"Balliberális fingás, aminek be kakálás lesz a vége."
2012. december 3. Közélet

A politikai napirendre került ügyek egy része erősen aszimmetrikus: ha egy országot katasztrófa sújt, nemzeti büszkeség tölt el, vagy olyan téma kerül a napirendre, amelyben a lakosság elsöprő többsége alapvetően azonos véleményen van, a politikai szereplők többsége látszólag ugyanazt mondja. Az ilyen egyoldalú  vagy egyesítő ügyek esetében az elméletileg létező érvek egyik csoportja nevezhető csak legitimnek: senki sem örül annak, ha valamilyen katasztrófa történt, senki sem drukkol az országa ellen és – a szélsőséges erőket leszámítva - senki sem akar antiszemitának látszani. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a politikai szereplők érdeke is azonos lenne, amikor az ilyen ügyekben - akár ugyanazon a színpadon állva - megnyilvánulnak.

 (Fotó: Index)

Sejtem, hogy sokak számára elképesztő cinizmusra vall, ha egy elemző politikai érdekekről, nyereségekről és veszteségekről beszél az antiszemitizmus elleni fellépés kapcsán. Tiszteletben tartom azok véleményét, akik őszintén hisznek abban, hogy a politikusok ilyen ügyekben csak a személyes morális elkötelezettségüknek engedelmeskednek, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a politika ezeket a témákat is a saját logikája alapján dolgozza fel (ami természetesen nem jelenti azt, hogy függetlenül a politikusok személyes meggyőződésétől, de azt igen, hogy a két szempontot együttesen figyelembe véve). Ahogy más napirendi témák esetében, itt is pontosan tudni lehet, hogy a téma felmerülése kinek kedvezőbb, ki az úgynevezett ügybirtokos, s az is általában világos, hogy kik azok, akik inkább az ügy elnyomásában, a figyelem más irányba történő elterelésében érdekeltek.

A mai politikai rendezvény, ahol együtt szerepelt a szocialista párt elnöke, az ország volt miniszterelnöke és a Fidesz frakcióvezetője, kivételesen tanulságos esettanulmánya volt annak, hogy miképpen lehet egészen másképp beszélni ugyanarról. Az az érzésem, hogy a fellépőket a helyszínen hallgatók többsége Bajnai Gordon beszédét érezte a legközelebb magához, jelentős részben azért, mert ez a szónoklat volt a leginkább középre beszélő és a legkevésbé konfrontatív. Mindez persze nem ellentétes a volt miniszterelnök stratégiai céljaival, ugyanakkor látni kell, hogy ezzel a beszéddel politikai értelemben ő tudott a legkevesebbet profitálni. A mai rendezvényt a másik két fellépő sokkal inkább a maga javára tudta fordítani: Rogán Antal már önmagában jelenlétével, Mesterházy Attila pedig azzal, hogy Bajnainál sokkal erőteljesebb, politikusabb beszédet mondott.

Rogán Antal kétségtelenül kockáztatott, amikor elvállalta a fellépést egy alapvetően baloldali-liberális ihletettségű rendezvényen. Számítani lehetett arra, hogy ellenséges fogadtatásban lesz része, s abban sem lehetett biztos, hogy mit gondol majd részvételéről a jobboldali szavazótábor. Rogán azonban helytállt, éles és határozott beszédet tartott, amellyel nagy szolgálatot tett ebben az ügyben pártjának, ugyanakkor saját politikusi karakterét is megerősítette.  Kihasználta az alkalmat, hogy úgy váljon az ügyben egyelőre hallgatag miniszterelnök fideszes ellenpárjává, hogy látszólag egy pillanatra sem konfrontálódott vele, sőt, alapvetően a Fidesz politikai céljait segítette.

Mesterházy Attila – bár sokak számára bizonyára ez a hasonlat is elképesztő lesz – ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint Orbán Viktor a híres 1989-es beszédében. Természetesen nem tartalmi analógiáról beszélek, sem a felszólalások, sem a rendezvények esetében. Egyszerűen csak arról, hogy Mesterházy most ugyanúgy felrúgta a várt (elvárt?) „békepárti” konszenzust, mint Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor a fiatal Orbán. Látni kell, hogy ezzel az ízig-vérig „politikus” megközelítéssel Mesterházy sokat profitált: nem Bajnai, hanem ő mondhatta el így azokat a kormányellenes mondatokat, amelyekre a baloldali-liberális tábor várt, és hozzá kapcsolódnak azok a javaslatok, amelyekről a hírek szólnak, ő volt arra képes, hogy olyanokat mondjon, amelyekkel továbbra is napirenden tartható az ügy. Lehet, hogy az ellenzéki véleményvezérek és az itteni nagykövetségekről elinduló diplomáciai táviratok a visszafogott Bajnait dicsérik, de politikai értelemben a mai nap két nyertese Rogán és Mesterházy, akik képesek voltak valami újat hozzátenni korábbi megítélésükhöz, akik fel és ki tudták használni az alkalmat politikai céljaik segítésére.

Az igazság közben a látszathoz képest, hogy a szélsőséges MSZP-LMP-DK-Mazsihisz politikai kommandó lehetőséget nyert a Jobbiknak köszönhetően. Már senki sem beszél a lényegi felvetésről...Beinjekciózták a társadalomban a romboló vírust: "antiszemitizmus"...

Szabad Hirek