2012. november 30. Külföld

Időkjelei: Az Antikrisztusról és az eljövendő világkormányról hallva sok embernek egy katonai puccs vagy hasonló erőszakos hatalomátvétel jut eszébe. A Biblia azonban arra enged következtetni, hogy a megjövendölt világvezető más módszerekhez folyamodik majd a hatalom megszerzéséhez és „alattomban [más fordítások szerint békével] jön, és hízelkedéssel jut az országhoz”. (Dániel 11:21) A mai világra jellemző politikát figyelve nem nehéz elképzelni, hogyan hitetheti el egy megnyerő, jó képességekkel rendelkező vezető a világgal, hogy legfőbb szándéka a világ gazdasági és társadalmi megmentése.

Pál apostol is arra figyelmeztet, hogy„amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk.” (I. Thessalonika 5:3)

Több bibliai próféciából is arra lehet következtetni, hogy az Antikrisztus a vagyon újraelosztását használja majd népszerűségének növelésére, így a tömegek tényleg gazdasági megváltóként, a nép, vagy manapság népszerű kifejezéssel a 99% megmentőjeként üdvözlik majd. Az antikrisztusi világkormány minden jel szerint egy szocialista hatalom lesz.

„Zavartalanul [más fordítások szerint békésen] eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek.” (Dániel 11:24)

Ismét a békéről és a bőségről, a vagyon elosztásáról olvasunk.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy uralmát kizárólag a béke és bőség jellemzi majd, hiszen mindenkit nem fog tudni megtéveszteni és nem mindenki fogadja majd el az általa képviselt elveket, így számos háborút vív majd a teljes hatalom megszerzéséért illetve annak megerősítéséért (Dániel 11:22, 25-26, 29-31, 40-43, 44), azonban a vagyon újraelosztása valószínűleg stratégiájának fontos eleme lesz, főleg a nép elismerésének megszerzésében.

Az LaTimes.com  a következőket írja:

A Csatorna túlfeléről nézve Peter Reeve, brit képviselő nem egy kedves, szerethető kontinenst lát, ami pizzájáról, a Burgundiról vagy a BMW-iről híres. Ő a gonosz szovjet hatalmat látja.

Ez alkalommal azonban Brüsszel, nem Moszkva áll az egyre terjedő szuperkormány mögött, amelynek egyik legfőbb célja, hogy a Franciaországhoz és Németországhoz hasonló nemzeteket hűbérállamokká alakítsa. Nem a Szovjetunió, hanem az Európai Unió miatt aggódik.

A Brit Függetlenségi Párt (UKIP) képviselőjeként Reeve szeretné, ha országa minél előbb kilépne az Unióból, amíg még lehetséges.

„Őszintén hiszem, hogy egy Marxista forradalom van kialakulóban,” mondja Reeve. „Ez az ország is benne van, de ugyanakkor ágáll is ellene,” ami szerinte bátorítandó reakció.

Reeve disztópikus jövőképe az euró szkepticizmus szélsőségesebb kategóriájába tartozik Nagy-Britanniában, de az Európai Unióval szemben érzett elégedetlenség, sőt kifejezetten ellenséges érzelmek tagadhatatlanul erősödnek, egyre elképzelhetőbbé téve a brit kilépést.

Egyre több brit szerint az EU tagság többet árt az országnak, mint használ, legjobb esetben is visszatartja az országot gazdasági céljai elérésében, de sokak szerint minden szuverenitásától megfosztja és a hatalmat barátságtalan, választás nélkül kinevezett eurokraták kezébe helyezi Brüsszelben.

Egyes elemzők szerint ugyanakkor Nagy-Britannia hatalma jelentősen csökkenne az Unión kívül.

„Az amerikaiak mindig is azt mondták, hogy az angolok azért fontosak, mert nagy befolyással rendelkeznek Európában,” mondja Philip Whyte, a londoni székhelyű Európai Reformközpont kutatója. „Ha Anglia kilép ez EU-ból, Önök [az Egyesült Államokban] nem biztos, hogy Londont fogják felhívni fontos kérdésekben. Nem Nagy-Britanniát hívnák elsőként, hanem Németországot.”

David Cameron halogatja országa kapcsolatának rendezését az Unióval. Túlságosan elevenen él emlékezetében két korábbi konzervatív kollégájának, John Major és Margaret Thatcher esete, akik az európai kérdés körüli vitáknak köszönhették hatalmuk végét. Nem szeretné, ha ő lenne a harmadik a sorban.

Előbb utóbb azonban döntenie kell. Az európai vezetők legutóbbi brüsszeli találkozóján egyértelműen látható volt a brit miniszterelnökre nehezedő nyomás. A hazájában érzett düh, hogy több pénzt követelnek a britektől az EU költségvetésébe, arra kényszerítette Cameront, hogy elutasítson minden olyan javaslatot, ami szerinte egyet jelent a brit adófizetők kifosztásával. A tanácskozás sikertelenül zárult.

A brit lépések ugyanakkor dühítik az ország kontinentális partnereit, akiknek eltökélt szándéka az euró megmentése, miközben a saját valutájához ragaszkodó Nagy-Britannia az ellenkező irányba húz. Egyes EU tagállamok azt fontolgatják nem lenne-e jobb ajtót mutatni az együttműködést ily módon megtagadó klubtagnak, aki amúgy is kifelé húz. (idokjelei.hu)

Szabad Hirek