Nyilatkozatban tiltakozik a Magyartanárok Egyesülete nevű izé Wass Albert, Nyírő József és Szabó Dezső Nemzeti Alaptantervbe kerülése ellen. Szerintük ugyanis ezen alkotók mögött „nincs konszenzus”, és erdélyiségükön kívül „csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja őket össze.”

Kétségtelen a marxista kultúra tanítása szerint antiszemita. Azaz cenzúrázva. De kell-e nekünk marxista kultúra? Kell nekünk ezen szélsőséges ideológia?

No, most én nem tudom, miféle konszenzust tudhat magáénak e derék szervezet, hogy ők maguk akarják megszabni, ki mögött van, és ki mögött nincs. Illetve tudom, tudjuk, nagyon jól. Azt a velejéig rothadt, évtizedek óta sulykolt „közmegegyezést”, amelynek jegyében komolyan vehető magyar író csak és kizárólag nyugatos, progresszív, baloldali, de minimum liberális lehet.

Ez a „konszenzus” van most hál’Istennek felbomlóban, s a nemzeti emlékezetből erőszakkal kitaszított, agyonhallgatott, „reakciós”, „maradi”, „provinciális”, „árvalányhajas magyarkodó”, és ki tudja, még hány ostoba bélyeggel ellátott alkotókat lassan kezdjük újra felfedezni. S ez bizony sokaknak szúrja a szemét.

Radikálisok csak a periférián!

Az egyesület közleménye szerint Wass Albertnek „népszerű lektűríróként” legfeljebb az „irodalom határterületein” lenne helye. Hogy ez a mondat mekkora baromság, az minden ember számára világos, aki akár csak egyetlen novellát is olvasott a zseniális "czegei" gróftól. Érvek sorát lehetne felhozni művészi jelentősége mellett - csak, hogy teljesen felesleges. A bicskanyitogatóan pökhendi álintellektuális stílusban előadott fanyalgás mögött ugyanis elsősorban a nagyon is földhözragadt félelem áll.

Wass – és a vele együtt lesajnált Nyírő, és Szabó – ugyanis azon felül, hogy irodalmi értéket alkottak, mindenekelőtt, és bevallottan arról írtak: kik vagyunk mi magyarok, mi a küldetésünk a világban, és hogyan kerülhetünk ehhez közelebb? És pontosan ez az, amitől az elmúlt évtizedek agymosó gépezetének szorgos mérnökei a legjobban be vannak rezelve.

És minél jobban paráznak, annál többet hibáznak, annál többször buktatják le akaratlanul is magukat. Mint például ebben a mai okármányukban, amelyben végső, és legsúlyosabb érvként azt hozzák fel, hogy „Szabó Dezső, Nyirő József és Wass Albert nem nemzeti konzervatívok, hanem nemzeti radikálisok”. Bizony, az a bizonyos szeg itt bújik ki a zsákból. Hogy az eleve szakadt szakmai érvek rongyaiba csomagolt nyafogás mögött bizony kőkemény aktuálpolitikai érdekek húzódnak meg. Konkrétan: a Magyartanárok Egyesülete valójában ma is bármikor bevetésre kész, öreg bolsi kultúrpartizánok kommandója, amely egyszerűen a nemzeti radikalizmusra akart leadni néhány lövést.

Nyilasnak látszó...

S, ha egyszer a balliberális katyusák felzúgnak, akkor fegyelmezetten tüzet nyit a többi üteg is. Az Index Nyírő József küszöbön álló újratemetése kapcsán érzi úgy, hogy feltétlenül el kell mondania: az író „nyilasnak látszik”. Hát, én most csak azért se kezdem bizonygatni, hogy a székely írófejedelem mennyire nem volt nyilas (egyébként nagyon nem volt az). Mert, ha nyilas volt, akkor mi van? Akkor nem lábad könnybe a szemünk a Kopjafákat olvasva? Akkor nem szorul össze a szívünk az Én népem székely tanárjának sorsán? Akkor nem kacsintunk össze az elpusztíthatatlan tréfás kedvel megáldott Uz Bencével? Vagy tán József Attila vörös párttagkönyve miatt nem kapar a torkunk, ha a Mamát olvassuk, és „magyarként számkivetve” nem riad fel a lelkünk vele együtt?

Az indexes Szily László cikke úgy ostoba, és ízléstelen, ahogy van. De legyünk belátók: ezért nem csak ő a felelős. Mert ez a képernyőre vetett mocskolódás talán sosem született volna meg, ha őt is – mint sok ezer sorstársát szerte e hazában – nem olyan magyartanárok tanították volna, mint, akik „az antiszemita írók” miatt rinyálnak. És pontosan ezért most a nagy gajdolás: mert, félnek, mostantól majd nem tudják futószalagon gyártani a kis Szily Lászlókat, akik fölényes mosollyal köpik le a saját népük múltját.

Rettegnek a hazatérő Nyírőtől, a marosvécsei kő alól üzenő Wass Alberttől, a holtában is velük perlekedő Szabó Dezsőtől. Tudják jól: ebben a nemzetben vagy e szellemóriásoknak van helye, vagy nekik. Minket pedig gyűlölnek, mert mi a választ is tudjuk…

Szabad Hirek