2010. február 15. Közélet

Hálás lehet a magyar nemzet Bokros Lajosnak. Bizony hálás, mert a körülrajongott közgazdászfenomén évértékelő gyanánt mondott egy olyan beszédet, amelyre nagyon oda kellett figyelni. Fontos beszéd volt ez, és ha szó nélkül megyünk el mellette, akkor könnyen lehet, hogy a Kárpát-medence helyén egy nagy fekete lyuk fog tátongani. És ezt nem én mondom, hanem Bokros.

Más kérdés, hogy szerintem a fekete lyuk alapjául szolgáló pötty akkor keletkezik majd, ha Bokros még egyszer elmondhatja ezt a beszédet 0 a Parlamentben. Na de hagyjuk a pátoszt, meg a felsejlő nemzethalált: vannak akik ehhez sokkal jobban értenek. Nézzük inkább a beszédet és az MDF programját. Gyors lesz, mivel a kettő egy és ugyanaz: ahogy lassan az MDF és az SZDSZ, valamint a Bokros Lajos baráti kör (igen, ilyen is van már...) kapcsán is elég ugyanarra gondolni. Tudniillik ez egy csali, vagy cumi, ha úgy tetszik. Elég csak megnézni a beszédet hang nélkül. Bokros a Grievous tábornok módjára kalimpáló, nyugdíjas fanatizáló Gyurcsány Ferenc, a TV-prédikátorok fenegyereke, Németh Sándor és Cipolla keverékeként jár-kel, gesztikulál, szuggerál vizionál, tekintete foszforeszkál. MDF-zöld nyakkendője az SZDSZ-kék háttérrel, MSZP-piros tulipánokkal még a Telesport-zakókon, Forró Tamás és Havas Henrik öltözködésén edződötteknek is erős, de nem baj. Ellensúlyoznak a kárómintás pulóverben (konzervatív, ugye) és szivárványszínű sálban (liberális, ugye) domborító és feszítő lányok és fiúk a plakáton.

Szerény kezdésként Lajos közli, hogy csak az ő szikrázóan logikus programja hozza el a szebb jövőt. Vagy valami ilyesmi. Mondhatnánk erre nagyon cifrákat, de minek, ő maga így folytatja ugyanis: aki követi írásaimat... Követjük Brian, persze, a sarut is, meg a tököt is. Viccelni persze képtelen, de hát komoly dolgokról van szó. Éhező kisgyerekkel és régi magyar közmondásokkal díszíti szavait, amelyek arról szólnak, hogy az ördögi körökből angyali hurkokat kell csinálni, méghozzá úgy, hogy kőbe véssük: nincs ingyen ebéd. Kapi-talizmán, technokrata látomások egy olyan embertől aki vallja, hogy az állam rossz gazda, de a bankárok kapzsiságát és mohóságát teljesen természetesnek tartja és szerinte az erkölcsi megkülönböztetés fabatkát sem ér. Bokrosnál a kormányzás művészete az egy excell-táblázat kiadások és bevételek rubrikákkal és tisztakezű, kicsi és okos állammal, ami az ellensúlyok egyensúlyára épül. Ez volna tehát a Bokros-cumi. Ki lehet belőle szopogatni őszinteséget, határozottságot, rációt, nyitottságot és a mítoszt, hogy ez az ember megcsinálta a tutit Lengyelországban, Horvátországban, Ukrajnában, Szerbiában, a Világbankban, csak a saját hazájában üldözik, mert hát ugye próféta. (Lengyelországból elzavarták, azóta fejlődik.)
Klassz egy cumi ez, mégis kevesen veszik a szájukba, mert hát az a csúnya valóság nem keserű mézet, hanem forró szurkot csöpögtet rá, minden egyes adandó alkalommal. Kezdjük mindjárt Lajossal. Ez az ember egy kiválasztott. 1976-ban kétszáz emberből ötöt választottak ki, hogy megkaphassák az ösztöndíjat Panamába. Itt, az átlátható demokrácia és a tisztakezű politikai elit bölcsőjében gyűjtötte anyagát doktori disszertációjához, amely az „A közép-amerikai iparosítás és integráció, a közép-amerikai közös piac fejlődéséről” címet kapta. Kommentár? Senki? Aztán pont abba a liberális Beszélőbe kezdett el írni a módszerváltás előtt, amelynek szerzői ma már arról keseregnek, hogy állami támogatás nélkül lehúzhatnák rolót. Mi sem természetesebb, hogy a szamizdatos  (ellenőrzött ellenzékiség azaz konstruktivista a volt MSZMP oligarchiával szemben.) múlt után 1990-ben az utódpárt színeiben jut be az országgyűlésbe, párttagságát, amikor úgy hozza a szükség, felfüggeszti. Majd Horn Gyula pénzügyminisztereként kibontja a róla elnevezett csomagot, amellyel azóta is gyerekeket lehet ijesztgetni. Nemcsak az ebéd, de a fogmegtartó kezelés és a felsőoktatás se volt ingyen, munkanélküliségi rekordját csak Bajnaiéknak sikerült megdönteniük, viszont nyíltabb lett a társadalom és kis híján szétprivatizálták az országot.

A próféta mögé felsorakozott MDF-ben hasonlóra készülnek most is, hiszen ha – amint az programjukban áll – csak az ingatlanadóból 500 milliárd forintot akarnak kisajtolni, az azt jelenti hogy már egy garzonért is tejelni kell. Még Gyurcsány sem merte meglépni ezt: „Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? (...) Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint”. Pedig ugye Ferenc Lajossal is végigbeszélte, végigszenvedte, végigüvöltözte a pártét és a magáét. De a cumi abban a pillanatban még mélyebbre süllyed a szurkos hordóban, amikor a MSZP-MDF  sajtóosztálya megerősíti: a párt kasszájának kulcsát Lengyel Zoltánra bízzák. Ilyenkor már annak is kételkednie kell a pártocskában, aki hiszi, hogy Bokros elvei működnek a gyakorlatban is, nemcsak grafikonokon.

És van még valami, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Hogy a konzervatív MDF végleg átsorolt a túlsó partra, azt mi sem jelzi jobban, mint a tomboló hübrisz. Nem is olyan rég, még arra volt büszke a fórum, hogy nem veszi be a „nagyok” cumiját és felnőtt politikát várnak el tőlük, mellüket hangosan verték, hogy ők nem nézik hülyének a választókat.

Eltelt egy kis idő, a próféta berendezkedett Herényiéknél és máris szép színes mesekönyvvel bombázza híveit és legyezgeti azok hiúságát, akik szeretnek bennfentesnek vagy szakértőnek látszani.

Szurkos cumi ez is. Nem vesszük be. Lesz-e bölcsességünk, hogy sokan megyünk el szavazni? Mert a lábunkkal tüntethetünk a MSZP-SZDSZ-MDF kurzus ellen.

( Magyar Nemzet alapján szerk.)