2011. augusztus 22. Közélet

A számítógép azok számára is komoly segítséget nyújthat, akik nem tudják hagyományos módon megosztani gondolataikat a környezetükkel, azaz kommunikációs sérültek. Egy kutatócsoport fáradozásának köszönhetően türelemmel és szakértelemmel egy 21. századi technológia alkalmazása komoly segítséget nyújthat számukra az önkifejezésben.

„Amivel foglalkozunk, az egy kicsit pedagógia, egy kicsit mesterséges intelligencia, egy kicsit képfeldolgozás” – fogalmazott az MNO-nak Miksztai-Réthey Brigitta, az ELTE Informatikai Kar Média- és Oktatásinformatikai Tanszékének tanársegédje, aki kutatótársaival a súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekek és fiatalok segítését célzó informatikai eszközök és játékok fejlesztésével foglalkozik az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi TÁMOP-projektben. Mint mondta, rendkívül összetett a program, és sok ember szakértelme kell hozzá. Dolgozik rajta pszichológus, gyógypedagógus, matematikus, informatikus, programozó. A projektben a Bliss Alapítvány Segítő Kommunikáció Módszertani Központjával (SKMK) folyamatosan kapcsolatot tartanak, kölcsönösen segítik egymást, tippeket adnak a másiknak, megosztják a sérültekkel kapcsolatos tapasztalataikat.

A programban részt vevők az SKMK növendékei, akik olyan halmozottan sérült gyermekek és fiatalok, akik kommunikációs sérültek, azaz nem tudnak beszélni, és valamilyen nem hagyományos módon osztják meg a gondolataikat. Az SKMK fiataloknak és időseknek egyaránt segít megtalálni és megtanulni az adott személy számára legmegfelelőbb módszert a kommunikációhoz. Aki nem tud beszélni, annak a szokásostól eltérő utakat kell választania gondolatai, érzései kifejezésére. A siketek jelbeszédével a legtöbben már találkoztak, de az augmentatív és alternatív kommunikációs – azaz a kiegészítő és alternatív kommunikációs – lehetőségek közül azok számára is megtalálható a megfelelő, akik a jelelést nem tudják elsajátítani. Létezik saját kommunikációs módszerük a siket-vakoknak, más típusú sérülések esetén sokan meg tudják tanulni egy betűtáblán vagy szótáblán mutogatva kifejezni mondanivalójukat. Akiknek ez nem sikerül, jelképekkel, képkártyákkal, fényképekkel oszthatják meg gondolataikat.

Arcelemzés

Az ELTE-IK NIPG csoportja (Neurális Információfeldolgozási Csoport) által kifejlesztett MouSense szoftver segítségével a számítógép egere helyett kapunk alternatív lehetőséget a számítógép irányításához. Ezt kétféle módon is lehet használni: az egyik lehetőség, hogy Wii kontroller segítségével bármilyen végtag mozgását a számítógépes kurzor mozgásává alakítja a szoftver, illetve webkamera segítségével fejmozgást tud kurzormozgássá konvertálni. Ebben a projektben ezt az utóbbit használják olyan számítógéppel segített fejlesztőfoglalkozások során, ahol sérült gyermekek, illetve fiatalok végzik a gyógypedagógus által számukra választott feladatot, és közben rögzítik a kameraképet és a feladatmegoldás közben a számítógépes eseményeket is. Ezt követően a gyógypedagógusok értékelése és az adatok elemzése következik. A kamera felvételeinek utólagos visszanézése nagyon sok pluszinformációt ad: elemzik az illető arcát, többek között azt vizsgálják, hogy érti-e a feladatot. Ez sokszor segít abban, hogy észrevegyék, valójában mi okoz nehézséget a feladat megoldása során az illetőnek.

Miért nem csinálja a feladatot?

A kisgyerekeknél azt egyszerű érteni, hogy megijed egy figurától, ha azonban nem oldja meg a feladatot, akkor ritkán tudjuk, hogy miért nem. Amikor egy kisgyerekkel először próbálnak dolgozni, akkor mindenféle trükköt alkalmaznak a siker érdekében. Volt olyan, hogy a képernyőn játszott bábjáték volt a kulcs ahhoz, hogy a gyermek a monitoron lévő információval foglalkozzon. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy egy-egy növendék kognitív és mozgásképessége semmilyen módon nem függ össze, tehát teljesen függetlenül kell tudni kezelni azt, hogy mennyire tud mozogni, és hogy milyen szintű feladat jelent megfelelő kihívást a számára. A projektben szereplő programok tartalma általában nem korlátozott, inkább keretjátéknak nevezhető. Ilyen például a kakukktojás-kereső, vagy a párosítós feladat: ezek tetszőlegesen nehezíthetők. Egyedileg kell eldönteni azt, hogy mi a tartalom – mondta a szakember.

