2012. szeptember 19. Közélet

Mottó:

Udvarmester! Miért zúg a nép?
Mert nincs kenyere, felség.
Akkor egyen kalácsot!

A 'mesében' vannak királyok, akik a maguk szemüvegén látják csak a világot. Ha nincs kenyér, akkor van kalács. Ennyi. Hogy a népnek, ha nincs kenyere, akkor azért nincs, mert nincs lisztje és a kalács is lisztből készül, arra a felség nem gondol – mert nem is gondolhat. Nem abban a világban él! Ő uralkodik és neki kenyere és kalácsa egyaránt van. Sőt, mi több, asztala roskadozik a különféle ételektől és nem tudja, hogy mit jelent éhezni. Mit jelent, hogy korog a gyomor és nincs mivel táplálni.

Hogy mi köze mindennek az írás címéhez? Semmi és mégis sok.

Hazánkban immár 3 millió fölötti azok száma, akinek nem jut kalács az asztalára, sőt mi több: kenyér sem. Ugyan a kenyeret az egészséges étrendből többen is kitiltanák, de amit helyette ajánlanak, az bizony a 3 millió koldus asztaláról még inkább hiányzik: megfizethetetlen! Büntető adó van a cukros italokon, pedig sokaknak az jelenti az éhség csillapítását: nem az elhízás veszélyezteti az életüket, az egészségüket, hanem éppen az éhhalál fenyegeti őket. Most többe kerülnek azok az ételek, amivel az éhségüket csillapíthatnák, marad az éhezés. És ez, mint hajdan a nemzetközi helyzet, csak fokozódik

Éljenek panasszal! – mondják a 'mások'.

Élhetnek bizony, csakhogy az államvezetésnek nem rájuk van gondja: fizessék csak a jövedelmükkel arányos adót! Eddig volt egy jövedelemhatár, amit nem adóztattak meg, merthogy annyi kell az életben maradáshoz. Most abból is elvesznek 18%-ot. Mert kell az ú. n. középosztálynak – melynek zöme magát zsidónak tekinti és véli. Nekik nem elég, hogy van kenyerük, nekik a kalács is kell. Akarom, kell!

Nos, most már közeledünk az írás címéhez. Az előző bekezdésben leírt egyik szó miatt ez az írás már eleve antiszemitának megbélyegezhető – és föltehetően, akik a megbélyegzésből élnek, ezt meg is teszik. Merthogy ki és miért antiszemita? A nemzetközi felmérések szerint hazánkban az antiszemitizmus egyre nő, egyre nő, csak elterpeszkedik, talán még a növekedésének sincs határa, ahogy a gazdaság növekedésénél sem képzelhető el határ – avagy, ha igen, az a csillagos ég. Legalábbis a sajtó ezt károgja nap-mint-nap, főleg a külhoni., no meg a 'mások' is, mert számukra ez életfontosságú tétel

Most is készül egy fölmérés, amibe kizárólag zsidók fejthetik ki abbéli véleményüket, hogy van-e Magyarországon antiszemitizmus és hogy az mennyire növekszik – és nem vitás a végeredmény: a magyarországi zsidóság úgy véli majd, hogy a magyarok nem tisztelik eléggé az isteni kiválasztottakat, azaz nem hódolnak be nekik, nem fogadják el őket véleménymeghatározónak, nem követik a 'tanácsaikat', azaz bizonyítottan antiszemiták.

Már a kilencvenes évek végén Regős Péter főmegmondó és gyülölettahó világgá harsogta, hogy a magyarok nem hajlandók szembesülni gyilkos múltjukkal, nem hajlandók elfogadni a hazai zsidóság róluk alkotott véleményét, sőt, mi több, zsidók százezreit gyilkolták le, avagy voltak passzív szemlélői legyilkolásuknak. Aztán meg még valamiféle heroikus múltat is képzelnek maguknak. Holott csak primitív, műveletlen, bőgatyások – ahogy ezt Landesman főrabbi elrebegte a sajtónak.

