2012. május 9. Közélet

Május 7-én kora délután nézegetem kedvenc baloldali lapjaimat. Csak a címeket olvasom el, mert se időm, se kedvem érdektelen, terjengős írásokban elmélyedni. Két cím viszont felkelti a figyelmemet. El is olvasom türelmesen a címek alatti szövegeket, s megérzéseimben nem csalatkozom. Mindkét írás az olvasó szándékos félrevezetésének a gyümölcse. Azaz balliberális sajtószabadság példája...

Az első szöveg a Népszabadság című lapban jelent meg, címe: „Lopakodó Horthy-kultusz”. Már a jelző is igen beszédes. Teljesen "összekakáltam" magam.

A szerző hosszú írását nem ismertetem, fölöslegesen nem rabolom az olvasók idejét. Mindössze egy rövid részt idézek az írásból:

„Gyömrőn az önkormányzat – jobbikos javaslatra – váratlanul úgy döntött, hogy a Szabadság teret Horthy Miklósról nevezi el. A lakosság részéről nagy az ellenállás: nem pusztán Gyömrő, az egész ország szempontjából se mindegy, végül sikerül-e megakadályozni a névcserét.”

Mi ebben a szövegrészletben a furcsa? „A lakosság részéről nagy az ellenállás” – írja a népszabis szerző. Mi a bizonyíték a nagy ellenállásra? Semmi. Legalábbis a cikkből nem tudjuk meg, minő jelei lennének a gyömrői népi ellenállásnak. Ezért - időt és energiát nem kímélve - nyomozásba kezdtem. Hogy megtudjam, mekkora az ellenállás.

Az interneten lakossági tiltakozásnak nyomát nem leltem. Azt megtudtam, hogy a Gyurcsány-párt tiltakozik a tér „átnevezése” ellen (zárójelben jegyzem meg: a népszabis szerző elhallgatja, hogy a gyömrői Szabadság teret 1945 előtt Horthy térnek hívták, tehát a tér nem új nevet kap, csupán a szovjet megszállás előtti régi nevét kapja vissza). Gyurcsányék mellett más politikai képződmények is tiltakoznak, például a Munkáspárt 2006 nevezetű társaság, amelynek a felhívásában ezt olvasom:

„Most Gyömrő főtere az áldozat, amelyre a fasiszta diktátor, Horthy nevét akarják kényszeríteni.”

Horthyt lehet szeretni, lehet utálni, de fasiszta diktátornak nevezni ostobaság. Már a késő háborús bűnös Kádár-korszakban sem használták a „fasizmus” megjelölést a Horthy-korszakra.

Vannak tehát politikai csoportosulások, amelyek tiltakoznak, petícióznak. De ők nem a gyömrői nép. Tény viszont, hogy május 9-én késő délután demonstrációt tart Gyömrőn a KIGYE, amelynek a nevét eleddig soha nem hallottam. Honlapjuk szerint ennek a társaságnak a magyartalan (kötőjel-zavaros) neve: „Környezet-Ifjúság és Gyermekvédelmi Egyesület” (magyarul: „Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület”). Ők hívják „csendes, méltóságteljes” tiltakozásra a gyömrői népi ellenállókat. Két nap múlva tehát kiderül, van-e a lakosság részéről nagy ellenállás, mert ennek egyelőre csak baloldali pártok nyilatkozataiban s a Népszabadság idézett cikkében van nyoma – a valóságban azonban nem.

Szintén május 7-én jelent meg egy ködös írás az Amerikai Népszavában (AN): „Újabb zsidóverés a Belvárosban”. Ismét a jelzőre érdemes figyelni: „újabb”. Vagyis Budapest belvárosában korábban is vertek zsidókat, a cikkbeli történet csupán újabb szem a zsidó verés hosszú láncolatában. Apró részletekben idézem az írást – rövid kommentárok kíséretében

„Ittas fiatalok péntek este a budapesti utcán megtámadtak egy zsidót. Lapunk nem sokkal az előtt beszélt az áldozattal, hogy az a látleletért az orvoshoz, onnan pedig a rendőrségre indult volna feljelentést tenni hétfőn, kora este. Az egyik budapesti zsinagóga elöljáróinak egyike egyelőre név nélkül nyilatkozott.”

Az „áldozat” tehát nem egy átlagos hívő, hanem zsinagógai elöljáró. Aki a péntek esti verés után csak hétfőn este ment orvoshoz, majd a rendőrségre. Kérdés: miért várt hétfő estig? De haladjunk tovább:

„Az 58 éves férfi a péntek esti imáról tartott hazafelé, amikor az elmondása szerint meglehetősen részeg fiatalok kötöttek belé. Miután nem akart balhét, válasz nélkül továbbhaladt, de az alkoholtól agresszívvá lett támadók nem érték be a verbális erőszakkal, hanem néhány ütleget és rúgást is kiosztottak neki.

