2012. december 14. Közélet

Semmis az a kölcsönszerződés, amelynél a szerződésben nincs leírva az adóst terhelő minden költség – derül ki a Fővárosi Törvényszék OTP ellen múlt héten meghozott jogerős döntésének indoklásából. Az OTP ellen a teljes hiteldíj számítási módja alapján indított pert elsőfokon elbukta az a jogász, aki a Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület (PITEE) égisze alatt tevékenykedik. A Fővárosi Törvényszék számtalan pontban osztotta az elsőfok véleményét, a legfontosabb kérdésben azonban ellentétesen határozott. A részletes indoklás és a döntés alapján (ami ma került nyilvánosságra) úgy tűnik, a PITEE olyan fogást talált a rendszeren, amibe kapaszkodva szinte minden devizahiteles akár meg nem történtté is teheti az elmúlt évek lidércnyomását. Sokan azonban úgy vélik: a Kúria nem fogja változatlanul hagyni ezt az ítéletet.

A leírtak alapján az OTP a teljes hiteldíj (THM) számítása során figyelembe vette, hogy az adós a devizahitelhez vételi árfolyam jutott, míg a törlesztést eladásin teljesítette, de annak számítási módja és mértéke nem volt világos előtte. Hasonló okból a Szegedi Ítélőtábla a Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és felesége kezdeményezte perben ezt az eljárást már részben érvénytelennek minősítette. A Kúria iránymutatása az ilyen ügyekben még nem ad eligazítást, az ugyanis csak az egyoldalú szerződésmódosításokról szól (a gyakorlati következmények egyébként még ezen a téren is a konkrét ítéletekből derülhet majd ki). A helyzetnek viszont most mindenképpen változnia kell. Az OTP ugyanis mindkét ügyben törvényességi felülvizsgálatot kért.

Forinhitellé alakítják az egészet

A tét most már nagyon nagy. A mostani döntésben alaposan rávertek a szegedire. A bíróság ugyanis nem egyetlen pontot, hanem a teljes devizahitel-szerződést mondta ki semmisnek. A hitelintézeti törvény akkor hatályos szövege szerint ugyanis – mint az indoklásban olvasható – „semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót és a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb költségek meghatározását és összegét vagy becslését; továbbá a szerződéssel kapcsolatos összes költséget”. A költségek közé pedig a bíróság besorolta az árfolyamrést is.

Ez a fogalom azért sem bukkanhatott fel a leírások között, mert tulajdonképpen nem is létezett. Ezt a PITEE (mint látszik, igen ügyesen) vetette fel a felügyelet egyik tájékoztató anyagába és a Pénzügyi Békéltető Testület határozatának szövegezésébe kapaszkodva. A felügyelet annak idején tiltakozott az értelmezés ellen, de a bíróság az egyesületi nézőpontot tette magáévá. Kulcskérdés, hogy a vételi és eladási devizaárfolyam közötti eltérést a THM szempontjából költségnek kell-e tekinteni. Ha igen – mint ahogy a Fővárosi Törvényszék értelmezte –, akkor gyakorlatilag nincs olyan devizahiteles, aki ne tudna eredményesen fellépni bankja ellen.

A következmény pedig elsöprő. Semmisségnél – mint arra az ítélet is kitér – „a teljesített szolgáltatások kölcsönös egyidejű visszatérítésének van helye”. Az is kiderül, hogy az elszámolás milyen módon mehet végbe. A konkrét ügyben az elsőfokú bíróságnak a 2006 novemberében felvett 12 millió forintos kölcsönnél a jegybanki alapkamatot kell figyelembe vennie. Ez a hitel felvételekor 8,0 százalék volt, a válság alatt 11,5 százalékig futott fel, a kormányváltás előtt pedig 5,25 százalékon állt. Összességében tehát a devizahitelesek különlegesen jó (nyugodtan kedvezményesnek is minősíthetjük) feltételekkel szabadulhatnának tartozásuktól, elfeledve például azt, hogy a svájci frank árfolyama a felvétel kori 162 forintról mára 234-re emelkedett. Időközben volt magasabb is, ami most csak jó lehetne az adósoknak, hiszen az azzal számított törlesztő még nagyobbat harapott – az így tulajdonképpen forinttá alakított – tartozásukba.

(Azénpénzem.hu nyomán)

Szabad Hirek