Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SZABAD HÍREK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SZABAD HÍREK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | Herter Laszlo | 0 hozzászólás
2010. október 14. Közélet
Publius Terentius
Afer rabszolgaként érkezett Rómába. Eredeti nevét nem is
ismerjük, Publius Terentiusnak a gazdáját hívták, aki -
tehetségét felismerve - felszabadította a rabszolgaságból, a
harmadik név, az Afer, vagyis afrikai, arra utal, hogy egy líbiai
törzs sarja lehetett.
Terentius
a Római Birodalom egyik legnépszerűbb vígjátékszerzőjévé
vált, aki harmincas éveinek derekán már meg is halt. Addigra
azonban olyan széles körben játszották műveit, hogy Róma
hanyatlása után is fennmaradtak, hatása a világirodalomra szinte
felmérhetetlen.
Moliére
számos motívumát vette át, egyes sorai szállóigékké váltak.
Közülük is az egyik, ha nem a legismertebb a "Quod
licet iovi, non licet bovi",
vagyis amit szabad Jupiternek, nem szabad a (kis)ökörnek. Én
gyerekfejjel hallottam először, s az igazságérzetemet végtelenül
bántotta, hogy a felnőttek a kettős mérce elfogadtatását egy
bölcsnek ható, de alapvetően kiábrándító latin mondással
igyekeznek nyomatékosítani.
A kettős mérce nemcsak mint
vígjátéki szüzsé, hanem mint a nemzetközi politika egyik
gyakran tapasztalt jelensége is felbukkan. Kis és nagy államok,
ismeretlen és befolyásos politikusok hiába mondják vagy teszik
ugyanazt, a fogadtatás eltér egymástól.
Az
elmúlt hetek sajtójában tallózva gyakran tehette fel magának a
kérdést az olvasó: hogy lehet egy kis ország esetében nemzetközi
botrány olyasmiből, amelyet néhány - gyakran nagyobb - ország
már megtett. Vagy fordítva: miért nem születnek tiltakozó
nyilatkozatok olyasmivel kapcsolatban, ami néhány hónappal vagy
évvel korábban felháborodás tárgya volt.
A magyar
állampolgársági törvény módosítása miatt a nemzetközi
sajtóban számos elmarasztaló cikk jelent meg, pedig a szabályozás
enyhébb, mint amit Németország vezetett be a kilencvenes években
a lengyelországi németek számára. A magyar költségvetési hiány
mértéke messze alulmúlja más, nagyobb országok, akár uniós
tagállamok hiányszámát - a szigor mégis minket talál el
először.
A
bankadó hazai bevezetése óriási felháborodást keltett. Most,
hogy már alig akad ország, ahol ezt ne tették volna meg,
Magyarország inkább újítónak számít. Magyar múzeumokban árgus
szemekkel keresik a második világháborúban vagy az után
elkobzott festményeket, ugyanakkor a győztesek által
hadizsákmányként elhurcolt, korábban bizonyítottan magánvagyont
képező műkincsek ügyét diszkrét hallgatás övezi. Távolabb
tekintve, a svájciak hiába állítják, hogy Londonban vagy
Luxemburgban továbbra is nagyobb a veszélye a pénzmosásnak, a
svájci banktitok került az európai szabályozás
célkeresztjébe.
A roma kisebbség ügyében is hasonló a
helyzet: az elmúlt évek olaszországi, sőt németországi
gyakorlata számos esetben kérdésessé tette, hogy néhány
magasztos elv nem sérül-e. Nem meglepő, hogy az elmúlt pár évben
a hazai roma gyilkosságok borzalmai, a gárdafelvonulások képei
lepték el a nyugati sajtót - gyakorlatilag összekötve
Magyarországgal a cigányellenesség toposzát, általában nem
feltárva a mélyrétegeket, Olaszliszkát meg sem említve. (Még
mindig nem tudjuk ki fizette a révészt. Szerk.)
Már régen próbáljuk sulykolni, hogy a cigányság problémái csak európai keretben orvosolhatóak, mégis, csak Nicolas Sárközy elnöknek a romániai cigányok hazatelepítésére vonatkozó elképzelései irányították rá a nemzetközi közfigyelmet a helyzet összetettségére. A francia elnök abban reménykedhetett, hogy Jupiternek szabad ilyesmit csinálni, de hamar értesülhetett róla, hogy ezúttal neki sem.
Az egyik legjelentősebb francia liberális lap viszont azzal magyarázta Sárközy kezdeményezését, hogy ő voltaképp magyar. S noha Jupiterként sem járhatna el így, magyarságával az ökörség is indokolható. Erről azonban már az afrikai bevándorló Terentius sem tudna komédiát írni.(Forrás: hetivalasz.hu)
Kommentál
Tudjuk
a liberális magán tulajdonú nemzetközi média zsidó irányítás
alatt van. Ismert „demokratikus zsidó álláspont”, hogy aki
magyar az náci. Itt tessenek okádni az ilyen gólem zsidó
gondolkodás után. Skizofrén zsidó gondolkodás, ami folyamatos
gyűlöletet kell minden nemzsidó iránt. Ideje lenne átvenni sz izraeli törvényt. Azaz kötelező lenne nekik felesküdni a "magyar népre és alkotmányra"...
JOBBIK GONDOLAT
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát