2010. július 28. Közélet
Az IMF- és az EU-delegációval megszakadt tárgyalások után éles kritikák fogalmazódtak meg a kormány magatartásával szemben. Mellár Tamás közgazdász viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy eddig még egyetlen ország sem hajtott végre sikeres stabilizációt és felzárkózást az IMF tanácsai és felügyelete mellett. Úgy véli, a kormány elszánta magát a gazdasági talpra állás programjának megvalósítására. Ez rövid távon komoly terheket jelent, éppen ezért csábítónak tűnhet az IMF-védernyő alá bújni. „De ne felejtsük el, az elmúlt negyven év tapasztalata arra figyelmeztet bennünket, hogy a kívülről várt segítség és tanácsok újabb adósságokat okoztak” – vélte a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója.

Az IMF- és az EU-delegációval megszakadt tárgyalások és Orbán Viktor azon nyilatkozata után, hogy az ősszel befejeződik az IMF-fel való hitelezési kapcsolatunk, éles kritikák fogalmazódtak meg szakértői körökben a kormány magatartásával szemben. 

Az első kritika szerint az IMF-fel való szakítás rövid távon jelentős költségeket jelent az ország számára: a forint árfolyama gyengül, ez még nehezebb helyzetbe hozza a devizaadósokat (beleértve a költségvetést is), a kamatláb és a kamatfelár növekszik, tehát az államadósság terhei növekszenek, leminősíthetik az országot, ami jelentősen megnehezíti az újabb államkötvények kibocsátását.

A második kritika alapján súlyos hiba befejezettnek nyilvánítani az IMF-fel való kapcsolatot, hiszen vissza kell fizetnünk a felvett hiteleket, illetve folyamatosan további külső forrásokra van szükségünk, amelyeket a legkedvezőbben az IMF révén tudunk elérni.

A harmadik szerint felesleges az IMF-re haragudni, ő csak jót akart nekünk, csupa olyan dolgot követelt meg, amely nekünk is érdekünk lenne: az államháztartási hiány további csökkentése, a szerkezeti reformok elindítása, az állami vállalatok támogatásának csökkentése, a nagy elosztási rendszerek reformja. Végül a parlament által megszavazott bankadó eltúlzott méretű és rossz konstrukciójú, ezért rontja növekedési esélyeinket, a hitelezés megdrágulásához vezet.

A kormánynak minden energiáját összpontosítani kell

A Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója szerint a négy pontból az első bizonnyal helytálló: a tárgyalások megszakadása és az IMF kitessékelése rövid távon súlyos terheket ró az országra. Éppen ezért a magyar kormánynak minden energiáját arra kell összpontosítania, hogy miként tudja pénzügyileg menedzselni a következő fél-egy esztendőt. Az eddig is igen szűkös mozgástér most még jobban beszűkül, tehát további egyensúlyjavító intézkedésekre van szükség a 29 ponton túl is. Továbbá új finanszírozási forrásokat kell keresni a világban, elsősorban a feltörekvő országokból.

Nincs igazuk a kritikusoknak

A második pont vonatkozásában azonban már nincs igazuk a kritikusoknak – véli Mellár Tamás. Az ország alapvető érdeke, hogy középtávon saját lábra állítsa a gazdaságot, hogy ne legyen szükség folyamatosan külső források bevonására. Ehhez elsősorban a költségvetés elsődleges szintű többletét kell elérni, hogy az adósságállomány csökkenthető legyen. Emellett a növekedés súlypontját a hazai tulajdontöbbségű vállalkozásokra kell helyezni, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya ne generáljon újabb adósságokat. Csak a pénzügyi stabilitás és önállóság bázisán képzelhető el sikeres gazdasági modernizáció és felzárkózás. Azt is mondhatjuk, hogy ezért a lehetőségért kell vállalnunk az első pontban jelzett rövid távú költségeket – mondta el.

Sokan sokféleképpen értékelték

Felhívta a figyelmet arra, hogy az IMF stabilizációs és modernizációs programjainak értékelése több ezer oldalra tehető. Sokan sokféleképpen értékelték, többek között olyan Nobel-díjas közgazdászok is súlyos kritikával illették az IMF szakmai programjait, mint J. Stiglitz vagy P. Krugman. Érdemes azonban egy tényt hangsúlyozni: eddig még egyetlen ország sem hajtott végre sikeres stabilizációt és felzárkózást az IMF tanácsai és felügyelete mellett. A washingtoni konszenzus és a magánnyugdíj-pénztárak elhibázott koncepcióját maguk az érintettek is beismerték. Mindazonáltal a nagy elosztási rendszerek reformját haladéktalanul meg kell kezdenie a kormánynak, mert a hiányok további finanszírozására nincsen mód – írja közleményében Mellár.

A bankadó lényegesen nem rontja a gazdasági növekedés esélyeit, mert a kereskedelmi bankok nem játszottak meghatározó szerepet a hazai kis- és középvállalkozások finanszírozásában. Bár a terhek áthárításával rövid távon növelhetik a klienseik anyagi terheit, összességében nem tudják befolyásolni a növekedés trendjét. Ugyanakkor viszont eléggé nyilvánvaló, hogy a vállalkozások hitelhez juttatását a kormánynak meg kell oldania, országos bankhálózat kialakításával, hitelszövetkezetek létrehozásával és a magánnyugdíj-pénztárak megtakarításainak célirányos átirányításával.

A kormány elszánta magát

A kutatási igazgató összességében úgy értékelte a helyzetet, hogy a kormány elszánta magát a gazdasági talpra állás programjának megvalósítására. Ez a program rövid távon komoly terheket és áldozatokat jelent, éppen ezért csábítónak tűnhet, hogy a biztonságos IMF-védernyő alá bújjunk ismét. „De ne felejtsük el, az elmúlt negyven év tapasztalata arra figyelmeztet bennünket, hogy a kívülről várt segítség és tanácsok újabb adósságokat okoztak és egy állandósult restrikciós spirálba torkolltak, amely ellehetetlenítette a felzárkózás és modernizáció célkitűzéseit” – fogalmazott. Az egyre erősödő nemzetközi pénzügyi nyomás egyben lehetőség is gazdasági ügyeink tisztába tételére.

Kommentál

Hiszen emlékszünk rá. Az IMF tanácsadói soha nem látták, hogy mértéktelen és kapzsi balliberális oligarchia alakult ki. Akik mindent megtettek az adó elkerülése érdekében. Csak a „nemzeti népjóléti alap” „túlzott” kiadásait látták. Meg a magas bérkifizetéseket. Ebből nem látták a balliberális funkcionálisok magas bérét. Milyen érdekes? Meg nem látták, hogy az újabb úgynevezett holokauszt kárpótlási támogatások mennyire növelik az állam hiányát. Nem látták, hogy magánnyugdíj-pénztárak vezetői milyen extra magas magán jövedelmet tettek zsebre csökkenő hozamok mellett. Vagyis az IMF „védőernyője a mértéktelen balliberális korrupció fent tartása.

(MNO alapján JOBBIK GONDOLAT)