2011-04-14 Közélet

Március 15-e örömére Lesz még magyar szabadság, lesz még demokratikus Magyar Köztársaság címmel tartott beszédet az ifjúsági tárca hajdani államtitkára, akinek nem tűnt föl működése idején, hogy párttársa – akivel közös elnökségben ült – két kézzel lopja az ifjúsági pályázati pénzeket.

Ez az ember most, hogy pártja nincsen kormányon, megszűntnek tekinti a magyar szabadságot és a demokratikus köztársaságot. Amelynek Parlamentjében hétköznapokon frakcióvezető.
Ki bolondult meg?
Ugyanez az ember, két nappal korábban értékelte az aktuális helyzetet. A kormánypártok alkotmánytervezetéről szólva kifogásolta, hogy aszerint a magyar történelem jogfolytonossága 1944. március 19-én szakadt meg:
„A Fidesz-KDNP alkotmánytervezete szerint a magyar történelem folytonossága 1944. március 19-én szakadt meg. A német megszállás rettenetes csapás volt a magyar nemzetre, miként Mohács, az ország három részre szakítása, majd kormányzása külországból évszázadokon át, és a trianoni béke is. A német megszállás egy olyan korszak mélypontja volt, amelyet az elviselhetetlen szegénység, az irredentizmus, a jogfosztás, a választójog korlátozása, a második világháborúba történő öngyilkos belépés és a zsidótörvények jellemeztek. Az Orbán-rendszer szerint ez belefér a történelmi folytonosságba, az 1946-os Második Köztársaság nem.”
Rettenetes homály gomolyog itt elő, a Mesterházy Attila ködös gondolatvilága.
Mit is mond a kipécézett mondat?

„Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállták 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.”
Ez a mondat tökéletes. A színtiszta történelmi valóságot rögzíti, precízen.
Mi lehet vele a baja az MSZP elnökének? Olvassuk el még egyszer:
„A német megszállás egy olyan korszak mélypontja volt, amelyet az elviselhetetlen szegénység, az irredentizmus, a jogfosztás, a választójog korlátozása, a második világháborúba történő öngyilkos belépés és a zsidótörvények jellemeztek. Az Orbán-rendszer szerint ez belefér a történelmi folytonosságba, az 1946-os Második Köztársaság nem.”
Akárhogy forgatjuk, nehéz másként értenünk, mint hogy az 1944. március 19-e előtti időket negatívnak ítéli meg a szerző, míg az 1946-os Második Köztársaságot pozitívnak.
Ez az a pillanat, amikor ítéletet hirdethetünk:
1. Az állami szuverenitás fogalmát nem érti az MSZP elnöke. Az 1946-os köztársaság nem a szuverenitás talaján született (megszállt, vesztes, önállóság nélküli államot kiáltottak ki), ez nyilvánvaló tény. Az 1946-os köztársaság az 1947-es párizsi békével (február 10.) nyerte el szuverenitását – elvben, ugyanis éppen Kovács Béla országgyűlési képviselő fél hónappal későbbi (február 25-ei) elrablása, majd a rá két napra kiadott kommunista nyilatkozat (miszerint fegyveres szovjetellenes összeesküvésben vett volna részt) dokumentálja, hogy egyetlen percig sem volt szó magyar szuverenitásról. (Ha lett volna szó, akkor a magyar államnak ki kellett volna állnia az elhurcolt országgyűlési képviselő mellett, de már Rákosiék nyilatkozata is mutatja, hogy egy percig sem fordult meg a fejükben, fogalmilag kizárt, hogy egy magyar Magyarországon szovjetellenes összeesküvést szervezzen, és ha így tenne is, a szovjet állam akkor sem foganatosíthatna semmilyen erőszakos cselekményt egy másik szuverén állam területén.
Mesterházy Attila nemzetközi kapcsolatok szakon végzett. Vagy be kell zárni a közgázt, ha egy hallgató ennyire tudatlanul kaphat diplomát, vagy Mesterházy Rákosi Mátyás egyenes szellemi jogutódja, akinek természetes, hogy képviselőtársát Budapesten erőszakkal lefoghatja, aztán elhurcolhatja egy idegen hatalom fegyveres testülete.
2. Értelmezhetetlen, amiről az MSZP elnöke az 1944. március 19-e előtti évekre utalva szól. És ez az ember vélhetően Magyarország miniszterelnöke volna, ha az MSZP megnyerte volna a tavalyi választást.
És ez az ember semmit sem ért az 1944-et megelőző évek magyar problematikájából (sem).
Hogyan lehetne a szuverén Magyarország miniszterelnöke, aki ennyire nem képes felfogni, miképpen szorult hazánk csapdahelyzetbe Hitler 1933-as hatalomra kerülése után?
Mesterházy Attila, úgy fest, utólag számon kéri a Hitler-ellenes politikát az akkori Magyarországon. Eszerint viszont két dologgal nincsen tisztában:
A) A Horthy-Magyarország sok tekintetben igenis náciellenes politikát folytatott. Például 1939 őszén csak ketten merészeltek ellentmondani Hitlernek a világon: Churchill brit miniszter (ismét az Admiralitás első lordja) és Teleki Pál magyar miniszterelnök. Utóbbi tevőlegesen is kiállt a Hitler ellen harcoló lengyel katonákért, akkor, amikor hazánkat csupa nácibarát kormányzatú állam vette körül.
Továbbá az MSZP elnöke még mindig nem érti, hogy a Bárdossy- és a Kállay-kormány azért küldött annyi katonát a keleti frontra, hogy – megőrizze a magyar szuverenitást. Teljesítették azt a minimumot, aminek megtagadása a német megszállást jelentette volna, már 1941 végén vagy ’42-ben vagy ’43-ban.
B) Miért akarták elkerülni a magyar kormányok a náci megszállást? Kiket védtek a magyar kormányok? A válasz nyilvánvaló, csak a magyar baloldal nem hajlandó tudomást venni a mégoly elviselhetetlen igazságról: egyebek között (éspedig tudatosan!) a magyar és a Magyarországra menekült másutt honos zsidóságot védték!!!
Az a magyar politikus, aki 1944 előtt itt tevőlegesen szembefordult volna a Hitler-birodalommal, egyet biztosan elért volna: azonnal bejöttek volna a nácik, és az összes zsidót kiirtották volna. Nem maradt volna itt élve zsidó, legföljebb hírmondónak néhány. Így megmenekült több tízezer, ami több tízezerrel múlja fölül a csehországi, lengyelországi, szlovákiai, romániai túlélő zsidóság lélekszámát.
Az MSZP elnöke a jelek szerint nem ért semmit sem a magyar politika egyik hajdani rettenetes dilemmájából. Ezzel szemben olyan döntést sugall, amely ha megvalósult volna, akkor több tízezer (plusz) zsidó áldozatot eredményezett volna (s persze több százezer nem zsidót is. Vajon ismeri-e Mesterházy Attila a varsói fölkelés történetét?).
És ez az ember miniszterelnöknek készül. És ezt az embert magukat haladónak gondoló, liberális meg baloldali emberek támogatják, akik között szép számmal találhatók a holokauszt rémével álmodók.
Ki bolondult itt meg, drága véreim?(gondola.hu)

Akkor ki is a gyűlölet keltő, drága aranybarátaim?

JOBBOLDALI GONDOLAT