte azokat a tapasztalatait, melyek a vadállati azonosságát kialakították: „Amikor a németek bejöttek [az apa – szerkesztő] azt mondta, 'Ez egy törvényen kívüli állapotot jelentő megszállás. A normális szabályok nem alkalmazhatók. Felejtsd el, hogy miként viselkednél egy normális társadalomban. Ez egy abnormális helyzet.' És ő valamennyiünk számára elintézte, hogy hamis irataink legyenek, mindenkinek más volt az eredete. Engem a mezőgazdasági miniszter egyik hivatalnoka adoptált, akinek az volt a feladata, hogy a zsidó tulajdonokat birtokba vegye, így én valójában vele mentem és a nagybirtokokat vettük át. Ez volt az én önazonosságom. Ez különös, nagyon különös élet. 14 éves voltam abban az időben.” Az apja, Soros Tivadar továbbá kijelentette, „mint álkeresztények nem értünk fel egészen a kereszténység szintjére, ahol nekünk kenyérrel kellett volna visszadobni, ha megdobtak kővel.”

A Soros-család valóban rengeteg követ szánt számtalan szegény magyar zsidó család számára, akiket Auschwitzba szállítottak, hogy ott halálukat leljék.

A Soros-család a ‘elit’ magyarság közé tartozott.

Zsidók, akik megengedhették maguknak azt a lehetőséget, hogy a náci megszállás alatt a túlélésüket elrendezzék. Alexis Scherbatoff herceg, az USA Haderő Kémelhárító Törzs II. világháborút megelőző korábbi tagja állítja, hogy Soros az első kis szerencséjét azzal alapozta meg, hogy a nácik által eltulajdonított anyagból való részesedését eladta. Azt jelentette, hogy Soros első cinkosa magyar zsidó volt, aki rubinokat, és más náci rablott tárgyakat árusított Belgiumban a II. világháború után.

Ben Hecht, a Hitszegés könyv szerzője dokumentálta a Náci Gazdasági Osztály Magyarországon való tevékenységét és azokat az embertelenségeket, melyeket az alkalmazottjuk, Soros követett el. Az Osztály volt a felelős a zsidó birtokok kifosztásáért és „halott zsidók milliói fogainak arany tömése eltávolításáért, megölésük előtt zsidó nők milliói hajának levágásáért és a hajbáláknak a német matracgyárakba való szállításáért; a halott zsidók zsírjának szappanná alakításáért és halálukra váró zsidók hatékony kínzási módszerének kidolgozásáért, hogy elárulják, hová rejtették el maradék értékeiket.”

(Vagyis Soros György a halott magyar zsidók rabolt javait árulta a világháború után. Lehet ezt is megfizetették velünk kárpótlásként a kifizetett több millió Dollárban.)

1 Masquerade. Dancing Around Death in Nazi Occupied Hungary, Tivador Soros. Arcade Publications, New York, 2001.

( hetivalasz.hu , Arcade Publications, New York, 2001.  alapján szerk.)