2012. júniuss 12. Közélet

Sűrű hétvége elé nézünk. Szombaton Nagy Imrére és mártírtársaira emlékezik az ország. Ezen a napon a gyurcsányista kisebbség a Nagy Imre nevét viselő ún. „Társaság” budapesti fiókjának a rendezésében tart megemlékezést a belvárosi Nagy Imre szobor mellett. Sokan fognak beszélni: többek között Mécs Imre, Gyurcsány Ferenc és Iványi Gábor. Micsoda agyament csapat! Vasárnap is lesz (szélső)balos demonstráció: egy különös nevű fészbukos csoport a Hősök terére hirdette meg az újabb, menetrendszerű „antirasszista” tüntetést.

Elolvastam a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének a felhívását, amelyben közhírré tétetik: szombaton az 54 évvel ezelőtt meggyilkolt Nagy Imrére és mártírtársaira emlékezik ez a gyülekezet – gyurcsányista segédcsapatok bevonásával. A meghívót az említett társaság budapesti szekciójának elnökeként az a Donáth Ferenc jegyzi, akinek édesapja Nagy Imrével együtt ült a vádlottak padján. Idézek a szövegből (betűhíven):

„54 éve azzal a nyilvánvaló szándékkal, gyilkolták meg a forradalom emblematikus politikusait, Nagy Imrét, Maléter Pált, Losonczy Gézát, Gimes Miklóst, hogy nemzedékek váljanak meghunyászkodó alattvalókká. Emlékezzünk csak azért is, mert a mementó, - ahogy Károlyi Mihály, József Attila szobra és szellemi öröksége is,- útjában áll a mai hatalomnak.
Emlékezzünk csak azért is, mert ma is választanunk kell, hogy engedelmes alattvalókká, vagy demokratákká válunk-e! Emlékezzünk csak azért is, mert a mainál mélyebb anyagi és szellemi válságba 65 éve nem volt nemzetünk!”

Az idézett szöveg központozási hibáit nem javítom, mert unom már, hogy az írástudatlan Donáth firkálmányait kell javítanom. Más, komolyabb baj van az idézett szöveggel.

Azt írja a buta Donáth, hogy 54 éve gyilkolták meg Nagy Imrét, Malétert, Losonczyt és Gimest. Ez így nem igaz: 1958. június 16-án „csak” Nagy Imrét, Malétert és Gimest akasztották fel. Negyedik társuk – Szilágyi József – ügyét elkülönítették, őt közel két hónappal korábban végezték ki. Losonczy Géza pedig 1957 decemberében, máig vitatott körülmények között, a börtönben halt meg. Vajon miért felejtette ki Donáth a halottak közül Szilágyit? Azt a nyakas kálvinista magyar embert, akinek – említett négy, perbeli társával és a többi kivégzettel együtt – 1989. június 16-án adta meg a végtisztességet az ország?

Az idézett szöveg végén azt olvassuk, hogy „a mainál mélyebb anyagi és szellemi válságba (sic!) 65 éve nem volt nemzetünk”. Ami annyit jelent: 1947 óta nem volt ilyen mély válságban „nemzetünk”. Kétségtelen: a magyar nemzet 1945 utáni történelmének legmélyebb pontja a véres Rákosi-korszak. Donáth tehát tagadja a kommunista időszak bűneit. Avagy lehetséges, hogy nem a magyar nemzetről beszélt?

Remélem, kevesen lesznek jelen a gyurcsányista megemlékezésen. Magyar embernek ott nincs semmi keresnivalója.

Másnap – június 17-én, vasárnap – tüntetés lesz a Hősök terén. A (szélső)baloldali média már megfújta a harci riadót: az atv például „tömegtüntetésről” regél, amihez ugye „tömeg” is szükségeltetik. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint éppen ez nem lesz a Hősök terén. A rendezvényt a „Társadalmi Emlékezet, Elfogadás és Aktivitás” (TEEA) nevet viselő fészbuk csoport hirdette meg. Eme csoportozatnak 290 támogatója van, ami azért tömegnek még nem nevezhető. Ők tették fel a fészbukra a felhívást:

„ELÉG VOLT! - Tüntetés a Horthy-kor restaurációja, az elszabadult antiszemita és rasszista indulatok ellen.”

Érdekes megfogalmazás: „antiszemita és rasszista”. Az „antiszemitizmus” véletlenül nem rasszizmus? Nem annak az egyik alfaja? Miért kell mindig külön hangsúlyozni az „antiszemitizmust”? Netán rasszizmus és rasszizmus között is van különbség? Van egyedibb, „kiválasztott” rasszizmus is?

