2011. november 24. Közélet

Így múlik a világ dicsősége – mondható az újbaloldali blokk szívós sikertelenséghajhászása kapcsán. Alig van olyan megnyilatkozásuk, amiben ne sulykolnák a bóvli szó ismételgetésével, szuggerálásával, milyen besorolás vár az országra, ha a hitelminősítők a sarkukra állnak végre-valahára és felhagynak a Fidesz-kormánnyal szembeni puhánykodással.

Minő pálfordulás! Két éve a szocialisták még azért estek az egyik eufóriából a másik örömködésbe, amiért a Standard and Poor’s mégsem minősítette le a Bajnai-kormány alatt az országot a bóvli kategóriába. Érdekes, akkor nem sikoltoztak hisztérikusan az MSZP-ben, micsoda szörnyűség a jelenleginek megfelelő BBB-besorolás, ami a befektetésre még éppen ajánlott szintnek felel meg. Épp ellenkezőleg! Nagy volt a vidámkodás az utódpárt háza táján, amiért nem rontott tovább az amerikai cég hazánk egyre negatívabb megítélésén. Mi a szösz! Ennyire más a véleményük ugyanarról a minősítésről, ha nem ők vannak hatalmon? Pedig az államháztartás, a gazdaság mostani biztató állapotához képest akkortájt még a tönk szélén álltunk.

Lendvai Ildikó pártelnöknő nem csak úgy tessék-lássék örvendezett a nagy sikernek. Ünnepi napirend előtti felszólalásban emlékeztek meg a jeles eseményről. Mivel éppen féléves fennállását jubilálta a szakértőinek hívott új MSZP-kormány, amelyet töretlenül támogatott kívülről az azóta kámforrá lényegült SZDSZ, sőt MDF. És miért Lendvai kartársnő emlékezett meg e dátumról, s nem Bajnai Gordon szakértői kormányfej a maga testi valójában? Hisz egy miniszterelnöktől elvárható lett volna, hogy a félév-fordulón maga számol be arról, hová jutottak az országstabilizációban, a Gyurcsány utáni romeltakarításban. Még a manapság a Fidesz-kabinet működéséről oly szívesen és cinikusan nyilatkozó Oszkó sporttárs sem nyújtogatta a nyakát akkoriban, hogy pénzügyminiszterként beszámoljon a megtett útról. Valahogy nem bízhattak az eredmények átütő voltában, így csak Lendvai Ildikó tartott szemináriumot a T. Házban.

Elkerülték ezáltal azt a méltánytalan, antidemokratikus rizikófaktort, hogy a miniszterelnök beszéde után az összes parlamenti frakció értékelhesse a kabinet ténykedését. Ahogy parlamentáris demokráciában illik. A házszabály szerint senki sem szólhatott hozzá. Azazhogy mégis: Kiss Péter társadalmi koordinációért felelős tárca nélküli miniszter, politikai (!) miniszterelnök-helyettes válaszolt és teljes egyetértéséről biztosította pártbeli főnökét a helyzet haladó megítélésében. Megér egy mosolyt, miként lehetett a gazdaság szétcsapásában tárcavezetőként élenjáró, a Gyurcsány-kabinetben is ott ülő, ám szakértőinek maszkírozott miniszterelnöknek „politikai” helyettese, de lépjünk túl a komikumon.

Az utódpárti örömnek ugyanis a bóvli pillanatnyi elkerülésén túl másik forrása is volt. A Gyurcsány hattyúdala idején lerohasztott forint részleges – IMF–EU-dollármilliárdhegyek, újabb eladósítás révén, hatalmas jegybanki akciókkal kiizzadt – visszaerősödésén lelkendeztek, mint szuperkedvező tendencián. Igaz, a térségben erősödött minden nemzeti valuta, ám ez nem ásta alá egy cseppet sem a szakértői kormánypárt, sem pedig a még szakértőibb Bajnai-kormány felhőtlen hangulatát. Hogy most mi történne, ha a jelenlegi kormány a forint relatív erősödéséről beszélne, mint elért eredményről? Érzékenyebb idegzetűeknek nem ajánljuk még a gondolatkísérletet sem.

2009-ben nem volt semmi bóvlizás, halálhörgés, siralom, apokaliptikus rémüldözés a balmédiában. Dehogyis! Egyetlen joviális, megértő és megkönnyebbült mosolygás volt az egész MSZP–SZDSZ-es zsebsajtó. Pedig a mainál sokkal rosszabb volt a helyzet hitelminősítői és minden egyéb fronton. Ami az MSZP-nek dicsőség, a Fidesznek szörnyűség? Szerintük igen. És még fel sem bírják fogni, hogy ez milyen diszkriminatív és abszurd. (mno.hu)

Szabad Hírek