Nosza, neki is láttak ezt a múltat a lehető legnagyobb mértékben bemocskolni.Mert múltja csakis isten kiválasztottjainak lehet, lépjenek ők a föld bármely pontjára. (Istent kis betűvel írom, amikor erről van szó, mert ugyan magukat egyistenhívőknek tekintik, de óva intenek más istenek tiszteletétől, azaz számukra mégis több isten is létezik. Ezért istenük nem lehet tulajdonnév.) Ők a királyok, istenük a népeket pedig lábuk elő vetette, ahogy ezt vallási alapkönyveik (Ószövetség első 5 könyve) szépen megfogalmazta. Hogy is szól a megfelelő passzus szövege? Idézzünk Mózes 5. könyvéből, latin szóval a másodlagost jelentő deuteronomiumból, ami, ha az igazságot keressük, bizony nem másodlagos, hanem elsődleges könyv volt – lásd erről Finkelstein és Silberman könyvét, The Bible Unearthed-t. Valójában ez volt a legelső ószövetségi könyv. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az alábbi idézeteket már többször is idéztem (ITT[1], ITT[2], ITT[3], ITT[4] és ITT[5]), mégis, hogy kiemeljem a jelentésüket, ismét idéznem kell:

5Móz 6:10-12

És a mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy ad néked nagy szép városokat, a melyeket nem te építettél; És minden jóval megtelt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából!

5Móz 11:23-24

Akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától Libánonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes folyóvízétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.

5Móz 7:5-8

Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül a föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a mellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombéli Faraó király kezéből.

Nos, ha valaki ezeket elolvassa – melyek nem a rejtett, nagyközönség számára elérhetetlen, mondjuk úgy: tiltott Talmudból, hanem a közkinccsé tett Ószövetség mózesi könyvekből, azaz a zsidó törvényből, a közismert Tórahból vett idézetek – mire gondolhat? Ha arra gondol, hogy Mózes a népét világhódítónak tekinti és erről szót ejt, máris a nyakán az ítélet: antiszemita! És ha antiszemita, annak egyenes következménye, hogy a zsidóságot gázkamrában ki akarja irtani.

Most mondja valaki, hogy ez az utóbbi, nap-mint-nap a zsidóság vélt és valós ellenfeleivel szemben elhangzó ítélet megalapozott és nem tekinthető pusztán előítéletnek! Mert, ugye, az antiszemitizmus eredeti megfogalmazása szerint valójában előítéletes zsidógyűlöletet jelentett, mely a zsidóság ellen, mint egységes tömb ellen hat és működik. Ellen – és pedig úgy, hogy a zsidóságot igyekezett kitoloncolni a társadalomból, társadalmilag, kulturálisan megsemmisíteni, esetleg tagjait meg is ölni.

Az eredeti izraelita felfogás szerint azonban isten kiválasztottai uralkodásra teremtődtek, mert zsidónak születni kell, mert a zsidó ember istene Ábrahámmal kötött szerződése alapján tekintheti és tekinti is magját kiválasztottnak. A mai zsidó népet pedig istene olyan választottjának, aki számára istene megteremti a földi mennyországot és a végső időkben született és fölkent messiás vezetésével és hatalmával a világ uraivá emeli. Isten országában a zsidók királyként élnek majd, míg a 'népek' – a Biblia szóhasználatával: goyim – szolgálják őket. Mindez származási alapon!

De ugye ez nem rasszizmus?! Ellenben ha valaki tagadja, hogy lenne ilyen kiválasztottság, az már a rasszizmus csimborasszója, antiszemitizmus, nácizmus és mindenféle rossz. Ahogy egyik hajdani iraki munkatársam kifakadt egy beszélgetés során: „Ferenc! I am a Semite. How could I be antisemitic? Although I hate the Jews as my sins.” (Ferenc! Én sémi vagyok. Hogyan lehetnék én antiszemita? Pedig úgy utálom a zsidókat, mint a bűnömet!)

A kiválasztottság tétele tehát nem tagadható az antiszemitizmus vádja és arra kimért büntetés veszélye nélkül.

Mit is mond a zsidók istene (igen, továbbra is kisbetűvel, mert a keresztények pl. olyan istent nem fogadnak el, akiben nincs meg az emberiség iránti végtelen szeretet és az emberiség zömét egy magát felsőbbrendűnek nyilvánító csoport lábai elé veti, azaz az ilyen lény valójában nem az Isten)? Szóval, mit is mond JHVH a választottainak? Ezt:

Akkor kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket ti előletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erősebb nemzeteken.

Ha igyekszik az ember józanul gondolkozni és felfogni a szavak értelmét, akkor ez nem más, mint a világ meghódítására tett ígéret. Mégis, ha az ember azt meri mondani, hogy a zsidóság világhatalomra tör, akkor máris rajta az antiszemita jelző és ha valaki a társadalomban jelentős, netalántán meghatározó személyiség, akkor máris keresik a fogást rajta, hogy miként lehet dutyiba vágni mondjuk holokauszttagadás bűnével, akármivel, de mindenesetre szalonképtelenné téve a társadalmi életből kirekeszteni.. De számtalan itt nem idézett passzus mellett van még egy nagyon fontos is, íme:

5Móz 3:6-7

És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtük vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és kisdedeket is. De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára.

