Árpád fejedelem Magyarország egyik legjelentősebb történelmi alakja. A hagyomány szerint az ő uralma alatt foglalta el a magyar nép a Kárpát-medencét. Ezt az időszakot nevezzük honfoglalásnak. A fennmaradt történelmi források alapján hozzávetőleg ötvenöt éven át vezette a magyarokat. Tőle származtatják az Árpád-ház uralkodóit, akik 907-es halálát követően majdnem 400 éven át uralkodtak Magyarország felett.

A krónikáink szerint a hun Atilla szépunokája; Ernák ükunokája; Ed dédunokája; Ügyek és Emese unokája; Álmos vezér gyermeke, aki körülbelül 840-ben látta meg a napvilágot. Árpád még Álmos fejedelemségének idején megkapta azt a tiszteletet, hogy a törzsszövetség vezetői pajzsukon a magasba emelték, ezzel elismerve Árpád elsőségét.

893-ban Nikétász Szklérosz, a bizánci császár követe Árpáddal és Kurszánnal tárgyalt az Al-Dunánál egy bolgárok elleni hadi szövetségről. A bizánciakkal az egyezkedés még elhúzódott, és közben az Etelközben szállást találó magyar törzsek a Kárpát-medence felé egyre gyakrabban tettek felfedező utakat. Ezeket legtöbbször maga Árpád, vagy „társfejedelme” Kurszán szervezte, de legalábbis támogatta a gazdag vidék felderítését, hiszen már akkoriban foglalkoztatta a magyar törzsek vezetőit, hogy nyugatabbra vonulnak.

894-ben Árpád szerződést kötött a karantán morvák fejedelmével, Szvatoplukkal, miszerint a magyar és morva hadak együtt kiűzik Pannóniából a keleti frankokat. Ezt a szövetséget a legendák a fehér ló mondájában tartották fenn. Szvatopluk halála után a magyar törzsek megszállták a Felső-Tisza vidékét, és Árpád serege élén 895-ben a Vereckei-hágón át az Alföldre lépett, és elfoglalta a területet.

894-ben érett meg a bizánci-magyar együttműködés, és Árpád megtámadta Simeon, bolgár cár birodalmát. A magyar csapatokat Kurszán vezér, társfejedelem vezette. A bolgár cárság sorozatos csatavesztést szenvedett a magyar seregektől, és az Al-Duna területét feladták. Ezzel a Délvidék is Árpád népének uralma alá került, de az al-dunai csaták alatt a bolgárok szövetkeztek a besenyőkkel, akik megtámadták az Etelközben élő magyarokat. Sereg híján nem tudták felvenni a küzdelmet a besenyőkkel, és így a Kárpátok hágóin át Erdélybe menekültek, és itt le is telepedtek. A Tisza vidékéig magyar terület lett a Kárpát-medence, és Árpád serege sorozatos csatákat vívva szilárdította meg pozícióit az őshazában.

899 márciusában Arnulf, keleti frank király érkezett a magyar fejedelem udvarába, és arra kérte Árpádot, hogy segítsen neki legyőzni az itáliai király seregeit, és akkor a magyaroké lehet egész Pannónia, azaz a mai Dunántúl. Árpád seregei legyőzték Berengár itáliai király hadait, és a Lombardiából hazatérő magyar seregek birtokba is vették a Dunától nyugatra eső területeket. Azonban a morvák is szemet vetettek ezekre a területekre, és megtámadták az itt szállást kereső magyarokat. Árpád serege legyőzte a morvákat, és büntetésül elfoglalta azok nyitrai hódításait is, így 900 őszére az egész Kárpát-medence magyar fennhatóság alá került, és Árpád vezetése alatt végéhez ért a honfoglalás.

Árpád székhelye sátrakból állt, és a Duna vonalán minden évszakban máshol állt. 904-ben a Fischa menti tárgyaláson a németek orvul meggyilkolták Kurszán kendét (társfejedelem) és kíséretét, és ettől kezdve nem választottak új kendét. Árpád kezében összpontosult minden vezetői hatalom. Ezzel alapította meg az Árpád-házat. 905-ben Árpád megtiltotta a magyar seregek portyázó körutait, és békét kötött a környező népekkel. Így Árpádnak adót fizettek a bajorok, az itáliai és balkáni uralkodók. A béke beköszöntésével a magyarok végleg berendezkedtek a Kárpát-medencében.

Árpád utolsó nagy csatáját 907 júliusában vívta, amikor a bajor és keleti frank csapatok le akarták rázni adófizetési kötelezettségüket. Azonban az egyesített seregeket megállította Árpád hada (Pozsonyi csata), és ezzel kétségkívül magyarrá tette a Kárpát-medencét.

Felesége nevét nem őrizte meg a történetírás. Öt fia született: Levente, Tarhos, Jelekh/Üllő, Jutocsa/Jutas és Zolta. Mivel Anonymus Árpád halálát 907-re teszi[1], örökösének pedig a legfiatalabb Zoltát nevezi meg, kialakult egy olyan elképzelés, amely szerint Árpád és három idősebb fia (Tarhos, Jelekh/Üllő, Jutocsa/Jutas) a pozsonyi csatában estek el. Erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték. A legenda szerint Óbudán temették el a honfoglaló hadvezért és fejedelmet.

Árpáddal kapcsolatos helységnevek a Kárpát-medencében

Jelenleg a következő helységnevek viselik Álmos és Árpád fejedelem nevét a Kárpát-medencében:

ÁLMOSD, Bihar vármegye, Székelyhidi járás, 2000 magyar lakos

ÁRPÁD, Bihar vármegye, Nagyszalontai járás, 17000 magyar lakos
(jelenleg Romániához tartozik Arpasel néven)

ÁRPÁDHALOM, Csongrád vármegye, Szentesi járás. 1956-ban alakult Eperjes (Kiskirályság), Nagymágocs, Székkutas területéből.

NAGYÁRPÁD, Baranya vármegye, Pécsi járás, 700 magyar és német lakos.

(Lelkes György, Magyar Helységnév-Azonosító szótár, Talma Könyvkiadó, Baja, 1998)

(szebbjovo.hu alapján szerk.)