A múlt héten az elviselhetetlen kánikulában vágott mellbe a „lesújtó hír”, négyévnyi vegetálás után hivatalosan is megszűnik az SZDSZ. Az a párt, amely a csekély mértékig sikeres rendszerváltoztatást követő két évtizedben folyamatosan ráerőltette akaratát az országra és fertőzte a hazai közéletet. Amit most a Fidesznél bírál a baloldal ő is azt tette. Hiszen a liberális retye-rutya elfoglalta a társadalom meghatározó státuszait. Birósság, ügyészség, állami hivatalok, bankok, állami tulajdon lenyúlás stb. Közben csak kisebbségi párt volt. Akkor is ő irányított amikor a MSZP volt hatalmon. Rá telepedett a külföldi vélemény alkotókra. Meghatározva az országunkról alkotott mindenkori képet. Csak be kellet vetni a "horty vagy antiszemitizmus vádját", hazugságait. És egyből blokkolta a demokráciát. Valamint a marxizmus jegyében gyengítette a keresztény vallás társadalmi szerepét. Emlékszünk rá? "Az egyházak ne politizáljanak" Azaz elég nekik a neoliberalizmus  áldozataiknak összeszedése.

Az SZDSZ történetét végigkíséri a mérhetetlen hatalomvágy, az általuk gyakran hangoztatott liberális szemlélet ellenére a másképp gondolkodók teljes kirekesztése és megbélyegzése. A „tárgyalásos forradalom” után szinte azonnal identitásválságba kerültek. A demokratikus alapjogokat, mint a gyülekezési, egyesülési, szólás- és sajtószabadság mind sikerült kivívni. A liberális párt így jobb híján, a különböző deviáns viselkedésformák népszerűsítésében és a hazánkban élő kisebbségek felheccelésében találta meg ideig-óráig továbbélésnek kulcsát. Nekik köszönhetjük többek között az úgynevezett: „megélhetési bűnözés” kifejezést, melynek árát mind a mai napig vérrel fizeti meg a magyar vidék.

Szépemlékű oktatási miniszterüknek, Magyar Bálintnak hála megtapasztalhattuk milyen a liberális oktatáspolitika. Kóka János pedig a liberális gazdaságpolitikájával okozott azóta is felbecsülhetetlen károkat az országnak. De nem jártak sokkal jobban a fővárosiak sem, a liberális városvezetés dilettantizmusának köszönhetően Prága, Pozsony és Varsó utcahosszal elhúzott a 25 éves BKV buszok kipufogófüstjében fuldokló Budapest mellett.

Az utolsó, számukra sorsfordító 2009-es EP választáson azt kérdezték óriásplakátjaikon: „Van-e 2000001 szabad demokrata szavazó?” Nem volt, még fele ennyi sem, mert még a törzsszavazóik is megunták az általuk képviselt arroganciát, erőszakosságot és korrupciós botrányokat. 2010-ben az országgyűlési választásokkor már rajthoz sem állnak, hamarosan pedig papíron is megszűnnek.

Az SZDSZ tehát 25 évnyi kártékonykodás után végleg a szeméttelepre kerül, oda ahova mindig is való volt, az általuk képviselt eszme és „értékrend” azonban itt marad. Az egykori liberális megmondóemberek úgy bújnak elő az utóbbi időben, mint a földigiliszták egy kiadós eső után.

Formálódik már az új SZDSZ, egy ideig úgy tűnt, hogy a zöld környezetvédő mázzal nyakon öntött LMP-ben fog reinkarnálódni a kimúlt szabad madarak szelleme. De végül nem így történt, a szélső liberálisok le is dobbantottak onnan, átnyergelve régi elvtársuk és szellemi példaképük Bajnai Gordon pártjába. Mint ahogy tartja a közmondás: „Szépen összefújja a szemetet a szél”. Van már ott mindenféle régi jómadár. Elég, ha az egykori TASZ-os , kendermagos Juhász Péterre gondolunk. A szívében mindig liberális Gyurcsány is örömest csatlakozna, és szívesen is látnák, de ő már menthetetlen ezért, bár fájó szívvel, de veszni hagyják. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a teljesen súlytalan Mesterházy és a wallisos Bajnai pártharcból a régi SZDSZ-es prominensek, szinte kivétel nélkül utóbbi pártját fogják.

Akadtak - nem is olyan kevesen - olyan is, akik a Szadesz süllyedő bárkájáról a Fidesz éppen jó szelet kapó vitorlására ugrottak át. Az első renegát az SZDSZ egykori elnöke, Tölgyesi Péter volt - de ő legalább a hatalom csúcsán, '94-ben lépett le, és neki nagyjából még el is hittük, hogy egyszerűen nem akart összefeküdni a posztkommunistákkal. (Nota bene: ettől még semmivel sem lett kevésbé ellenszenves alak.) Bár Tölgyessi akkori új nézőpontjai miatt (nem akart együttműködni a baloldallal ), gyorsan megbuktatták...

Az igazi átállási hullám csak az anyapárt teljes megsemmisülése után indult el. Nem élvonalbeli politikusokról van szó, hiszen ők alapból vállalhatatlanok voltak az elmúlt nyolc év után. A holdudvar, ama sokat emlegetett "nemzeti szürkeállomány" volt az, amely időben ébredt. Így lett a Magyar Rádió élén a balliberális kormányokat gátlástalanul kiszolgáló, SZDSZ-alapító Such Györgyből a Hunnia Filmstúdió vezetője, majd Kövér László jobbkeze az Országgyűlés vezetésében. S így lehet irodája a Miniszterelnökségtől két ajtónyira a kilencvenes évek veterán gyűlölködőjének, az SZDSZ egykori nagyasszonyának, Hegedűs Zsuzsának.

Persze, lehet érvelni, hogy ezek az emberek "megtértek" a nemzeti oldalra, s mi most csúnyán ki akarjuk rekeszteni őket. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy e tékozló fiúk/lányok az első adandó alkalommal ránk gyújtják az atyai házat és lelépnek a családi ezüsttel, vissza azokhoz, akikhez mindig is tartoztak, ha pillanatnyi érdekük ezt kívánja. Mert számukra minden párt nyitott ajtó.

Tehát a pár éve szétvert liberális bandériumok ismét kezdenek csatasorba rendeződni, a megtépázott kopott tollasokat ábrázoló zászlók ugyan végleg a szertárba kerülnek. De csupán a lobogók és a zászlósurak némelyikét cserélték le a mögöttük álló eszme és az azt képviselő hadak ugyanazok és ugyanolyan veszélyesek, mint az egykori SZDSZ esetében. Egyre erősödő hatalomvágyuk mellett mára az engesztelhetetlen bosszú is hajtja őket. Semmit sem változtak és tanultak, ha visszatérnének a hatalomba pont ott folytatnák az ország lezüllesztését és szét rablását ahol pár éve abbahagyták. (jobbegyenes.blog.hu)

Szabad Hirek