Sportszerűtlen
távozás 2010.
július 19.Közélet
Tegnap
óta mindenki számára világos, miféle megállapodás köttetett
2008 őszén a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és
hazánk között, miért kellett először letagadni a
hitelszerződést, titkosítani annak feltételeit, majd
kamatostul visszafizetendő kölcsön helyett „védőpajzsnak”
(Gyurcsány Ferenc), illetve „esernyőnek” (Lendvai Ildikó)
beállítani a közvélemény előtt. Most látjuk pontosan,
mekkora árat kell fizetnünk a mentőövért cserébe.
A
valutaalap és az unió küldöttsége szombaton felfüggesztette
a magyar hitelmegállapodás ötödik felülvizsgálatát, a felek
sértődötten Washingtonba, illetve Brüsszelbe távoztak, mert
a kormány nem volt hajlandó feláldozni a társadalmi
felhatalmazással rendelkező – a bankadót is tartalmazó –
akciótervét a szűk nemzetközi pénzügyi elit oltárán.
A
gazdasági szuverenitás teljes feladását várták a magyar
féltől: jottányit sem engedtek a költségvetési hiányt
érintő követeléseikből, ugyanakkor még a minimális
mozgásteret sem adták meg annak teljesítéséhez.
A
tárgyalások felfüggesztésének apropója azért is
meghökkentő, mert a választások előtt az IMF még derűlátó
volt az idei költségvetéssel kapcsolatban. Hiteles
stratégiának nevezte az abban foglaltakat, és a GDP 3,8
százalékát elérő deficitet is reálisnak vélték.Most
ugyanannak a büdzsének ugyanarról a számairól kiderítették:
mégiscsak lyukas volt a májusban átadott költségvetés, és a
200-300 milliárdnyi rés sehogy másként nem tömhető be, csak
újabb megszorítások révén.
A kormány 29 pontos
akciótervének jó részét lesöpörték az asztalról,
kifogásolták a bankadót, hiányolták a költségvetési
tartalékokat, a közösségi közlekedés reformját, és
hirtelen észrevették, hogy az állami vállalatoknál óriási
adósságállományt örökölt az új kabinet.
Érvelésük
meglehetősen sajátos: a pénzintézetekre jutó 200 milliárd
forintos átmeneti különadó szerintük korlátozná a hazai
hitelezést, amely már tavaly is alig élt, pedig a magyarországi
bankok ekkor még bő 300 milliárd forintos adózott nyereséggel
zártak. A tartalékokról még áprilisban is úgy
nyilatkozott az IMF budapesti kirendeltsége, hogy megfelelő
biztonságot nyújtanak az idei költségvetésnek, a közösségi
közlekedés átalakítása pedig idestova húsz éve napirenden
van, vagyis nehezen elvárható egy néhány hete működő
kormánytól, hogy ennyi idő alatt rendezze például a súlyosan
eladósodott MÁV és BKV helyzetét. (Hiszen a balliberális
oligarchia ki fizető pénztára volt.) Az állami vállalatok
hiteleinek és garanciavállalásainak kockázataira a gazdasági
tényfeltáró bizottság már hónapok óta figyelmeztetett, az
eddigi IMF-felülvizsgálatoknál érdekes módon mindez mégsem
jelentett problémát.
Hasonlóképp régóta ismert
probléma volt a bajba jutott devizahitelesek százmilliárdos
nagyságrendű tartozása, amelyet a tömeges kilakoltatások és
egy ingatlanpiaci buborék kialakulásának elkerülésével kell
megoldani. A bankadót
piactorzítónak tartó – valójában az európai precedenstől
félő – IMF-delegáció újabb megszorításokat javasolt,
holott éppen a gyér lakossági keresletet tartják a hazai
kilábalás egyik legnagyobb akadályának.
A
gazdasági függetlenség teljes feladását várják tőlünk,
miközben – a kormánnyal ellentétben – egy koherens
kilábalási terv vázlatával sem rendelkeznek. Ugyanazt
próbálják velünk eljátszani, mint Bukaresttel vagy Kijevvel,
vagyis a tárgyalások felfüggesztésével nyomást kívánnak
gyakorolni. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az IMF-nek és
az EU-nak ugyanolyan szüksége van egy stabil Magyarországra,
mint nekünk a hitelkeret meghosszabbítására. A görög
események már megmutatták: egy uniós tagállam iránti
pénzpiaci bizalmatlanság nem áll meg az országhatároknál. (MNO
alapján JOBBIK GONDOLAT)
|
Kommentáld!