Az áldozatot most másodjára verték meg származása miatt. Elmondása szerint nem haragszik a négy tettesre, akiket valószínűleg felismerne: úgy véli, azt sem tudják, mit tettek, igazából nem is ők tehetnek a történtekről.”

Lassan, adagolva kapjuk az információkat. Az „áldozat” nem éppen fiatal, s már másodszor verték meg zsidó volta miatt. A korábbi verésnek mi lett a következménye? Írtak róla a lapok? Hiszen hazánkban a legkisebb zsidóellenes megnyilvánulásból azonnal vezető hír lesz. Az újabb holokauszt kárpótlás érdekében az új nemzedék ellen.

Aztán ezt olvassuk:

„Jóllehet még a látlelet átvétele előtt nyilatkozott, és nem ismerte a röntgen eredményét, úgy érzi, komoly károsodás nem történt: ’Viszonylag olcsón megúsztam.’ Véleménye szerint a kocsmai dohányzást betiltó fővárosi rendelet egyre nagyobb mértékben vezet a küllemre is láthatóan ’zsidós’ emberek szekálásához.”

A zsidó verésért tehát a Tarlós István vezette fővárosi önkormányzat a felelős, mert a dohányzás tilalma miatt a kocsmákból az utcákra tódulnak pöfékelni és zsidó „küllemű” embereket püfölni a részeg nácik. Ha tehát nem lenne tilalom, a zsidós „küllem” nagyobb védelmet élvezne. Ezt a gondolatot még tovább gombolyítja a cikk szerzője:

„Amióta a rendelet érvénybe lépett, különösen péntek esténként számos antiszemita ’beszólást’ kell elviselniük azoknak a zsidóknak, akik a zsinagógától messze laknak, és útjuk szórakozóhely mellett vezet el. A szakállat, kalapot, kaftánt viselőket, vagy akik látható módon viselik a ciceszt, néha le is köpik. Vallásos zsidó a pénteki és a szombati napnyugta között semmilyen közlekedési eszközt nem vehet igénybe akkor sem, ha messze lakik, így számos, jobbára idős és hagyományhű ember van kitéve antiszemita inzultusoknak.”

A „cicesz” a zsidó imaköpeny rojtja. A kocsmából kitóduló részegek annyira elmélyülten tanulmányozták a zsidó vallási szokásokat, hogy alkoholtól homályló szemmel is észreveszik a „cicesz”-t, mire olykor-olykor köpés formájában működésbe lép a pavlovi reflex. S ismét azt olvassuk: a dohányzást tiltó rendelet megszületése óta szaporodtak el a zsidózó „beszólások”. Most már a célegyenesben vagyunk, hiszen az ismertetett írás azzal a céllal született, hogy ismét ki lehessen mondani: erősödik az antiszemitizmus. Íme:

„Az utóbbi években elszaporodtak a magyar fővárosban a zsidóellenes incidensek. Noha közösségi beszámolók szerint számos embert vertek meg, az érintettek leginkább maguk szégyellik, hogy ilyesmi történhetett velük, és mivel komoly baja eddig senkinek nem esett, feljelentést nem szívesen tesznek.

Információink szerint egyetlen esetben jutott el a feljelentésig az ügy: egyedül hazafelé tartó fiatalembert vertek meg három évvel ezelőtt, aki ’igennel’ felelt a támadók azon kérdésére, zsidó-e.”

Itt ér véget az AN cikke. Sok mondatot olvastunk – a semmiről. Mert nem tudjuk meg, kit és hol vertek meg. Nem tudjuk meg, hogy korábban – az „újabb” verés előtt – hány zsidót püföltek el a fővárosban, illetve annak belvárosában. Mert a megvertek állítólag hallgatnak. Miközben a verések állítólag szaporodnak.

Hát valahogy így kell zsákutcába vinni az olvasókat. Gyártunk egy hírt – a semmiről. Növekvő antiszemitizmusról papolunk – a legcsekélyebb bizonyíték nélkül. A gyömrői lakosok ellenállásáról értekezünk – a gyömrői nép megkérdezése nélkül. És így tovább.

Ezen persze csak mosolyogni lehet. Hisz’ nincs annál komikusabb, mint amikor a sajtó a hús-vér valóság helyébe egy másik, ványadtabb állvalóságot akar teremteni. Hiába a valóság mindig erősebb.

Szabad Hirek