2011. szeptember 6. Közélet

A gyűlölet keltők népe alkot.

Pusztángországban az emberek nap-mint-nap fejbólintással köszöntik a fölkelő napot és örülnek a fénynek, amit nekik sugároz. Ám Pusztángországba betolakodtak a magukat Hold kiválasztottainak tekintő bugrisok, akik fennhangon hirdetik, hogy az igazság az, hogy a nap nem kel fel, mert Pusztángország lakói és nap-hívői a Napot meggyilkolták, ők a felelősök a Nap haláláért.

De hiszen minden nap fölkel a Nap! – állítják Pusztángország gondolkodó emberei, mire a nyakukba betelepedettek törvényt hoznak: aki azt állítja, hogy fölkel a Nap, az antibugris és annak börtönben a helye. Különösen, mert ezek a gazemberek még ma sem éreznek bűntudatot azért, mert megölték a Napot és ezért az nem kelhet fel minden nap.

*

Abszurd? Ugye, hogy az. Pedig még sem az. Más eseménnyel, más szereplőkkel a mindennapjaink része ez az abszurd. Idézzünk egy Kertész Ákostól:

„A magyar genetikusan alattvaló” – fogalmazott az Amerikai Népszavában megjelent nyílt levelében a 2002-ben Budapest díszpolgárává választott, 2008-ban Kossuth-díjjal kitüntetett Kertész Ákos. Ezt követően arról értekezett, hogy „ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős”, mert szerinte a magyar nép „se be nem vallotta, meg nem gyónta bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt”.

A magyarországiak tiltakozására az Amerikai Népszava így vagdalkozik tovább:

„A mi értelmezésünk szerint Kertész Ákos szavaiból a mély hazaszeret, a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség fejeződik ki.
A cikkre adott negatív reakciók többsége gyűlölködő, antiszemita, rasszista és suttyó. Pontosan fejezi ki és igazolja mindannak igazságát, amit Kertész Ákos leírt.”

No, hát az a bizonyos megint csak megáll a levegőben. Hogyan? Kertész szavaiból milyen hazaszeretet fejeződik ki? Melyik hazáé? Magyaré? Ki a suttyó? Aki nem fogadja el a felsőbbrendű böfögését, vagdalkozását, rasszista átkozódását, alávaló hazudozását? Milyen „volt és bekövetkező sorstragédiáért érzett fájdalom” jelenik meg Kertész szövegében? Semmilyen. Vagy azt tekinthetjük múltbeli tragédiának, hogy a magyarok voltak, akik egészen 1944-es megszállásig befogadták a máshonnan elmenekülő zsidóságot és védelmet biztosítottak nekik? Ahogy nagyapám is tette akkor a zsidó orvosával? Kockáztatva a saját biztonságát ezzel?!

No, de maradjunk egyelőre egy kérdésnél: Kertész mennyiben magyar? Olvassuk csak, hogy a másik Népszavában miként vélekednek a 'ki a magyar' kérdés megválaszolásáról? Idézzünk egy magát Újlakynak vélő állítólagosan tanár A magyarok mi vagyunk írásából : 

„Magyar az is, aki nem szereti különösebben a hazáját. Gyermekünket, szüleinket, volt tanárainkat s jelen munkatársainkat sem szeretjük egyformán, de ettől még szülők, gyermekek, volt tanítványok, kollégák vagyunk. Én szeretem a hazámat, de megértem, ha az, akit 15 évesen ez a haza elpusztítás céljából egy idegen hatalomnak átadott, vagy az, aki ma csak nyomort és megvetést kap ezen a földön, nem szereti. És persze magyar temérdek átlagos és átlagon felüli, rendes ember. Magyar az, aki magyarnak érzi magát. Magyar az, aki magyar anyanyelvű. E két kritérium 99 százalékban egybeesik. És ha nem? Akkor legyen elég az egyik. Elvégre nem vagyunk olyan sokan!”

Újlaky úr 'szépen' megfogalmazza, hogy szerinte ki is a magyar. Neki elég az, hogy magyarul beszél és magyarnak érzi magát. Ez a liberális felfogásnak bőven meg is felel, csakhogy van még valami, amit a szerző nem vesz figyelembe: ha én valahová tartozónak vélem magam, akkor azért valamit tennem is kell, annak érzéseivel, gondolatvilágával, múltjával – összességében a kultúrájával – azonosulnom is kell. Azaz nem elég magyarnak vallani magát, hanem azért tennie is kell. Éppen ezért megfogalmazásának azon téltele, miszerint „Magyar az is, aki nem szereti különösebben a hazáját.” már eleve sántít.

Aki pedig ilyen otromba módon ront rá hazájára és annak népére, aki egy egészen más kultúra szemüvegén át ítél eleveneket és holtakat, aki ilyen mértékben eltorzítja a valóságot, amint Kertész Ákos – és vele párhuzamosan magát elsősorban zsidónak tartó, a zsidóságában osztozó számos társa – teszi, eleve ellenkezik a magyarság fogalmával. Ők zsidók és nem magyarok. Nem magyar zsidók, hanem magyarországi zsidók.

Nekik a zsidó felsőbbrendűség a vezérelv és nem a magyar mellérendelő szemlélet. Ők uralkodni akarnak, ahogy Mózes törvénykönyve számukra elő is írja, ezért a magyarság fogalmával szögesen szemben állnak. Ők, akik magukat születetten felsőbbrendűnek vélik, ők az alapvetően rasszisták, nem pedig azok, akik ezt tagadják.

Ők nem magyarok, legfeljebb magyar nyelven is beszélő, motyogó, köpködő, átkozódó, vádaskodó, hazudozó, magukat a társadalom fölé emelni szándékozó zsidók.

Szabad Hírek