2012. január 17. Külföld

Bernard-Henri Lévy erkölcsprédikátorAz izraeli sajtó ismert helyi és nemzetközi zsidó személyeket megszólaltatva a magyar alaptörvény, a sajtószabadság vélt megsértése és a nemzeti ellenzék népszerűsége miatt a magyarországi és az európai demokrácia végét vizionálja. Orbán Viktort már-már Adolf Hitlerhez, az általuk nem kis mértékben padlóra küldött Magyarországot pedig a múlt század '30-as éveinek Németországához hasonlítják. Bemutatjuk Bernard-Henri Lévy francia-izraeli állampolgár, Elie Wiesel-kaliberű nemzetközi szélhámos Magyarországról, a magyarokról és a Fideszről alkotott véleményét, amely a tekintélyes izraeli Háárecben is napvilágot látott. (Csak van egy kis bibi. Hitler hatalmas kölcsönt kapot amerikai zsidó banktól. Addig most Magyarország csak zsarolás alatt van. szerk.)

Elie Wiesel az egyik kitüntetésévelDe valójában ki is ez a franciaországi zsidó erkölcsprédikátor? Bernard-Henri Lévy (röviden: BHL) 1948-ban született Algériában, ám a algériai függetlenedési mozgalom erősödésekor rövidebb marokkói tartózkodás után szülei Franciaországba vitték. BHL filozófus, író, újságíró, filmes és üzletember. Szóval, szinte mindenhez ért, s lehetőleg jobban, mint mások. A magát büszkén cionistának valló Lévy majdnem mindenkit bírál, aki él és mozog a földön, ám egyetlen elítélő szót sem hajlandó mondani Izraelről a palesztinok és más arab népek ellen elkövetett bűnökért. Ebben hasonlít a Nobel-békedíjas, a magyarságot szintén minden lehetséges fórumon mocskoló Elie Wieselre, s éppen ezért itt az idő, hogy Lévyt is meghívják a budapesti Parlamentbe, a szószékről hadd mondja el erkölcsprédikációját, majd akasszanak az ő nyakába is egy fényesen csillogó magas állami kitüntetést. Egyébként Lévy kinézetre is igen hasonlít Wieselre.

Lévy, Sárközy és Camerun a líbiai Bengáziban 2011 szeptemberében

BHL Jeruzsálemben szónokol

Az ifjú BHL Menáhem Beginnel, Szabra és Satilla felelősével

Bernard-Henri Lévy:

Nacionalista rossz szellem – Sötét időszak Magyarországon

Budapesten újjáéled a cigány- és zsidógyűlölet, elnémítják a sajtót, és szétverik a társadalom önvédelmi rendszereit - Európa eközben hallgat

A helyes kormányzással járó gazdasági és pénzügyi előírások súlyos megszegése miatt Európa eltávolította (sic!) Görögországot a népek közösségéből. Tíz évvel ezelőtt pedig Ausztriát távolították el (sic!) - egyébként jogosan – az Unióból, miután annak konzervatív vezetői szövetséget kötöttek Jörg Haider szélsőjobboldali vezérrel.

Közép-Európában ma van egy állam, amelynek kormánya elnémítja a sajtót, szétveri a társadalom önvédelmi rendszereit, fölszámolja az egészségügyi ágazatot, ismét vita tárgyává tesz olyan jogokat, amelyek létezésében eddig hittünk, mint például az abortuszhoz való jog, s ezenkívül megbélyegzi a szegényeket.

Ez az az állam (Magyarország – H. J.), ahol újjáéledt a másokkal szembeni legérzéketlenebb sovinizmus, a populizmus, s az egyre inkább nyílt cigány- és zsidógyűlölet, ahogyan volt ez a kontinens történetének legsötétebb időszakaiban, bűnbaknak kiáltanak ki mindenkit, akit valamiért nem találnak elfogadottnak.

Van egy állam, ahol a manapság elfogadott nézet szerint a hovatartozás alapján kell meghatározni az egyén etnikai és faji minősítését, besorolását. Ebben az államban olyan választási rendszer van – amelyről már azt hittük, hogy a nácizmussal együtt kimúlt -, amely választójogot biztosít azoknak a „nemzetieknek” (sic!) is, akik nem állampolgárok (sic!), hanem elszórtan élnek Európa különböző részein.

Ez az állam Magyarország, s Európa ezúttal nem szól semmit (sic!).

Akik olvasták Bibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című csodálatos munkáját, jól ismerik a nacionalista rossz szellem, a másokat elnyomó patriotizmus és a kollektív mártíromság összetettségét, amely a magyar nemzetet – amiképpen a lengyel és a bolgár nemzetet is – egyfajta Krisztus-nemzetté változtatta. (…)

Akinek a térségen túl van érzékeny füle az események meghallására, az nem hagyhatja figyelmen kívül a nacionalizmus ezen változatát, s azt a meghatározást sem, miszerint a nemzet (a magyar nemzet – H. J.) áldott, dicsőséges, ám szívében megsebzett, lelke mélyén megbántott, amely mostantól követeli a világtól a bántalmak orvoslását. Röviden, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fölfogást sem, amely szerint a nemzeti közösség isteni teremtmény, félig-meddig mitikus entitás, tökéletes alkotás, ám tehetetlen abban az esetben, amikor sürgősen szükség lenne az elveszett tisztességének helyreállítására. Nem lehet nem meghallani itt annak az egykori eszmének a bosszantó tónusát, amely a '30-as évektől, a fasizmus fénykorától kezdve volt ismeretes.

Tény az, hogy Magyarországon van egy eléggé tevékeny ellenzék, amelyet több mint egy héttel ezelőtt Konrád György író és mások közreműködésével sikerült megszervezni (az Operaház előtti tüntetésről van szó – H. J.) a demokrácia (s a vele azonos európai eszme) védelme melletti demonstrációra.

Kétségtelen, hogy van okunk az aggodalomra ennek a diktatórikus és Európa-ellenes sodródásnak a láttán. Ezekben a napokban, a gazdasági és pénzügyi válság idején, az egész világot átfogó önazonossági és erkölcsi tépelődések korszakában, amikor a demagógok azt állítják, hogy az európaiság eszméjét a szemétládába kell hajítani, attól tartok, hogy a figyelmeztetés nem csak Magyarország, hanem a kontinens többi országa esetében is értelmetlen. (…)

Az internet korában, amikor az egész világ össze van kapcsolva az egész világgal, Marine Le Pen könnyedén fölveheti a kapcsolatot Türingia, Flandria és Észak-Olaszország szélsőséges vezérével, vagy éppen Orbán Viktorral. Feltételezhetően Európában egyre több azon emberek száma, akik látják, hogyan alakul a magyar laboratóriumban az Európa lebontására irányuló egyre inkább nem titkos projekt. A projekt célja Európa lebontása mellett a kínálkozó alkalmat kihasználva a válság idején nem megfelelő demokratikus törvények kiiktatása, úgy, amiképpen történt a '30-as években.

Ezért sürgős válaszra van szükség. Az ellenzék vezetőit, a különböző választások jelöltjeit, bal- és jobboldali európai vezetőket, mindenkit aggasztanak a Budapesten végbemenő események. Nekik és népeiknek szól a szabadság harangja, ezért azt várjuk el tőlük, hogy minél előbb hallassák egyértelműen és félreérthetetlenül elítélő szavukat.