2010. április 18. Közélet

Ma a Kossuth-téren, a Parlament előtt félárbocra eresztették a nemzeti zászlót, s országszerte fekete lobogók vannak a közintézményeken. Nemzeti gyásznap van, pedig nem magyar embertől búcsúzunk. Mi közünk van nekünk a lengyel államfő halálához - kérdezik sokan. Több, mint elsőre gondolnánk.

Lech Kaczynski azon fájdalmasan kevés kelet-közép-európai politikus közé tartozott, akinek sem múltjában, sem jelenkori munkásságában nem kellett szégyellnie semmit. Egész életét hazája függetlenségének és felemelésének szentelte.

Ikertestvérével, Jaroslaw-val a legsötétebb sztálinizmus idején, 1949-ben született Varsóban. Jogi egyetemi tanulmányait a fővárosban, illetve a lengyel nemzeti ellenállás fellegvárában, Gdansk-ban végezte. Utóbbi egész életére meghatározó hatással volt. A hetvenes évek végétől a kibontakozóban levő antikommunista munkásmozgalom (igen, bizony lengyel földön ilyen is - sőt, elsősorban ilyen! - volt) jogi tanácsadójaként működött. Fáradhatatlanul járta a gyárakat, üzemeket, hogy ráébressze a munkásokat: a proletárnak nevezett diktatúra valójában a kapitalista kizsákmányolásnál is jobban megnyomorítja, és jogfosztottá teszi őket.

A nyolcvanas évek maratoni szakszervezeti küzdelmeiben - melyek fokozatosan váltak össznemzeti demokratikus ellenállássá - fontos szerepet játszott, a Szolidaritás egyik vezetőjeként országos ismertségre tett szert.

A Lengyelországban is elhazudott, rendszerváltásnak nevezett kommunista hatalomátmentésbe képtelen volt belenyugodni. Lech Walesa közeli tanácsadójaként és bizalmasaként ő is halászhatott volna a privatizáció, a nemzeti vagyon elkótyavetyélésének zavarosában - ám pontosan a fenti jelenségek miatt szakított az elnökkel 1992-ben.

A nagypolitikába 2000-ben tért vissza, egy évig igazságügyminiszter volt Jerzy Buzek jobboldali kormányában. Működésével igen hamar népszerűtlenné vált a korrupt politikusok és konjunktúralovagok között - ám annál nagyobb tetszést aratott a széles közvéleményben. 2001-ben alapította meg testvérével saját pártjukat, a Jog és Igazságot (PiS).

Egy évvel később szülővárosa, Varsó polgármesterévé választották. Kemény kézzel tett rendet a korábban korrupcióba süllyedő fővárosban, sőt ahhoz is volt bátorsága, hogy betiltsa az perverz, exchibiconista "meleg felvonulást". Ettől kezdve Kaczynski az ultraliberálisok támadásainak állandó céltáblájává vált, ám ettől csak még népszerűbbé vált az egyszerű emberek körében. (Liberális támadás keretében populistának, fasisztának, szélsőségnek kiáltották ki. Mégis cselekedet hiába támadta a liberális csőcselék. A lengyel nép többsége mellette állt. Nagy embert vesztet Európa.)

A PiS választási győzelme után, 2005-ben elnökké választották. Sokan várták, hogy az államfői bársonyszékben majd "megszelídül" - ám Ő semmit sem adott fel radikális nemzeti és keresztény elveiből. Rövid időn belül Brüsszel első számú "mumusává" lépett elő, hiszen az Eurokolhoz vezetői előtt hajbókoló kelet-közép-európai politikusokkal ellentétben minden körülmények közt megalkuvásmentesen képviselte hazája érdekeit. A PiS kormányzása alatt Lengyelországban végbe ment az igazi rendszerváltás. A gazdasági és kulturális pozícióikból korábban kirobbanthatatlannak tűnő posztkommunistákat és ultraliberális fegyverhordozóikat jelentősen visszaszorították, a gazdaságot pedig a belső, nemzeti piacra építve állították növekedési pályára. Nem véletlen, hogy világválság Európa-szerte lengyel földön éreztette legkevésbé a hatását. (A lengyel Biróságot európai szintre emelte.)

Ezek bizony súlyos bűnök liberálisék szemében, melyeket még halálában sem bocsájtanak meg neki. Nem véletlen, hogy az Origo a tragédiáról szóló cikk címében(!) " tehetséges populistának" nevezi az államférfit, sőt az Index tahó publicistája "álságos ájtatoskodásnak"  tartja , hogy az egyetlen velünk szimpatizáló európai nép államfőjének halála kapcsán nemzeti gyásznapot tartunk. (Lengyel kisebbségi balliberális csőcselék felvonult, hogy hová temethetik szerintük.)

Mi azonban pontosan tudjuk, mit vesztettünk Lech Kazcynskivel: olyan példaképet, amelynek ott kell(ene) lebegnie minden magát nemzetinek és kereszténynek valló politikus előtt. Igenis le lehet élni egy életet piszkos alkuk nélkül, szembe lehet menni a mindent, mindig jobban tudó ultraliberális siserehad görcsös nemzetellenes akaratával, lehet egyenes gerinccel is tárgyalni a világ hatalmasságaival is! Nem csak a mi veszteségünk nagy, de az egész kontinensé is. Lech Kaczynski keresztény volt, nemzeti elkötelezettségű és kérlelhetetlen ellensége a totalitárius diktatúrák minden átmentett maradványának. Vagyis a szó igazi értelmében: európai. Jelen állás szerint az utolsó európai államfő...

Nyugodjék békében........

(barikad.hu alapján szerk.)