Mit is jelent ez a bekezdés? Nem többet és nem kevesebbet, minthogy isteni parancsra a meghódításra kijelölteket nem föltétlenül kell rabszolgaként életben hagyni, hanem bizony le kell öldösni. Mindenkit! Felnőttet, gyereket, katonakorú férfit és ártatlan öreget, asszonyt egyaránt. Most ha szemünket Palesztinára vetjük, ennek valósága kiabál! Az ő törvényeik szerint persze, nem bűn, amit tesznek, sőt, ha nem teszik, azt tekinti a vallásuk bűnnek. Merthogy ez is olvasható a mózesi törvénykönyvekben:

4 Móz. 31.13-17

Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme ő eléjök a táboron kívül. És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról. És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat? Ímé ők voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén. Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.

Bír. 2.1-3

Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, a mely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké. Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt.

Az írás címe lám, értelmet nyert, összeállt egyetlen gondolattá. Ha nem tartják be az istenük barbár parancsait, akkor őket bünteti. Bünteti azzal, hogy nem űzi ki előlük ellenségeiket, vagy azzal, hogy őket veti fogságba – ahogy tette az asszír időkben. Isteni parancsra hódítani, a világ népeit kiirtani, vagy szolgaságba hajtani – mindezek az alaptörvényük szerves részei.

Lépjünk azonban tovább. A zsidóság diaszpórában élt, számtalan nép, nemzet közé vegyülve, azoktól részben elkülönülve, zömmel a saját törvényei alatt. Hogy miért? Azért mert Mózes törvénye így intézkedik ez ügyben:

5Móz 17:15

Azt emeld magad fölé királynak, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt, nem tehetsz magad fölé idegent, ki nem az atyádfia.

Nos, fölmerül a kérdés: ha Izrael pl. csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor azt milyen minőségben teheti – és föltehetően teszi – meg? Mindenképp a saját törvényei szerint. Merthogy az a meghatározó számukra! Csakis úgy léphet be az Unióba, hogy ők adják a vezetést, felettük nem lehet uralkodó, csakis saját királyuk dirigálhatja őket. Most tekintsünk el attól, hogy a király valamiféle szakrális uralkodó, a zsidóság zöme nem is istenhívő, mégis alárendelő szellemével összhangban van az uralkodó személy. Messiásuk is főpap és/vagy király. Messiás, aki számukra az isten országát a földön megteremti. Hogy aztán mi a titulusa – király, uralkodó herceg, elnök, vagy igazgató – az teljesen közömbös. Nem a cím, hanem a hatalom és a szerepkör a lényeges.

Számukra, de nem a miénkre, akik nem tartozunk közéjük.

Mindig megrökönyödöm azon, amikor keresztény istentiszteleten, misén a pap az Ószövetségből vesz idézeteket és a híveket Izraelként szólítja meg. Ennek egyenes következménye, hogy már a főpapság is a kereszténységet az izraelita vallásnak alárendelten fogalmazza meg, júdeo- ill. zsidó-kereszténységről beszél. A pápa Canossát jár Izraelben, szinte hódol az izraeli rabbik, főrabbik előtt, mintha a kereszténység valóban az izraelitának alárendelt hitvilág lenne. Pedig ez hatalmas tévedés!

Kezdjük azon, hogy az izraeli szó istenlátót jelent és és a judaizmus alapvallását a Kr. e. VII. században fogalmazták csak meg, mint egy közösség vallását – de akkor is alapvetően mint a Jeruzsálem környéki arisztokráciáét. A korábbi időkre vetített 'történelmi' múlt nem létezik, zömmel a Jeruzsálemet környező népektől – elsősorban az egyiptomitól – 'kölcsönzött'. A vallás lényege pedig, hogy a hívők a főpapjaikon keresztül szerződést kötöttek istennel, aki a szerződés értelmében őket a világ uraivá teszi. Feltéve, ha a hívek maradéktalanul betartják az istentől kapott parancsokat – melyekből föntebb olvashattunk néhányat.

A judaizmus igazi belső lényegét a Kr. e. I. évszázad végén, a Kr. u. I. évszázad elején keletkezett Holt-tengeri tekercsekből érthetjük meg igazán. Allegro a tekercsek egyik tudósa keserűn jelentette ki, hogy „szörnyű egy vallás!” – és egy éven belül, mintegy szavainak igazolásaként el is halálozott. A tekercsek tanulmányozásából megérthető az Újszövetség létrejötte, ami nem a júdeai vallás folytatását, hanem éppen annak lényegétől való elhatárolódást jelenti. Amíg az izraelita vallás az isteni kiválasztottságra épülve evilágon kínál a híveinek a jövőben királyi életmódot, a judaizmusból kivált, azt megtagadó vallás elveti a született kiválasztottságot és Isten országába a meghívottságra alapozva kínál belépést. Azt sem evilágon, hanem a túlvilágon, a mennyek országában, ami az izraelita vallás hívei számára elfogadhatatlan.

