2011. február 19. Közélet

A kilencvenes évek elején az akkoriban ellenzékben lévő SZDSZ-es politikusok és úgynevezett értelmiségiek világszerte rágalmazták az Antall-kormányt és Magyarországot, hogy szélsőjobboldali, sőt fasiszta politikát folytat, üldözi a zsidókat - és így tovább.

Egy alkalommal hallgattam Habsburg Ottó előadását, amelyben kitért arra, hogy másutt Európában ilyen nincs. Azt mondta, hogy odahaza, legyen valaki bármilyen kőkemény ellenzéki, az Európai Parlamentben vagy bármely más nemzetközi összejövetelen nézeteltéréseit félreteszi, és alárendeli a haza minden előtt elvének.

A nemzetrágalmazás lassan évszázados múltra tekint vissza hazánkban. Mielőtt továbbmennénk, érdemes néhány fogalmat tisztázni.

Hajdanában, deákkoromban azt tanultam filozófiából, természetesen a marxistából, hisz egyéb akkoriban nem létezett az egyetemeken, hogy "a fasizmus a nemzetközi finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája".

A nemzetközi finánctőkét értjük. Reakciós: fejlődés-visszafogó. Legimperialistább a globalista, az egész világra kiterjedő gazdasági, politikai, kulturális hatalom építője. A soviniszta abban különbözik a nacionalistától, hogy utóbbi szereti nemzetét, olykor talán túlságosan is, a soviniszta viszont gyűlöl. És akinek a szívében gyűlölet lakik bárki iránt, az senkit, a sajátjait sem szereti. No, ilyen az igazi fasiszta. A II. világháború óta a legmegsemmisítőbb vád a fasiszta és az antiszemita. 1918-19 bukott forradalmainak egymással számos okból torzsalkodó vezetői egy kérdésben megegyeztek. Ezt Kun Béla így foglalta össze: "szempontjaik sohasem voltak magyar szempontok, hanem mindenkor a nemzetközi proletárforradalom szempontjai". Lényegében ezen alapult mindhárom vörösterror: 1919-ben, majd Rákosi és Kádár alatt. De nemcsak Kun Béla, hanem balliberális társai: Károlyi, Jászi, Garami szempontjai is előbb voltak liberálisok, pacifisták, mint magyarok. Közismert Linder Béla őszirózsás hadügyér kijelentése: "Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!" A csehek, szerbek, románok mohón vetették magukat az országra - Károlyiék pedig megtiltották a védekezést. Például Szabadkát 1918. november 18-án egyetlen zászlóalj szerb foglalta el. A hadosztály-erejű német-magyar egység udvariasan kivonult.

Az emigrációban tovább vitáztak, de megegyeztek a "magyar szempontok" alárendelésében, ami propagandájukban könyörtelen magyarellenességet öltött. Mindent megtettek az ország lejáratása, sőt elpusztítása érdekében. Gyorsan kiépítették német és magyar nyelvű sajtójukat. Bedolgoztak a nyugati lapokba, és híreket gyártottak számukra. "Néhány hónap múlva az egész világon borzadva beszéltek arról, hogy Magyarországon zsarolók, rablók és gyilkosok uralkodnak", írja Az Ember szerkesztője, Göndör Ferenc. Hozzáteszi: "Nagy, nehéz munka volt ez." Kunfi Zsigmond népbiztos Bécsben az egyik legnagyobb lap, az Arbeiter Zeitung főszerkesztőjeként irányította az ország elleni nemzetközi ragalomhadjáratot. "A megvetés, az undor és felháborodás tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. [ ... l Minden erkölcsös. és tisztaságra valamit adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak a dögletes bűze ... " -ennyi talán elég is,

Az országból szinte egyetlen igaz hír nem jutott ki. Gondolhatjuk, mit jelentett mindez Trianon előtt!

Azt követelték. hogy Baranyát és az ország nyugati sávját is csatolják el az országtól. A jugoszláv megszállás árnyékában, 1920 augusztusában Nemzeti Tanácsot alakítottak, amely Linder Bélát pécsi polgármesterré választotta. Jászi és Linder ekkor már csöppet sem volt pacifista. Belgrádban memorandumban kérték, hogy saját sereget állíthassanak fel Magyarország ellen, s "a jugoszláv kormány ne adja át Magyarországnak a pécsi területet." Ám ez megtörtént a trianoni döntések végrehajtása során. Maradt a sajtóharc. Amikor 1922-ben híre járt, hogy Budapestet fürdővárossá akarják fejleszteni, akkor Az Ember - Göndör lapja - megírta, hogy Pesten pestisveszély fenyeget, még hamisított tisztifőorvosi jelentéseket is közölt.

A fasiszta gondolkodásának lényege, a gyűlölet irányulhat a szülőhaza ellen is. Főképp, ha az oly csúnyán megsértette őt. 1919-es elvtársi sértődöttsége újra felbugyogott Rákosiban, amikor 1945-ben hiába zárta ki a választásból a németeket és a jobboldaliakat, hiába felejtette le a listákról a papokat, köztisztviselőket, a kisgazdák 60 százalékot kaptak, a kommunisták 17-et, szövetségeseikkel együtt is kisebbségben maradtak. Az 1947-es választáson a kommunisták a kék céduláikkal 40-50 helyen is leszavaztak, mégsem jutottak túl a 24 százalékon. Mindkét választáson a legtöbb szavazatot a volt nyilas körzetekben szerezték. Rákosi ennek ellenére az ellene szavazó magyarokat nevezte "fasiszta népnek", és a világ országvezetői közül egyetlenként így kampányolt ellenünk, hazája ellen a párizsi béke előtt.

Amikor az 1990-es választásokon nem a "globális nemzetközi nagytőke" helyi kulturális és politikai képviselete, az SZDSZ nyert, ugyanilyen világraszóló Magyarország-ellenes lejárató hadjáratot folytatott befolyásos értelmisége révén. Most, hogy ismét "magyar szempontokat" képviselő pártok kerültek uralomra, pontosan ugyanaz zajlik, ami történik 1919 óta mindig. Csak a nevek változtak, a gyűlölet maradt - most éppen a liberalizmus ege alatt, ami igazolja, hogy a legeszesebb ideológiákat felülírja a gyűlölet, a szív romlottsága ..

A liberális-baloldali véleménygyárosok fejében meg sem fordul, hogy nemzetellenes rágalmaikkal mekkora kárt okoznak.(Magyar Nemzet)

Kommentál

Mint tudjuk a neomarxizmus megjelenése a multikulturalizmusnak nevezett förmedvényben. Nihilizmus mellett a társadalmi rombolás elve.

Valamint a másik kiegészítő irányzat, amely szerint a magyar érdek érvényesíteni a gazdaságban, kultúrában az már "antiszemitizmus". Mert az elkövetett bűnöknek az új nemzedéknek is kell lennie lelkiismeret furdalása. Azoknak akik akkor még nem is éltek. Mindezt az újabb és újabb adófizetők pénzéből történő kárpótlás érdekében.

Jobboldali gondolat