2010. október 14. Közélet

Publius Terentius Afer rabszolgaként érkezett Rómába. Eredeti nevét nem is ismerjük, Publius Terentiusnak a gazdáját hívták, aki - tehetségét felismerve - felszabadította a rabszolgaságból, a harmadik név, az Afer, vagyis afrikai, arra utal, hogy egy líbiai törzs sarja lehetett.

Terentius a Római Birodalom egyik legnépszerűbb vígjátékszerzőjévé vált, aki harmincas éveinek derekán már meg is halt. Addigra azonban olyan széles körben játszották műveit, hogy Róma hanyatlása után is fennmaradtak, hatása a világirodalomra szinte felmérhetetlen.

Moliére számos motívumát vette át, egyes sorai szállóigékké váltak. Közülük is az egyik, ha nem a legismertebb a "Quod licet iovi, non licet bovi", vagyis amit szabad Jupiternek, nem szabad a (kis)ökörnek. Én gyerekfejjel hallottam először, s az igazságérzetemet végtelenül bántotta, hogy a felnőttek a kettős mérce elfogadtatását egy bölcsnek ható, de alapvetően kiábrándító latin mondással igyekeznek nyomatékosítani.

A kettős mérce nemcsak mint vígjátéki szüzsé, hanem mint a nemzetközi politika egyik gyakran tapasztalt jelensége is felbukkan. Kis és nagy államok, ismeretlen és befolyásos politikusok hiába mondják vagy teszik ugyanazt, a fogadtatás eltér egymástól.

Az elmúlt hetek sajtójában tallózva gyakran tehette fel magának a kérdést az olvasó: hogy lehet egy kis ország esetében nemzetközi botrány olyasmiből, amelyet néhány - gyakran nagyobb - ország már megtett. Vagy fordítva: miért nem születnek tiltakozó nyilatkozatok olyasmivel kapcsolatban, ami néhány hónappal vagy évvel korábban felháborodás tárgya volt.

A magyar állampolgársági törvény módosítása miatt a nemzetközi sajtóban számos elmarasztaló cikk jelent meg, pedig a szabályozás enyhébb, mint amit Németország vezetett be a kilencvenes években a lengyelországi németek számára. A magyar költségvetési hiány mértéke messze alulmúlja más, nagyobb országok, akár uniós tagállamok hiányszámát - a szigor mégis minket talál el először.

A bankadó hazai bevezetése óriási felháborodást keltett. Most, hogy már alig akad ország, ahol ezt ne tették volna meg, Magyarország inkább újítónak számít. Magyar múzeumokban árgus szemekkel keresik a második világháborúban vagy az után elkobzott festményeket, ugyanakkor a győztesek által hadizsákmányként elhurcolt, korábban bizonyítottan magánvagyont képező műkincsek ügyét diszkrét hallgatás övezi. Távolabb tekintve, a svájciak hiába állítják, hogy Londonban vagy Luxemburgban továbbra is nagyobb a veszélye a pénzmosásnak, a svájci banktitok került az európai szabályozás célkeresztjébe.

A roma kisebbség ügyében is hasonló a helyzet: az elmúlt évek olaszországi, sőt németországi gyakorlata számos esetben kérdésessé tette, hogy néhány magasztos elv nem sérül-e. Nem meglepő, hogy az elmúlt pár évben a hazai roma gyilkosságok borzalmai, a gárdafelvonulások képei lepték el a nyugati sajtót - gyakorlatilag összekötve Magyarországgal a cigányellenesség toposzát, általában nem feltárva a mélyrétegeket, Olaszliszkát meg sem említve. (Még mindig nem tudjuk ki fizette a révészt. Szerk.)

Már régen próbáljuk sulykolni, hogy a cigányság problémái csak európai keretben orvosolhatóak, mégis, csak Nicolas Sárközy elnöknek a romániai cigányok hazatelepítésére vonatkozó elképzelései irányították rá a nemzetközi közfigyelmet a helyzet összetettségére. A francia elnök abban reménykedhetett, hogy Jupiternek szabad ilyesmit csinálni, de hamar értesülhetett róla, hogy ezúttal neki sem.

Az egyik legjelentősebb francia liberális lap viszont azzal magyarázta Sárközy kezdeményezését, hogy ő voltaképp magyar. S noha Jupiterként sem járhatna el így, magyarságával az ökörség is indokolható. Erről azonban már az afrikai bevándorló Terentius sem tudna komédiát írni.(Forrás: hetivalasz.hu)

Kommentál

Tudjuk a liberális magán tulajdonú nemzetközi média zsidó irányítás alatt van. Ismert „demokratikus zsidó álláspont”, hogy aki magyar az náci. Itt tessenek okádni az ilyen gólem zsidó gondolkodás után. Skizofrén zsidó gondolkodás, ami folyamatos gyűlöletet kell minden nemzsidó iránt. Ideje lenne átvenni sz izraeli törvényt. Azaz kötelező lenne nekik felesküdni a "magyar népre és alkotmányra"...

JOBBIK GONDOLAT