2013. január 21. Közélet

Dübörög a balliberális hazugsággyár (Ron Werber izraeli gyűlölet és hazugsággyár. szerk)

Nem feltétlenül untatnám olvasóimat az alábbi eseménysorral, amelynek történetesen én vagyok a főszereplője, de azt hiszem, van olyan tanulsága a sztorinak, ami messze túlmutat szerény személyemen. Az történt, hogy interjút adtam egy hetilapnak, szokás szerint gyanútlanul.

Rosszul tettem.

Nem számoltam azzal, hogy háború van, és ráadásul az emberi történelem utolsó háborúja.Azért utolsó, mert ezt a háborút az emberiség, és benne a magyarság, saját maga ellen vívja, és ahogy ez kinéz egyelőre „győzelemre áll”, vagyis rövid időn belül sikeresen felszámolhatja önmagát.

Vagyunk azonban még páran ebben az országban, akik úgy véljük, hogy ennek nem feltétlenül kellene így lennie.Ám ennek közhírré tételével úgy látszik komoly „érdeklődést” váltottam ki.

Az ellenem vezetett hadjárat ürügyéül az szolgált, hogy a hetilap szerkesztője önkényesen értelmezve az általam elmondottakat, olyan mondatot adott a számba, amit én nemcsak, hogy nem mondtam, de mindig is éppen az ellenkezőjét állítottam. A nekem tulajdonított mondatra, miszerint én az „útszélén” hagynám a magyar társadalom alsó egyharmadát,aztán veszett dühvel csapott le az egész liberális médiahad.

Az önkényes szerkesztő és a nyilatkozatomra „rákattanó” egész liberális társaság „személye” érdektelen,ezért neveket nem említenék. Mindegy is, mert bármelyikük „behelyettesíthető” bábfigura ebben a gépezetben, amelyet egészen más erő mozgat. Ám erről az erőről nem lehet beszélni, mert paranoiás összeesküvés-elméletgyártással, gyűlöletbeszéddel vádol meg mindenkit, aki a létét feltételezni merészeli, így most nem is bajlódnék ezzel.

Világos azonban, hogy most éppen ez a „nem létező” szuper-struktúra büntet,vagy egy általa „bűnnek” tételezett eddigi tettemért, vagy valamiért, amit szerinte elkövetni készülök.

De még az is lehet, hogy „életmű díjról” van szó.

Kétségtelen rövidesen 62 éves leszek, és esetleg „halmazati büntetésként” így kíván diszkréten nyugdíjazniez a nem létező pusztító világerő.

És akkor lássuk a tényeket!

Az említett interjúban kétségtelenül érinteni merészeltem egy igen kényes tabukérdést.Ez pedig nem más, mint a magyar társadalom alsó egyharmadának egyre végzetesebb helyzete.És kétségtelenül óvatlanul azt is kimondtam, hogy számos jel utal arra, hogy olyan visszafordíthatatlan torzulások is végbe mentek ebben a társadalmi csoportban, amelyek már semmilyen eszközzel nem orvosolhatók.Ám azt is hozzátettem, és gyaníthatóan ez „verte ki a biztosítékot”, hogy ez a réteg pusztulását éppen azoknaka végzetesen cinikus, gátlástalan liberális eliteknek, és az ő „strukturális reformjainak” köszönheti, akiknek fegyelmezőhatalmi „ávósai” most rám zúdították minden álságos és mímelt dühüket.

Akik most nekem jöttek, azokat kivétel nélkül bűnsegédi bűnrészesség terheli e pusztulásért.

Amit tesznek, az a legaljasabb dolog, amit ember tehet ezen a világon.

Első lépésben lényegében elpusztították a társadalom alsó harmadát, amely fizikailag ugyan életben van még, de már nem létezik, és éppen ez az engem támadó ultra liberális, globalista kollaboráns had a gyilkosa.

Második lépésben most éppen fegyverként, illetve inkább barikádépítésre alkalmazott roncsként akarják felhasználni áldozatuk fizikai testének maradványait a még életben lévő maradék közép-társadalommal, illetve az ezt képviselni merészelő kormánnyal szemben, ezért kellett megakadályozni a regisztrációt.

Harmadik lépésben szemforgató módon krokodil-könnyeket hullatnak az általuk elpusztítottakért és az „emberi jogok harcos védelmezőiként” még cinikusan ki is röhögik áldozataikat.

És végül negyedik lépésben a mostani kormányt olyan csapdába hajszolják bele, amelynek lényege a következő.

A helyzet, amibe ez a kormány „beleszületett” olyan, mint a katasztrófa helyszínére kiérkező mentőosztagé. Ezekben a szörnyű esetekben evidencia, hogy mindig a „középre” kell összpontosítani, vagyis azokra, akik súlyos sérülést szenvedtek ugyan, de megmenthetők. És bármilyen fájdalmas is ez a döntés, de mindig kevesebb energia marad a szenvedő, ám könnyebb sérülésekkel szenvedőkre. És a legdrámaiabb lényeg, azokra is, akik menthetetlenek.

És lehet farizeus módon szépelegni, de ez akkor is így van, aki nem hiszi, beszélgessen el egyszer egy ilyen mentőosztag parancsnokával.

Én megtettem.

Ha ugyanis megkísérelve a lehetetlent, a mentehetetlenekre összpontosítasz, akkor ezzel azt kockáztatod,hogy eközben „sikeresen” mentehetetlenné teszed azokat is, akik megmenthetők lettek volna, ha eleve minden energiát rájuk fordítasz.

A most dühtől hörgő, de magában cinikusan röhincsélő liberális támadó had éppen ennek a satunak a pontos leírását, illetve az előzőekben vázolt nemzetvesztő stratégiájuk leleplezését tekintik fő „bűnömnek”.

Mi tagadás, azt hiszem valóban elrontottam a „játékotokat” fiúk.

Ezért aztán azt üzenem, ne reménykedjetek!

Bár a nemzet ellen viselt pusztító háborútokban valóban kifosztottátok és megsemmisítettétek az alsó egyharmadot,s most ennek holttestét meggyalázva fegyverként fordítjátok a maradék magyarság nemzeti közép-társadalma ellen, hogy azt is felszámoljátok, de rossz hírem van.A tömegpusztító fegyverként használt (liberális) médiátokkal ugyan mindent megtettetek azért, hogy engedelmes fogyasztóerő állatok csordájává tegyétek a magyarságot, de egyre többen látják már, hogy „kik vagytok, és mit akartok”.

Számomra inkább mulattató, mint szomorú az a próbálkozásotok is, amely most személyemet, mint az általatok előidézett helyzet tükrét próbáltok összetörni.

Olvassatok inkább Gogolt: „Ne a tükröt okold, ha az orrod ferde!”

E nevetséges próbálkozásotok egyébként azt is jelzi, hogy tökéletesen alkalmatlanok vagytok már a helyzet megítélésére.A helyzet, fiúk, az, hogy a nem létező globalo-gazdi túlságosan jól tartott benneteket, és mi tagadás kicsit elkényelmesedtetek.Hogy egy nyilván számotokra is autentikus forrást, a tehetséges Korniss Mihályt idézzem, „Apa győz” című fergeteges paródiájából: „Ajvéból jelentik gyerekek, EZ NEM FOG MENNI.”

Mindazonáltal további „munkátokhoz” ezúton kívánok sok erőt és energiát.

(Polgári Hirszemle)

Szabad Hirek