2012. december 19. Közélet

Változás a Nemzeti Színház élén: fél év múlva elköszön Alföldi Róbert, s jön az új igazgató, Vidnyánszky Attila. Előre meg lehetett jósolni, hogy Alföldi „bukása” esetén nagy ricsaj lesz a liberális alvégen. Így is történt: a szinhaz.hu nevű – politikai elkötelezettségét tekintve balliberális – portálon „szebbnél-szebb” hozzászólásokat olvashatunk, csak úgy ömlik a gyűlölet mocska. (Hiába a gyűlölet az újmarxisból, azaz ahogy nevezzük, a halliberalizmus eszméje. szerk)

Nemrég írtam egy nyúlfarknyi szöveget a matyóhímzésről. Pontosabban a kiváló operatőr, Ragályi Elemér és a matyóhímzés különös viszonyáról. Történt ugyanis, hogy a Kossuth-díjas művész éppen Vidnyánszky Attila kapcsán ezzel a felkiáltással zárta mondókáját: „A matyóhímzéses kurva életbe!” Amikor ma a szinhaz.hu portálon sorjázó hozzászólásokat olvastam, eszembe jutott Ragályi és matyóhímzéses mondata.

Az említett portál egyik írásában arról olvashatunk, kikkel fog együtt dolgozni a Nemzeti Színház új vezetője. Az első hozzászólást idézem (betűhíven):

„na, ezeket megkapjuk.. majd adnak szentmiséket részeges orgiával és rovásírással.. lol”

A szép idézet szerzője: Málnási Zsuzsi. Megnéztem hölgyünk fészbuk oldalát. Neve mellett zárójelben ezt olvasom: (Zsuzsicica). A bemutatkozás rovatban cicánk ezt írja:

„messze földön híres a remek ízlésem és a pocsék modorom”. Ez utóbbi állításra rögvest bólintottam: csak pocsék modorú ember „szentmisézik”.

Cicánk fészbuk oldala egyébként a pocsék modor gazdag tárháza. Hoffmann Rózsárólpéldául ezt írja a neveletlen cica: „jellemtelen arrogáns hazug féreg”. Nem az a legnagyobb baj ezzel az idézettel, hogy cicánk nem ismeri a központozást, hanem az, hogy „féreg”-nek nevez – egy hölgyet. Cicánk modora kétségtelenül pocsék, de féregnek nevezni egy hölgyet…. Ez már több mint modortalanság.

Nem meglepő, hogy cicánk a fészbuk oldalán ezt írja önmagáról: „ARANY KÖZÉPUTAS LIBERÁLIS”. Ez az, ami nincs. Liberálisnak lenni ugyanis középen nemlehet – a liberálisok helye mindig szélen van. Mindenféle értelemben.

Kérdés persze, hogy a pocsék modorát jelenleg éppen Nürnbergben csiszolgató cicának miért éppen a „szentmisék” jutottak az eszébe – ráadásul orgiával és rovásírással fűszerezve. A választ nem tudom, csak sejtem. „Magyarozni” ma nagy divat, a kereszténységbe rúgni pedig pláne „menő”. Ettől liberális egy liberális. A kereszténység utálatához tölts egy nagy adag „magyarozást”, s máris kész az ajrópaiízű liberális koktél.

Málnási cicáról – mint jeleztem fentebb – eszembe jutott Ragályi mester matyóhímzéses grammatikai egysége. Írtam már: nem értettem, hogy Vidnyánszkiról miért éppen a matyóhímzés jutott Ragályi eszébe. Most Málnási cica mondatát olvastam álmélkodva: miért ez a zsigeri gyűlölet? „Genetikusan” ilyen ez a Zsuzsicica? Vagy ezt tanulta apukától-anyukától?

Ha fordított Ragályi lennék, cicánk „szentmisés” megjegyzése olvastán így kiáltanék fel: „A sóletes-maceszos k…a életbe!” Én azonban nem mondok-írok ilyesmit. Mert nem vagyok se ilyen, se olyan Ragályi. S pláne nem vagyok Zsuzsicica. Ráadásul advent van, az ember ilyenkor nemcsak a lelkében igyekszik rendet tenni, hanem a szavakat is leporolja-tisztogatja. Nem mondok tehát én semmi rosszat erről a nürnbergi cicáról. Hisz tudjuk jól: Istennél a kegyelem…

Szabad Hirek