Miksztai-Réthey Brigitta dolgozik együtt egy 18 éves lánnyal, aki teljesen ép értelmű, de csak úgy tudja végezni a feladatokat, ha 10-15 percenként szünetet tartanak, ugyanis a fejegérrel (MouSense) való munka komoly fizikai megerőltetést jelent a számára. Például egy egyszerű párosítós feladat – mondjuk megyék és megyeszékhelyek párosítása – számára komoly kihívást jelent: folyamatosan mozgatnia kell a kurzort, majd a megfelelő helyen egy helyben kell azt tartani: ez jelenti a választást. Öt-hat részfeladat teljesen ki tudja meríteni őt.

Megfelelő módszer

A munka során figyelembe kell venni a gyerek saját érdeklődését, mert a motiváció nagyon sokat számít. Számára egy-egy feladat nagyon nehéz lehet. Ha nem élvezetes, nem motiváló, akkor teljesen természetes, hogy nincs meg a kitartás arra, hogy hónapokig, évekig gyakoroljon valamit – fejtette ki Miksztai-Réthey Brigitta. A másik fontos dolog, hogy ezek a gyermekek és fiatalok a hagyományos módszerekkel – amikkel egy gyerek tudásszintjét, készségeit, képességeit felmérni szokás – nem tesztelhetők, ezért valódi képességeikről és tudásukról objektív képet kapni szinte lehetetlen feladat. „A klasszikus, bevált módszerek nem alkalmazhatók, ám ezekkel az általunk használt módszerekkel látjuk, hogy nagyon sok feladatot meg tudnak oldani, ha megfelelő eszközt adunk a kezükbe.”

Sok dolgot előre meg kell tanulniuk, hogy meg tudják oldani a feladatot: ilyen a fejegér használata, emellett a szakembernek biztosnak kell lennie abban, hogy értik a feladatokat. Ha nem, vagy rosszul válaszolnak, akkor gyakran a feladattal van probléma. Sok esetben ugyanis ezeknek a gyerekeknek nincs eszközük arra, hogy valamit közöljenek. Ezért a projekt célja az is, hogy módszert keressenek arra, hogy megtudják, mikor egyértelmű és mikor jó a válasz.

Összerakni a kommunikációt

A szakember elmondta: egy húszéves fiú, aki jelképekkel kommunikál, a tavat, várost és cirkuszt ábrázoló képekkel „mesélte el” egyik élményét, azt akarta közölni, hogy Siófokon a nyári táborban látta az utcán, hogy vándorcirkusz volt a városban. Miksztai-Réthey Brigitta hangsúlyozta: nyitottságra van szükség ahhoz, hogy „össze lehessen rakni” a kommunikáció tartalmát, így nemcsak a programok, hanem a teljes kommunikáció is egyénre szabott. A számítógép segíthet abban, hogy az illető össze tudja állítani a mondanivalóját. Nem kell senki, aki helyette kimond egy szót, hanem a számítógép segítségével lehet saját hangja és közölheti mondandóját.

A csoport rövid távú célja, hogy olyan arckifejezés-felismerést dolgozzanak ki a programmal, amely a webkamera segítségével fel tudja ismerni, hogy az a fiatal, akit „monitoroz”, mosolyog, szomorú, fáradt, esetleg kétségbeesett, vagy fél. Miksztai-Réthey Brigitta jelenleg egy olyan lánnyal dolgozik együtt, akinek nagyon jellegzetes arckifejezései vannak, és azt szeretné, ha el tudnának jutni egy olyan pontra, hogy az arckifejezések alapján a számítógép visszajelezzen, hogy „most már pihenni kellene”. Az elsődleges cél, hogy ezt a felismerést egy-két személyre kialakítsák. Utána jöhet a program továbbfejlesztése, aminek a célja, hogy a többi növendék egyéni kifejezéseiből is hasonló következtetéseket lehessen levonni.                                                                                                                         (MN)

Szabad Hírek