2010. január 12.  Közélet

Akkoriban, amikor a rendszerváltásnak hazudott módszer-, gengszter- és csillagváltás zajlott kis hazánkban, én éppen a nagymamámmal laktam együtt. Szegénykém már nem örvendett túl jó egészségnek, a szívbetegsége miatt nem lépcsőzhetett, így aztán a mindennapjai többnyire a második emeleti lakásban, az erkélyen meg a folyosón zajlottak. Az erkélyen a virágait locsolgatta, a folyosón pletykát cserélt a ház népével, a lakásban pedig jobb híján a tévét nézte, és közben terítőt hímzett. A parlamenti közvetítés volt a kedvenc műsora, soha nem mulasztotta el megnézni, és soha nem mulasztotta el, hogy beszámoljon nekem a hallottakról, amikor hazaértem a munkából.

A kedves olvasó ebből akár azt a következtetést is levonhatná, hogy húsz évvel ezelőtt a környék legtájékozottabb és legnaprakészebb suhanca voltam, ami a politikát illeti. Csakhogy ez nem így van. Húsz évvel ezelőtt éppen húszéves voltam; túl voltam a katonaságon, volt egy gyönyörű kedvesem, nem mellesleg pedig egy amatőr rockzenekarban doboltam. Hol érdekelt engem a parlament, a pártok meg a politika? Egész más p betűs hogyishívjákok fedték le érdeklődési körömnek mind a 360 fokát. (Természetesen a pergődobra meg a pókfocira gondoltam.)

Nem mondom, ha a hazaérkezésem után arról tájékoztatott volna a nagymamám: "Képzeld, Jenőkém, láttam ma a mjúziktévén egy klippet a Metallicától, hát komolyan mondom, amit ez a Lars Ulrich két lábdobbal művelt, az valami piramidális volt!" - nos, erre a közleményre nyilván felkaptam volna a fejemet. De nem így történt. Hazaértem, ledobtam magam az ebédlőasztal mellé, aztán, amíg belapátoltam a Nagyika isteni főztjét, ő előadást tartott nekem arról, miket mondtak már megint a parlamentben ezek a notórius napirend előtti felszólalók, és hogy milyen megátalkodottak ezek az FDSZ-esek.

No, annyira tájékozatlan azért nem voltam, hogy ne tudjam: a parlamentben nincs FDSZ nevű párt. Van az MDF, az SZDSZ, a kisgazdák, az MSZP, a KDNP meg a Fidesz, de olyan, hogy FDSZ, tán még a parlamenten kívül sincs. Mindazonáltal eszembe sem jutott rákérdezni, kik lehetnek azok a megátalkodott efdéeszesek. Kanalaztam Nagyika mennyei gulyását, és a tájékoztatót hallgatva hol hümmögtem, hol bólogattam, hol kicsinykét szörnyülködtem, ahogy az előadás tónusa megkívánta, de igazából a gondolataim már a délutáni zenekari próba körül forogtak, nem is beszélve az estvéli ritmikus sportgimnasztikáról, amit a fent említett gyönyörű Kedves társaságában terveztem megvalósítani. Hogyan is fértek volna bele ebbe a makulátlan gondolatkörbe holmi idióta politikusok?

A drága Nagyika már tizenöt éve halott, az én hamvas ifjúságomat is alaposan megtépázták az évek, az egykori Kedves is rég a másé már, a hajdani rockzenekarról pedig jobb nem is beszélni. És nekem azóta egyszer sem jutott eszembe az oly sokszor hallott, de soha ki nem derített értelmű kifejezés: efdéeszesek.

Egészen mostanáig. Merthogy mivel van tele pár napja a honi sajtó?

"Az MDF és az SZDSZ hosszú tárgyalásának eredményeképpen a két párt között, pontosabban a Demokrata Fórum és egyes szabad demokrata politikusok között szoros együttműködés várható. Amennyiben Fodor Gábor a jobboldali párt fővárosi listáját vezetné, akkor a liberális párt mögött álló pénzügyi körök hajlandóak lennének az MDF kampányát finanszírozni, és Bokros Lajost miniszterelnök-jelöltként támogatni. Ugyanakkor a megállapodás kényszerűnek tűnik, mert a Demokrata Fórum nem rendelkezik olyan infrastruktúrával, mint az SZDSZ, míg ez utóbbi párt gyakorlatilag elveszítette potenciálját, hogy bekerülhessen 2010-ben a parlamentbe."

Drága Nagyika! Holtodban is megkövetlek. Te már húsz évvel ezelőtt is láttad, hogy egykutya ez mind. A sok hülye betűszót bármilyen sorrendben össze lehet rendezni, végül ugyanaz jön ki belőle. MDF vagy SZDSZ vagy FDSZ... nem mindegy? Szabad Demokraták Fóruma vagy Fórum Demokraták Szövetsége... rabmadarak, dögkeselyűk, fonnyadt tulipánnal a csőrükben.

És most saját magamat is ki kell javítanom, mert mire ezen bogbejegyzés végére értem, már tudom, hogy egyáltalán nem az a helyzet, amit a címben írtam, miszerint az efdéeszesek már a spájzban vannak. Nem. Az a baj, hogy húsz hosszú esztendőn keresztül pöffeszkedtek a nappaliban.

Nagyon itt van már az ideje, hogy kivezessük őket az illemhelyre.

( szebbjovo.jobbikdebrecen.hu alapján szerk.)