Olvasónk tanulságos beszámolója a Hallgatói Hálózat tegnapi - és ma is folytatódó - egyetemi blokádjáról, és a lépten-nyomon "demokráciát" követelő szervezet nem éppen demokratikus módszereiről. 

A minap leckét kaptunk demokráciából. De nem ám akármilyet: a Hallgatói Hálózat néhány lelkes aktivistája bemutatta, hogy működik az ő demokráciájuk. Mert most már nyilvánvaló, hogy kétféle demokráciát ismernek: azt, ami rájuk vonatkozik, és az, ami azokra érvényes, akik mást gondolnak, mint ők.

Amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán egy történelem előadás kezdetét vette, nagyjából negyven résztvevővel, még nem sejtette senki a bent ülők közül, hogy Orwell Állatfarmját idéző jeleneteknek lesznek majd szemtanúi. Nem sokkal az óra kezdete után az addig a folyosókon riói karnevált játszó hangoskodó tömeg közeledett a teremhez. Valószínűleg senkiben nem volt ekkor még komolyabb ellenszenv a HAHA közeledő csapatait látva, mindenki várta, miit fognak mondani. Egy körülbelül tíz-tizenkét fős kontingens a terembe lépve szót kért az órát tartó előadótól, aki diplomatikusan (és talán naívan) átadta az érkezőknek a szót pát perce. A csoport két fő hangadóját nevezzük csak Cicero-nak és Sztálinkának, mindjárt világos lesz miért.

Először Cicero ragadta magához a szót, és hihetetlen retorikai képességeket csillogtatva hebegte-habogta el a mondandóját, közben többször megakadt, és arcán látszott az erőlködés, hogy eszébe jusson a láthatóan nem túl jól memorizált szöveg. Amikor társa nem túl nagy sikerét látta, Sztálinka vette át a szót, és előadta, hogy blokád alá vették az épületet, és nem lesz oktatás az egyetemen. A teremben ülő hallgatók közül először csak páran, majd egyre többen fejezték ki tiltakozásukat, és udvariasan, de erélyesen távozásra szólították fel a Hallgatói Hálózat tagjait. Ők azonban valamiért úgy gondolták, hogy inkább élveznék a terem kellemes klímáját és hangulatát. Közben vita bontakozott ki, amelynek során a jelen levők hiába fejezték ki szolidaritásukat a tüntetők felé, hamar mind a „kormány cinkosai" lettek a kedves vendégek retorikájában.

A vita érdekessége az volt, hogy a Hallgatói Hálózat jelen lévő aktivistái az összes felmerült kérdésben vagy alulmaradtak, vagy nem tudtak épkézláb választ adni, és csak vádaskodtak (Éberség, elvtársak!), hogy az általuk megtámadott előadás hallgatói szabotálják a magyar jövőt. A vitában teljes impotenciát mutató HAHA egyik tagja „mi vagyunk a jövő magyar értelmisége" kijelentését hangos kacagás fogadta a teremben. Valószínűleg ezen sértődhettek meg – no meg azon, hogy az előadás egyetlen hallgatója sem állt fel és csatlakozott hozzájuk. Egyetlen hölgy távozott körülbelül negyed óra után, de tudomásunk szerint ő egyszerűen csak megunta, és hazament.

A Haha úgy döntött bekeményít, és Sztálinka ultimátumot adott: hagyjuk el a termet, és nem érdekli a jelenlévők mit akarnak, mert az lesz, amit ő mond. Az ellenálló „kormánybérencek" közül valaki felvetette, hogy szavazzák meg a kérdést a teremben ülők, elvégre ezt a HAHA elismeri legitim véleménynyilvánításként, de valahogy a bázisdemokrácia apostolai nem voltak vevők az ötletre. A hallgatók sértegetése, fenyegetése nem hozott sikert, ezért hívtak erősítést, és újabb tizenöt-húsz HAHA gárdista jelent meg a teremben. Végül az órát tartó előadó, hogy elkerülje a vita esetleges eldurvulását, elnapolta az előadást. A HAHA ezután elégedetten távozott.

Hallgatói fórum Kínában - a "kulturális forradalom" idején

Nem tűnik túl reálisnak számomra, hogy ez lenne a bázisdemokrácia, vagy egyáltalán a demokrácia bármely formája. Ez a színtiszta diktatúra megvalósítása volt kicsiben, ahol Sztálinka előadta a hallgatóságnak, hogy a demokrácia érdekében, a jövő védelmében kötelező megjelenniük a Hallgatói Hálózat szabad, demokratikus fórumán tárgyalni, és szavazni. Amikor felmerült, hogy hogy menjen, aki akar, de hadd maradjon, akit az előadás érdekel, a kedves HAH- tisztek közölték (Sztálinkával az élen) a jelenlévőkkel, hogy ilyen nincsen, mindenki megy. Igazából nem is értették, miért akar valaki egyetemistaként az előadáson maradni, amikor lehet fórumozni is. A tanuláshoz való jogról és a szabad akaratról szóló kérdést meg sem hallották (hiába kiabálta a kérdező), és még arra sem méltatták a teremben ülőket, hogy tiszteletteljesen, vagy legalábbis nem megalázó módon próbálkozzanak nekik utasításokat osztogatni. Egy hölgy megjegyezte, hogy ő vidékről utazott fel az előadás miatt, és nagyon korán kelt, hogy időben megjelenhessen. A Hallgatói Hálózat válasza erre annyi volt: „Talán nem szeretsz korán kelni?"

A HAHA aktivistáit az sem zavarta, hogy a teremben, ahova hívatlanul beléptek megzavarni az oktatási tevékenységet, minden bent ülő egységesen kitartott amellett, hogy az óra folytatódjon, és közösen követelték a HAHA bohócainak távozását. Az előadás hallgatói csak akkor hagyták el a termet, amikor maga az előadó függesztette fel az órát, alkalmatlannak nyilvánítva a helyzetet az oktatásra.

Világossá vált, hogy a Hallgatói Hálózat tagjai nem demokraták, és nem a hallgatóság képviselői, csakis a saját érdekeik mentén cselekszenek, és aki az útjukba áll, azt megpróbálják eltaposni.

Szabad Hirek