A (szélső)baloldali média persze rácsapott a hírre. Az Amerikai Népszava (AN) egyik legfrissebb írása is (melynek címe nagy leleményről árulkodik: Elég volt!) a TEEA felhívásával foglalkozik: az AN szerint a tüntetés célja megmutatni, hogy „az ország nem kizárólag neohungaristákból és birkákból áll”. Hát én inkább megmaradok óhungarista birkának. Meg is magyarázom, miért.

A szervezők - még egyszer leírom a cég nevét, mert oly lenyűgöző: Társadalmi Emlékezet, Elfogadás és Aktivitás – megijedtek a nagy sajtóvisszhangtól, mert fölismerték: kudarc esetén rajtuk röhögnek a honi neo- és óhungaristák, a Kárpád-medence teljes birkapopulációja. Rögvest toborzásba kezdtek fészbuk oldalukon:

„FIATALOK ÉS BÖLCSEK, POLGÁRTÁRSAK, MAGAS MAGYAROK, azt írják, hogy ez mega tüntetés, tehát kapjuk össze magunkat, és jelentkezzünk fel! :) Kivételesen gyertek is el, nem lustálkodni :”

Milyen lehet az a „magas” magyar? A „mélymagyar” ellentéte? „Magas” tehát az a magyar, aki kinőtt a „mély” magyarságból? Olyannyira, hogy már a gyökerei is elhaltak? S mit jelent ez: „jelentkezzünk fel”? Hol tanulták ezek az „elégvoltosok” a magyar nyelvet?

Van más szövegű buzdítás is a TEEA oldalán, az még „magyarabb”:

„FRISS, ROPOGÓS TÜNTETÉS, tessék feljelentkezni, megosztani, meghívni ismiket, hagy gyűljünk, mire sajtóba kerül, mert kiment nekik is. MINDEN DEMOKRATIKUS ELLENZÉKI ERŐ MEG VAN HÍVVA. Az esemény üzifalán nézzétek végig a hírtermést, van mit...”

Nem vagyok előítéletes, de ennek a szövegnek az olvastán gyanakodni kezdtem. A TEEA nem magyarok gyülekezete. Magyar ember ugyanis ismeri – nem pedig „ismizi” – a magyar nyelvet. Nézzünk – a teljesség igénye nélkül - néhány ijesztő példát az idézett szövegből.

„Feljelentkezni.” Ezzel a borzalommal már találkoztunk. Aztán: „meghívni ismiket”. Ilyesmit olvasva feljön bennem a magyar gyomor tartalma. Jaj, minap láttam egy reklámtáblát: „napszemcsik” 30 százalék kedvezménnyel kaphatók! Küldöm ezt a szép leletet a TEEA antifasiszta antimagyarjainak.

Nézzük még, mi van a fenti idézetben: „Minden demokratikus ellenzéki erő meg van hívva”! Igy, két „v”-vel van meghíva minden „demcsi”, „ellencsi” erő. A macska meg föl van mászva a fára, a halott pedig meg van halva, ugye?

A végén újabb „napszemcsis” lelet: „üzifal”. Íme, a „magyar” antifasiszták. „Antifaszcsik”.

Na de miért is írom én ezt a szöveget? Fecsegek össze-vissza, kerülgetem a forró kását, pedig meg kell magyaráznom végre írásom címét. Amelyben ugye az olvasható, hogy jőni fog egy jobb kor, mikor nem lesz már nemzeti zászló. Ezt nem én mondom, a TEEA oldalán olvastam.

Az „antifaszcsik” ugyanis felhívásukhoz mellékeltek egy 1940-ben, a visszatért Kolozsvárott készült fényképet: házfal, rajta Horthy képe, mellette Mussolini és Hitler arcképe. Sőt: egy horogkeresztes zászlót is regisztrálhat a figyelmes szemlélő. Hát tényleg borzalom, mi volt itt (ott) 1940-ben!

Na de bekövetkezett az, amire az „antifaszcsik” nem számítottak. Egy „birka” hazafi ezzel a hozzászólással kommentálta a képet:

„Legkésőbb a 100. évfordulóra újra csak magyar zászló lobogjon Kolozsvár városháza karzatán!!!”

A Társadalmi Emlékezet, Elfogadás és Aktivitás rögtön válaszolt, érdemes az alábbi szavakat jól az emlékezetünkbe vésni:

„Addigra nem lesznek nemzeti zászlók, és újra a regionalitás és kozmopolita szellem fog uralkodni, mint Trianon előtt :) Több nyelven beszélő, nem kirekesztő nacionalisták együttélésben, ez volt a Monarchia, és ez az EU, de már demokratikus alapokon.”

Tehát száz év múlva nem lesznek nemzeti zászlók (nem lesz tehát magyar lobogó sem), s a kozmopolitizmus szelleme lengi majd be a Kárpát-medencét. Talán már magyarok sem lesznek. Csak arctalan, hullaszagú „antifaszcsik”.

Hát ezért maradok meg én óhungarista birkának.

Szabad Hirek