Mégis, a mai vallási hódolat, ahogy pl. a katolikus főpapok – ide értve magát a legfőbb papi méltóságot, a pápát is – a zsidóság előtt hajbókol, azok minden intésére ugrik, azt jelzi, hogy a keresztény vallási közösségek életét alapvetően már nem a saját hitvallásuk, hanem a rájuk erőltetett izraelita felfogás határozza meg. Mindezek céljait biztosító legfőbb bunkó a holokauszt dogmatikus tételeinek az alkalmazása, a nem-zsidó közösségekben az önsanyargató lelkiismeret-furdalás táplálása és isten kiválasztottainak vélt és hirdetett legyilkolásárért folyamatos és egyre erősödő felelősségre vonása.

Ez pedig egyenes utat képez a világhatalom kiépítéséhez. Amit viszont a zsidó közösségek, azok vallási vezetői hevesen tagadnak, pedig minden lépésük ezt igazolja. A valóság ilyen mértékű eltagadása az izraelita hitvallás szerint nekik megengedett, merthogy a mózesi törvények nem tiltják a hozzájuk nem tartozókkal szembeni hamis tanúság tételt sem, még kevésbé a közönséges hazudozást. Az állandó zsigeri hazudozás pedig – sajnálatos módon – megrendítő tapasztalat. Manapság a zsidóságot képviselők egyetlen szavát sem lehet igazságként elfogadni, kvázi elhinni! Különösen nem, érdekellentétek esetében.

A vallási könyveikben több helyen is megfogalmazott világ meghódításának a tagadása – miközben az isteni törvény elleni lépést jelentene annak elhanyagolása – egyértelművé teszi, hogy ez a cél valóban élő és ennek elérése érdekében folyik a hazai, a nemzetközi zsidóság politikai aktivitása. És természetesen, ha valaki ezt észreveszi és szóvá teszi, akkor zubog rá az antiszemita, kirekesztő, rasszista, fasiszta, náci, nyilas jelzők garmadája – és jobb esetben csak kirekesztődik a társadalomból, keményebb esetben bíróság előtt kell felelnie antiszemita nézetei miatt. Ott pedig könnyű rábizonyítani a holokauszt tagadását, vagy ha nem, akkor hamis tanúskodást, azaz a börtön felé egyenes az útja. Különösen, ha zsidó ügyész zsidó bíróval tárgyaltatja az esetet és az ügyvédek is zsidók. Akiknek a saját kultúra-diktálta lépések fontosabbak, mint az igazság. Sőt, nagyon is!

Az írás címe ezek után, remélem, nem kínál megoldatlan gondot a gondolkozó olvasó számára.

A világhódítás ellen mindannyiunknak a lehetőséghez képest védekeznünk kell. Nem fogadhatjuk el, hogy a magyarság történelmét, kulturális értékeit idegen hódítók kisajátítsák és saját ősi területünkről minket kitiltsanak, vagy ott rabszolga sorba taszítsanak. A magyar műveltség mellérendelő, a világhódító izraeli pedig keményen alárendelő. A kettő összeférhetetlen! Nem ismerhetjük el egyetlen ránk telepedni szándékozónak sem isteni kiválasztottságát és ebből eredő jogait. Nem szolgálhatjuk a magát egy vérengző istennek a szolgálatába állított embercsoport megalázó, elnyomó életvitelét, politikáját. Ha a nyakunkba akaszkodnak, ha szolgálatra akarnak kényszeríteni – erővel, vagy aljas praktikával – akkor is nemet kell mondanunk és a nekünk szegezett erőt önmaguk ellen fordítani.

Gondolkodni a többet ésszel mint erővel alapon, és lerázni őket a nyakunkról. Ha leesnek és ebben összetörik magukat, az az ő hibájuk, bűnük. Nem vállalhatjuk át az agresszív hódításuk meghiúsulásából számukra keletkezett 'károkat'  – ahogy a II. világháború során keletkezetteket sem. Ne feledjük: nekünk, akiknek már kenyér sem jut az asztalra, kellene fizetni azoknak, akik kalácsban is bővelkednek, akik már nem ismerik a korgó gyomor dörgését.

Szabad Hirek