2011. október 26. Közélet

Nagy a versenyfutás, hogy ki tudja összeterelni a hiteles politikai vezetés nélkül maradt balliberális tábort, és ebből nem csak politikai szerveződések és (ál)civil mozgalmak akarnak hasznot húzni.

Pityinger László, alias Dopeman, az alvilági „rap-sztárok” fenegyereke megint alkotott. Neki sem tetszik a rendszer, és úgy gondolta, ennek olyan formában tud leginkább hangot adni, ha kimegy október 23-án az Erzsébet hídra, és mielőtt megérkeznek a 2010 tavasza óta permanens rettegésben élő demokraták, jól megmondja a frankót. Dopeman fogta is magát, és bazmegezett egy sort. Elküldte melegebb éghajlatra a teljes politikai palettát, meg úgy általában mindent és mindenkit: a médiát, a birka magyar népet és a parkolócédulákat. Mindezt megspékelve a magyar himnusz éneklésével. Aki nem hiszi, járjon utána.

Az első reakció ilyen és ehhez hasonló esetekben a felháborodásé. Egy senkiházi médiaceleb kapucnis pulcsiban és napszemüvegben gyalázza nemzeti imádságunkat. Az első sokkon azonban hamar túltesszük magunkat. Egy olyan országban, ahol az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke seggbe szorult papírdarabokról ír verseket, és ezt a kormány a Nemzeti Kulturális Alap igazgatói székével jutalmazza, kit érdekel, hogy egy mocskos szájú gengszter-rapper miről nyögdécsel? Arról nem is beszélve, hogy a klip nyilvánvaló célja a botránykeltés, minél nagyobb vihart kavarni, aztán a társadalmi felzúdulás farvízén beevickélni a fősodratú média egyik mellékcsatornájába, ahol aztán egy-két hétig megint lehet lubickolni a közfigyelemben.

Ebben a sztoriban inkább az az érdekes, hogy ez a klip miért most és miért ilyen közegben jelent meg. Bár az underground zenei világnak elemi része a lázadás, a rendszerellenesség, a „beszólás”, és arra is van példa, hogy a társadalomkritikába politikai állásfoglalás is vegyül, az mégiscsak újdonságnak számít, hogy egy rapper fogja magát, kimegy egy tüntetésre, és klipet forgat róla. Ráadásul ez esetben a mondanivaló a szó szoros értelmében a bazmegolásra és a himnuszgyalázásra korlátozódik, művészünk nem is akar ennél többet mondani, pedig munkásságát ismerve, ennél azért picivel (tényleg csak picivel) magvasabb gondolatai is voltak már neki.

Dopeman száma egyértelmű politikai megnyilatkozás, amely jól rímel az utóbbi hetekben befutott Karsay Dorottya nyafogására. A kormány másfél éves tevékenysége ellen lassan összeáll a népfront. Van, aki fröcsögve, mint Kertész Ákos, valaki affektálva, mint az előbb említett Karsay „Nem Tetszik” Dorottya, és van, aki káromkodva, mint Pityinger László. Nagy a versenyfutás, hogy ki tudja összeterelni a hiteles politikai vezetés nélkül maradt balliberális tábort, és ebből nem csak politikai szerveződések és (ál)civil mozgalmak akarnak hasznot húzni.

Sokan vannak, akiknek nem tetszik ez a mostani rendszer, és egyre nő a mindenkit utálók tábora, akik, ha a TV-ben meglátnak egy öltönyben magyarázó embert, azonnal átkapcsolnak, és ha a sarki presszóban szóba jön a politika, általában a „leggéppuskáznám az összes rohadt politikust” érvvel zárul a vita. Őket az ellenzéki pártok törvénymódosító javaslatai és lakossági fórumai már a legkevésbé sem hatják meg, annál inkább fogékonyak a politika- és politikusellenességgel kampányoló véleményvezérek szavaira.

Nagy kérdés, hogy az a tömeg, amely vasárnap délután az Erzsébet hídnál összeverbuválódott, bízva a „civil” ellenállásban, meddig tartható együtt. Sokakat már maga a párttá szerveződés ötlete is elriaszthat, pedig a jelek szerint a dolgok ez irányba tartanak. A kevésbé naivak talán még ezt is lenyelik, és az sem zavarja őket, ha egy két MSZP-SZDSZ érában elkopott szélsőliberális fazon kezd el magyarázni demokráciáról, emberi jogokról meg toleranciáról. A Dopeman-féle primitívség és per definitionem nemzetgyalázás viszont az értelmiségi réteg nagy részét elriaszthatja. Márpedig ha azt nézem, hogy az utóbbi hetekben a ballib média hogy kezdte el futtatni a nyócker csillagát, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy a következő Egymillióan a magyar sajtószabadságért tüntetésen Bródy és Kulka János mellett Dopeman ragad majd mikrofont. Talán még azt is elénekli, hogy „Nincsen köztünk csicska”. Na az lesz Magyarország rémálma.

(Barikad.hu)

Szabad Hírek